Az Európai Unió szempontjából 2007 könnyen a felülről jövő egységesítés, illetve a női vezetés éve lehet. Az unió elnökségét január elsején átvevő Németország kancellárja legalább is jelezte, hogy Berlin a tavaly elbukott alkotmány-tervezetet mindenáron le akarja nyomni az uniós polgárok torkán. Angela Merkelnek ebben nagy segítségére lehet a francia szocialisták államfőjelöltje, Segonele Royale, amennyiben győztesen kerül ki a közelgő elnökválasztáson.
A rossz nyelvek szerint két veszélyes utópia fenyegeti mostanság a világot, az egyik a világuralomra törő radikális politikai iszlám, a másik pedig a szintén meghatározó világpolitikai szerepre vágyó „europizmus”. Ahogyan Vaclav Klaus cseh államfő a minap megfogalmazta, az európai egység hívei igen sikeresen adják el magukat az emberi fejlődés egyedüli letéteményeseiként, míg másokra (ezt Klaus csak tudja) könnyedén ráragasztják a maradiság címkéjét. Pedig a főként a francia-német tengely által energizált egységesítő törekvések biztosan nem jelentik az egyedüli alternatívát Európa jövője számára.
Szinte közhely számba megy, hogy az „europisták” Európa sikerét, világpolitikai súlyának megnövelését az Egyesült Államok ellenpólusaként képzelik el, azaz Amerikával szemben definiálják magukat. Úgy tartják, hogy az Atlanti-óceán túloldalát a korlátlan kapitalizmus és szabadság jellemzi, amit az Óvilágban állami eszközökkel igyekeznek kordában tartani. Szemmel láthatóan nem vonták le a tanulságot a szovjet rendszer és más totalitárius rendszerek kudarcából: ha a kormányok hibáznak, az sokkal nagyobb károkat okozhat a társadalomnak, mint ha a piac résztvevői nyúlnak mellé.
A két és fél éve csatlakozott tíz új tagállam közül a nyolc egykori szocialista országban, az „Új Európában” a jelek szerint nem hogy kevéssé alakult ki immunitás a központosított rendszerrel szemben, hanem kifejezetten él iránta a nosztalgia. Pedig az európai modell, a „szociális piacgazdaság” nem csak hogy nem elég hatékony, de leleplezi, hogy hívei sokkal inkább bíznak egy központi hatalomban, mint az egyének szabadságában. A brit euroszkeptikusok szerint egyre inkább az az EU lényege, hogy a polgároknak annyi joguk van, amennyit a rendszer megenged, ami a francia államfelfogást tükrözi. Erre utal az is, hogy az új alkotmányban Brüsszel elsőbbséget követel magának a különböző tagállamokkal szemben.
Másfél éves szünet után most került ismét napirendre az EU új alapokmánya, amelyet az egykori francia elnök Giscard D Estaing neve fémjelez. Angela Merkel kancellár a német elnökség programjának főbb pontjait beharangozó beszédében „történelmi hibának” nevezte, ha még a következő, 2009-es európai parlamenti választások előtt nem sikerül megegyezni a tavaly Franciaországban és Hollandiában is népszavazáson elvérzett alkotmányról. Merkel kifejtette, hogy a dokumentumot a német elnökség feléleszti, illetve ismét a figyelem középpontjába helyezi.
A német kancellár az EU „izmosítását” ígéri a világpolitika színpadán. Merkel szerint az uniónak egységesen és „erős hangon” kell megszólalnia a nemzetközi krízisek kérdésében, elsősorban az iráni atomválsággal és a közel-keleti helyzettel kapcsolatban. Hogy ez pontosan mit jelent, arra utalni enged, hogy a kancellár a hetekben Szíriába küldte tárgyalni külügyminiszterét. Frank-Walter Steinmeier útját sok kritika érte, amiért megbeszéléseket folytatott a libanoni Hezbollah és a palesztin Hamasz terrorszervezeteket aktívan támogató damaszkuszi rezsimmel. Egyelőre semmi jele annak, hogy az EU szakítana azzal az arab narratívával, hogy a Közel-Kelet minden bajának forrása az izraeli-palesztin konfliktus. Holott nyilvánvalóan a szélsőséges iszlámisták érdeke, hogy legyen egy gennyedő válság, amire hivatkozva folytatják véres politikájukat. Angela Merkel ugyanakkor azt ígéri, hogy a „tárgyalási készséget” összehangolja a „világos elvekkel és értékekkel”.
Jose Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke azonnal támogatásáról biztosította az alkotmány felélesztésére tett kísérleteket. Barroso azt várja, hogy a német elnökség alatt „valódi előrelépést” sikerül elérni ezen a területen.
Beindult a spanyol és a luxemburgi külügyminiszter is. Alberto Navarro és Nicolas Schmidt két konferenciát is szervezne a következő év elején. Az egyiket azok számára, akik már ratifikálták az új alkotmányt, ez január végéig 18 tagállamot jelent. Februárban pedig azok ülnének össze, akik eddig még nem írták alá az új alkotmányt, köztük Franciaország és Hollandia, ahol leszavazták a dokumentumot. A szervezők egyértelművé tették, hogy az alapszerződés szövegének lényege mindenképp megmaradna.
