Hogy a Magyar Fórum szilveszteri száma mennyire megmulattatott bennünket! Mert nem kérdéses – csakis tréfáról lehet szó. Amit Szűrös Mátyás – van, aki e nevet nem ismeri? – egykori moszkvai nagykövet, meg más magas állampárti tisztség viselője az interjúkészítő Győri Bélával, a Magyar Rádió hajdani oszlopos tagjával vállvetve produkál, az színtiszta fekete humor. (Aki nem hiszi, lapozza fel január 2-i számunkat, nem állhattuk meg, hogy a legfrappánsabb részleteket, a nagyközönséget szórakoztatandó, szélesebb nyilvánosság elé tárjuk). Az interjú alcímét elolvasva – „Nép-nemzet és demokráciaellenes hatalom”, arra gondoltam, hogy az MSZMP-vezetés legbelsőbb dolgaiban járatos főelvtárs a sötét múlt csakugyan nemzet- és demokráciaellenes machinációit kívánja leleplezni.
De nem! És bár tesz néhány megjegyzést az antivilágról, úgy egészében a rendszerváltás óta eltelt tizenhét év népellenes rémtetteiről szól szellemesen. Mert mi más, mint tréfálkozás, hogy az exelvtárs – amúgy a hajdani pártvezetés egyik legvonalasabb alakja – azzal okoz meglepetést, hogy „előképünk (mármint kiknek?) az 56-os nemzeti forradalom és szabadságharc”. Az sem semmi, hogy a nem radikálisan népnemzetbe gondolkodva abbeli nézetének is hangot ad – micsoda morbid humor! -, hogy „a rendszerváltás elején, akiknek vér tapad a kezéhez, mindjárt… bíróság elé kellett volna állítani, törvényesen elítélni”. Sajna nem emlékszem arra, hogy 1990 táján Szűrös úr efféle vehemens igazságtételt szorgalmazott volna, meg az is birizgál, vajon a monstre peren Szűrös elvtárs milyen minőségben jelent volna meg. Biztos nagy hacacáré lett volna, mikor vádlóan rámutat évtizedes elvtársaira – főként szeretve tisztelt pártfogójára, Kádár Jánosra. De ne ragadjunk le semmiségnél, a lényeg az, hogy az Istent, embert, hazát nem ismerő neoliberálisok (akik még az árpádsávos zászlót sem tisztelik!) tizenhét éve nemzetellenes, néppusztító politikát űznek, a szocialista párt pedig álszocialista, mert a vezetőik úgyszintén mind nemzetellenesek.
Holott – mókás helyzet! – „ma már Thürmer Gyulán is érezni lehet a nyitást a nemzeti kérdések iránt”. Megtudjuk – nem hiába tette tiszteletét Szűrös exelvtárs a Kossuth téri tribünön -, hogy a mostani tiltakozók többsége tisztességes ember, akik csak azért mentek az utcára, mert elundorodtak a parlamenti demokráciától. Szóval az utcai harcosoktól Thürmeig mindenki segít a gaz liberálisok és álszocialisták ellenében, de azért nem könnyű. Mert hogy a háttérben ott ügyködnek – s a mi Mátyásunk vesz egy nagy levegőt, és csak kimondja a tutit, ami „etnikai kérdés”, vagyis, hogy ott vannak a New York-i zsidók. És Szűrös önmagát múlja felül – hát nem egy arany pofa? -, s előadja: a szovjetek Kádár mellett döntöttek, de New Yorkból odaszóltak Moszkvának a zsidók – ez etnikai kérdés! -, hogy Apró Antalról ne feledkezzenek meg, mire Hruscsov telefonozott Budapestre, hogy vigyázzanak arra a derék Klein elvtársra.
Egy szó, mint száz, nagyot tévednek azok a kedélytelen, félő, hogy liberális firmák, akik ilyen dőreségeket kérdeznek: egy ember magyarfórumilag meddig képes süllyedni? Tessék már belátni, szilveszteri tréfa az egész, ilyen az, amikor hajdani elvtársak kicsit összejönnek. Bátran mondjuk ki – éljen Szűrös Mátyás, a nemzet újsütetű nagy nevettetője!
Szász István
