Háttér
„A kommunizmussal való leszámoláshoz nem elegendő egyetlen nap. Ezt a rendszert még nem győzték le, ehhez atomháború kellene” – e szavakat a romániai kommunizmust elítélő parlamenti gyűlés meghívottja, Lech Walesa mondta.
Vadim Tudor és hívei a parlamenti ülésen az államfőt börtönrácsok mögött ábrázoló transzparenst hordtak körbe (Fotó: Reuters – Bogdan Cristel)
Botrányba torkollott a román parlament múlt heti ülése, amelyen Románia – a volt kommunista országok közül elsőként – hivatalosan elítélte az elmúlt rendszert a 22 jelenkorkutatóból álló bizottság jelentése alapján. Ez is bizonyítja, hogy 17 évvel a rendszerváltás után sem könnyű a szakítás a 44 évig tartó vörös diktatúrával. Románia ugyanis 1989 decemberében nem szakított a rendszerrel, a hatalom a kommunista nómenklatúra második-harmadik vonalának kezébe került; egy korabeli mondás szerint a kommunisták és szekusok a saját maguk helyébe léptek. Mircea Dinescu, a 17 évvel ezelőtti események egyik cselekvő résztvevője, a Securitate által üldözött költő szellemesen úgy fogalmazta meg: annyi történt, hogy „a főnökeink gyermekei a gyermekeink főnökei lettek”. Ion Iliescu tízéves elnöksége idején a kommunisták és szekusok befészkelték magukat csaknem minden kulcspozícióba, és a gazdasági, társadalmi, politikai élet megtisztítása tulajdonképpen csak most kezdődött el.
Vétkesek között
A kommunista múlttal való szembenézés szükségességét nemrégiben még Traian Basescu államfő is megkérdőjelezte, felvetve az áldilemmát: vajon a rendszert vagy csak a gyilkosságait kell-e megbélyegezni? A kommunizmust elítélő jelentés most éppen az ez utáni felzúdulás miatt készülhetett el. Jellemző, hogy a szerzőcsoportot vezető Vladimir Tismaneanu maga is a kommunista ifjúsági szervezet aktivistája volt, apja pedig a rendszer ideológusaként tevékenykedett, neve szerepel a jelentésben, a bűnösök között, a kommunizmust most elítélő Traian Basescu államfőt pedig sokan szintén a „kommunizmus termékének” tekintik, és neki ugyancsak a vétkesek között lenne a helye.
A csaknem hétszáz oldalas dokumentum feltárja a romániai kommunizmus kialakulási folyamatát, bűneit, gyilkosságait, és első ízben nevezi nevükön a hóhérokat. A listán az ötvenes-nyolcvanas évek pártfunkcionáriusai mellett 1989 után vezető szerepet betöltő politikusok is szerepelnek, így Ion Iliescu volt államfő, aki – méltatlankodásának kifejezéseként – nem is vett részt a parlamenti ülésen. Iliescu bűnössége az 1989 utáni időszakra is kiterjed. Azt tartják, hogy miatta kullog ma is az ország Európában az utolsók között. Eszményképe nem a kapitalizmus, hanem az emberarcú szocializmus volt, a magántulajdont „úri hóbortnak” tartotta, bevallottan amolyan felvilágosult zsarnok szeretett volna lenni. Az 52 napos bukaresti, Egyetem téri tüntetés szétverésével, a bányászok Bukarestbe hívásával, a Román Hírszerző Szolgálat létrehozásához ürügyként megrendezett marosvásárhelyi etnikumközi konfliktussal évekre visszavetette Romániát a fejlődésben, elriasztva a külföldi befektetőket.
