Villámkarrier Franciaországban, új erős asszony Washingtonban – és visszatérő politikusok, akikről már mindenki lemondott. 2006-ban több meglepő fordulat következett be a politikai életben. A Spiegel Online összeállítása bemutatja a 2006-os év „sztárjait”, pozitív és negatív győzteseket egyaránt.
Royal, a „szívrabló”A politikai életben gyakran egy választás kell ahhoz, hogy valakit igazán komolyan vegyenek. Ez igaz Franciaország új „üdvöskéjére”, Ségolène Royalra, aki a szocialista párt novemberi előválasztásán elnökjelöltté avanzsált, és emellett győzelmi mosolya lassan francia exportcikké válik. Áprilisban tehát kilátás van arra, hogy Franciaország megválasztja első női elnökét – a franciákat ugyanis nem kevésbé varázsolta el az üstökösként száguldó politikus.
Egy másik politikus, aki ugyan nem nagy felhajtás közepette, hanem sok éves kitartó munkája révén került magasabb pozícióba, a német szociáldemokrata, Frank-Walter Steinmeyer. A korábbi kancellária-vezető mondhatni kivirágzott a német külügyminisztérium vezető posztján, és jelenleg Németország egyik legnépszerűbb politikusa.
Az orosz energia-multi, a Gazprom gondoskodott a 2006-os év első szalagcímeiről, amikor Ukrajnában a januári zimankóban elzárta a gázcsapokat. Európában azóta úgy tekintenek az orosz óriáscégre, mint a Kreml politikai fegyverére, és így válhatott az energiakérdés az Unió egyik központi témájává.
Hezbollah – tisztességtelenül küzdöttAz amerikai demokraták novemberi választási győzelme óta a kaliforniai Nancy Pelosi vezeti a képviselőházban a demokrata képviselőket. Ezzel a pozícióval az abortuszpárti politikus George W. Bush elnök fő ellenfelévé lépett elő.
A sorban a legnegatívabb szereplő, az „Allah pártja” (Hezbollah) a libanoni nép hátán talált vissza a világ színpadára, az igazi győzelmet azonban a média területén aratta. Augusztusban elraboltak két izraeli katonát, és ezzel háborút provokáltak ki Izraellel szemben, amelyben a média segítségével győzelmet arattak, kihasználva Izrael „szabálytiszteletét” is – tudták, hogy a zsidó állam nem mer ellenszegülni az ENSZ Biztonsági Tanácsának, amit önmagukkal szemben nem tartottak kötelező érvényűnek. Így történhetett meg, hogy a technikailag jóval fejlettebb Izraeli hadsereg nem volt képes elérni kitűzött céljait.
A síita terrorszervezetnek azonban, amely politikai pártnak álcázva az ország irányításából is részt követel magának, legfőbb célja a libanoni kormány és demokratizálódási folyamat megdöntése. Azoknak az államoknak a száma, amelyek ebben a törekvésben támogatják, a nyári háború óta jelentősen megnőtt.