Ségoléne Royale és Angela Merkel. A segítség elkelAz Európai Bizottság továbbra is igyekszik felgyorsítani az unió igazságügyi reformját. Decemberben újabb megbeszélések folytak arról, hogy eltörölnék a tagországok vétójogát. Lengyelország, Nagy-Britannia, Írország és Németország azonban egyelőre ragaszkodik ahhoz, hogy a jogi döntések alapvetően a tagországok szintjén szülessenek, és ne uniós szinten.
Továbbra is függőben lévő kérdés az EU további bővítése. Főként Belgium, Hollandia és Luxemburg képviseli azt a nézetet, hogy alapvető intézményi reformokra van szükség, mielőtt a nyugat-balkáni államoknak komolyan felajánlják a belépést.
Változásokat sürget az unió legakutabb gondja, a burjánzó korrupció is. Ahogy azt az Európai Bizottság volt főkönyvelője, Marta Andreasen kifejtette, az EU évi 120 milliárd eurós költségvetése „gyenge könyvelői felügyeletnek” van alávetve, ezért „ki van téve a tévedés és csalás veszélyének”. A kritikái miatt állásából eltávolított Andreasen szerint 2004-ben 20 milliárd euró sorsa veszett homályba. Az egykori főkönyvelő azt mondja, hogy ilyen súlyos hibák miatt a magánszektorban általában vezetői fejek hullanak a porba. Brüsszelben viszont éppen azt távolították el, aki hangot adott aggodalmainak…
Sokat emlegetett téma az unió demokrácia-deficitje. Amint arról az egyik európai parlamenti képviselő beszámolt, előfordul, hogy 80 perc leforgása alatt több száz témában kell szavazniuk ez EP-ben. Ez azt jelenti, hogy a senki által nem választott és nem elszámoltatható köztisztviselők diktálják, hogy hogyan voksoljanak a képviselők, mivel képtelenség követni az eseményeket.
Egyelőre kérdés, hogy ezekkel a gondokkal mennyire akar foglalkozni Berlin. Az azonban a határozott német terveknek mindenképpen kedvez, hogy jövőre várhatóan valóságos német tengely alakul ki az unió vezetésében. Az elnökség mellett ugyanis valószínűleg német lesz az Európai Parlament elnöke, és az egyik legnagyobb frakció, az Európai Néppárt vezetője is német. Ráadásul Franciaország elnököt választ májusban. A német pártok már intenzíven tárgyalnak mindkét esélyessel: Segonele Royale szocialista, illetve Nicolas Sarkozy konzervatív politikussal. Sarkozy olyan európai alapszerződést akar, amely véget vetne az EU rotáló elnökségének, EU-külügyminiszteri posztot hozna létre, és választott elnököt képzel el az Európai Tanács élére. Pedig a nagy központosítás ellen szól, hogy a legújabb felmérések szerint az uniós polgárok 64 százaléka úgy tartja, „a gazdasági prosperitás legjobb garanciája a szabad verseny”.
Egy biztos: a nacionalista hőzöngés aligha lehet ellenpólusa az európai építkezésnek. Igazi megoldást jelenthet, ha ragaszkodunk a jól bevált értékekhez: az emberi szabadságjogokhoz, az átlátható és elszámoltatható kormányzáshoz és a szabadpiachoz.
Euroszkeptikus németek
Nem sokkal a német soros elnökség kezdete előtt a német polgárok Európa-szkeptikussá váltak. Majdnem két harmaduk ellenzi az EU további bővítését.
A megkérdezett német polgárok 64 százaléka ellenzi a további országok felvételét az unióba, mindössze 30 százalék támogatja a bővítést. Az egész uniót tekintve a bővítésről kialakult vélemény ennél pozitívabb. Átlagban a megkérdezettek 46 százaléka támogatja, 42 százaléka pedig ellenzi a bővítést.
A bővítés kérdésén kívül eső témákban is szkeptikusak a németek. Az Európai Bizottság által nyilvánosságra hozott vizsgálatok szerint már a németek harmada sem (28 százalék) hiszi, hogy az unión belül a dolgok a jó irányba haladnak. Az ezév elején végzett legutóbbi felmérésben ennél tíz százalékkal többen voltak optimisták, mint most. Ennél csak a britek (24 százalék) és a franciák (22 százalék) szkeptikusabbak. A 25 tagországot együtt számítva mindösszesen hat százalékot esett az Európa optimizmus.
A németek 42 százaléka állítja, hogy az EU pozitív képet idéz fel bennük. A 25 tagállamra vetítve ez 46 százalék. Azt, hogy EU-tagság Németország számára pozitív, a polgárok 49 százaléka gondolja, ez a teljes EU-ban 54. A legnagyobb érték ebben a kérdésben Írországban van, ahol a lakosság 87 százaléka érzi pozitívnak az EU-tagság hatásait. Minden szkepszis ellenére azért a németek 58 százaléka gondolja úgy, hogy a tagság összességében „jó dolog”, ami 5 százalékkal több, mint az EU-átlag. (Rimaszombati Andrea)