Olcsó a töltény
A bűnösök között van a kommunista rendszer szellemi tartópilléreként Nicolae Ceausescu két udvari költője, Adrian Paunescu szociáldemokrata szenátor és a Nagy-Románia Párt elnök-szenátora, Corneliu Vadim Tudor is. Utóbbi emiatt robbantotta ki a parlamentben sosem látott botrányt, a karzatot több száz fütyülő, üvöltő, dobogó hívével megtöltve, alkoholistának, tuskónak, szekusnak, gazembernek titulálva a kommunizmust hivatalosan „illegitimnek, bűnösnek és hazafiatlannak” kimondó államfőt. Persze Vadim Tudor és párthívei nem csupán a kommunizmus mellett állnak ki, ők általában a totalitarizmust védelmezik, hiszen ideológiájuk a „gépfegyverrel való kormányzásban”, a „kozmopolita értelmiség” stadionokban megrendezett tömeges kivégzésében, a nemzeti, vallási, szexuális kisebbségek felszámolásában merül ki. Jellemző a pártelnök egyik mondata, miszerint érthetetlen, miért nem oldják meg a cigánykérdést Romániában, ahol olyan olcsó a töltény…
De érintett az 1989 utáni első miniszterelnök, Petre Roman is, mert Iliescuval cinkos egyetértésben mentette át a kommunizmust. Apja, a Nagy Imréék bukaresti deportálásában nem csekély szerepet játszó Walter Roman szintén a vörös nómenklatúra tagja volt.
A Tismaneanu-jelentés több vádpontban ítéli el a romániai kommunista rendszert. Megemlíti a nemzeti érdekeket eláruló szervilizmust a Szovjetunió iránt, a politikai pártok és a román állam alkotmányosságának felszámolását, a Mihály király lemondatásával egész társadalmi kategóriák szétzúzását az osztályharc nevében, a kollektivizálással szembeszálló parasztok meggyilkolását, bebörtönzését, a megsemmisítést célzó deportálásokat, a kultúra üldözését, a nemzeti értékek lerombolását, a diák- és munkásmegmozdulások elfojtását, a disszidensek megölését, letartóztatását, a Ceausescu-féle „falurendezést”, a lakosság kiéheztetését, az anyagi és erkölcsi nyomor felhasználását a hatalom megtartására. A dokumentum szerint a kommunista totalitarizmus áldozatainak száma ötszázezer és kétmillió közé tehető.
Magyarellenesség
A jelentés a nemzeti kisebbségek elnyomásával foglalkozó több mint húszoldalas részben elsőként ismeri el az 1989 előtti rendszer magyarellenességét, megállapítva: az akkori hatóságok tervszerűen igyekeztek megtörni a romániai magyarság jelentős gazdasági erejét. Mint kitűnik, a magyarok gazdasági és hitelszövetkezetének több mint ezer, a falusi kisgazdákat képviselő Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületének 1100 fiókszervezetében nyolcvanezer tagja volt, Románia erdeinek 11 százaléka, 651 ezer hektár volt a tulajdonukban. A hatalom módszeresen törekedett a magyar oktatás leépítésére, államosította a több mint ezer magyar egyházi iskolát, magyar tanintézeteket vont össze, tagozatokat számolt fel, a magyar közösség asszimilációjára irányuló stratégia részeként „elkobozta” a magyar egyetemet, gyakorlattá vált az egyetemet végző magyar fiatalok Kárpátokon kívüli megyékbe helyezése. Az ország lakosságának 45 százalékát összesítő Magyar Autonóm Tartomány csupán 2,4 százalékot kapott a központi költségvetésből. A romániai magyarok politikai szerepvállalása kapcsán a jelentés cáfolja a Romániában elterjedt általános véleményt, miszerint a magyarok és zsidók honosították volna meg a kommunizmust az országban, és szintén először ismeri be a moldovai csángók erőszakos asszimilálását – megemlítve a római katolikus egyház felelősségét is.
Mindezért most Traian Basescu államfő a parlamentben nyilvánosan bocsánatot kért a rendszer mártírjaitól, közöttük a több évre bebörtönzött erdélyi katolikus püspöktől, Márton Árontól, és javaslatot tett az áldozatoknak szentelt múzeum és emlékmű létesítésére, emléknap bevezetésére, a kommunizmus enciklopédiájának az összeállítására.
Egyéb következménye nem lesz a jelentésnek, így legfeljebb megkésett vigaszt, erkölcsi elégtételt nyújt az áldozatoknak és hozzátartozóiknak. És – esetleg – intő példa lesz azoknak, akik visszasírják – mert borzalmait nagyon hamar elfelejtették, vagy át sem élték – a totalitárius rezsimet.
A Nyitott Társadalomért Alapítvány legfrissebb felmérése szerint Romániában a lakosság 53 százaléka még ma is jónak tartja a kommunista rendszert.
Bogdán Tibor, Bukarest
