Népszabadság * Szőcs László * 2006. december 30.
Tischbein: Egy tiszt portréjaFordítva szokott lenni: a tulajdonos biztos, a művész kiléte bizonytalan. Az amszterdami Holland Színházban február végéig látható ingyenes tárlaton azonban árva műkincsek várják a látogatókat. „Rabolták, de kitől?” – ez a címe. A bemutatott anyag töredéke csak annak a több száz tételnek, amely Hollandia náci megszállása óta sem talált vissza eredeti, szinte kizárólag zsidó tulajdonosához, illetve az örökösökhöz.
A képek általában tisztes polgári otthonokba való festmények: portrék, tájképek, csendéletek. Ilyenekből is rabolták el őket. Németországba kerültek, majd a háború után vissza Hollandiába. Egyes darabok Hitler,Göring kezében is megfordultak – a történelem és a műtárgypiac fintora, hogy ez növeli értéküket. Összesen 4700 műkincs került egy speciális közgyűjteménybe, majd 1998-ban a hollandok egy ügynökséget is létrehoztak a tulajdonosok felkutatására. Ötszáz tárgy talált gazdára. Volt, hogy a tulajdonost tudták azonosítani, de már meghalt, örököseit nem találják. Az idő most sürget: áprilisban lejár a műtárgyak visszaszolgáltatására adott, jogvesztő határidő.
A kiállító a Zsidó Történelmi Múzeum – a helyszín, a Holland Színház azonban szimbolikus. 1941 őszén a náci megszállók Zsidó Színháznak nevezték át, s ez lett az amszterdami előadó-művészet gettója: csak zsidók léphettek fel, csak zsidók előtt. Később itt rendezték be a központot a deportálásokhoz.
A náci időkben rabolt zsidó vagyonok visszaszolgáltatását nemzetközi egyezmények is szabályozzák. A holland hozzáállás példaértékűnek mondható. A visszaszolgáltatást lassúnak tartó, sürgető Claims Conference az Egyesült Államok több száz múzeumát is megkereste, hogy gyakorlatuk megfelel-e a kormányközi keretekben lefektetett elveknek. Egyharmaduk nem is válaszolt.
