A zsidó vallású magyar polgárok egyetemes gyűlése meghozta azt a határozatot, hogy a numerus clausus eltörlését semmiféle külföldi beavatkozástól nem fogja kérni. Meghozta ezt a határozatot annak egyenes kimondásával, hogy habár a trianoni szerződésnek ismeretes pontja azt követeli, hogy nemzetiség és vallás szerint különbséget polgárok között ne tegyenek, soha a trianoni szerződésnek erre a pontjára hivatkozni nem fog, mert a trianoni szerződés, amely megcsonkította Magyarországot, amely tehát a nemzetnek gyásza, nem lehet a zsidó vallású magyarok jogainak erőforrása.
Az üldözöttek nem keresnek nemzetközi szervezkedést; ezt átengedjük az üldözőknek. Az üldözők leülhetnek tárgyalni Hitler úrnak küldötteivel, mi nem ülünk le a mi egyenlő jogunk védelmére sem külföldi tényezőkkel tárgyalni.
Hoztuk ezt a határozatot, bár jól tudtuk, hogy a külföldön élő azon hitsorsosaink, akik minket asszimilistáknak neveznek, és akik gúnyolódnak azon, hogy mi magyaroknak valljuk magunkat, ők a fajvédőkkel teljesen egyetértenek abban, hogy mi mint nemzetiség alakuljunk meg, mint külön zsidó nemzetiségi párt működjünk és szervezkedjünk; ebben teljesen egyetértenek a fajvédőkkel, akik a nemzetiségek elvesztése után azzal kívánják Magyarországot rekompenzálni, hogy új nemzetiséget kreálnak a zsidóságból, amely törvényeink szerint sohasem népfaj, sem nemzetiség nem volt, hanem csak mint vallásfelekezet szerepelt.
Tisztelt Nemzetgyűlés! Én nem tudom, minő jogon akarja még ma is a bolsevizmust a tisztelt kultuszminiszter úr (Klebelsberg Kunó – a szerk.), aki mint a történelmi társulat tagja és elnöke, tehát hivatalból történetíró, a zsidó vallású magyar állampolgárok egyetemének nyakába varrni. Beszélhetek arról, hogy a hitközségi intézményeket a bolsevisták a legkevésbé sem tartották sehol tiszteletben, hogy ők felekezet és felekezet között nem tettek különbséget, és hogy azok, akik közülök zsidó származásúak voltak, előbb hagyták el hitüket, és előbb rugaszkodtak el hitüktől, mielőtt elváltak a nemzeti társadalomtól. Ha Szamuelykről beszélünk, beszéljünk arról, hogy amikor külföldről hazatértem, láttam Budapesten a leszögezett üzleteket, láttam azt a rettenetes nyomorúságot, amelyben itt a lakosság van. Itt tehát nem tettek különbséget keresztény és zsidó között, mindenkinek a vagyonát elvették pártkülönbség nélkül, faji különbség nélkül és valláskülönbség nélkül, és elsősorban tönkretették itt a kereskedelmet és az ipart.
A kultuszminiszter úr beszédében azt mondotta, hogy a numerus clausus eltörlése társadalmi explóziókra vezetne. Én kétféle jóst ismerek: az optimista jóst és a pesszimista jóst. Az emberek rendesen optimisztikusan jósolnak, és rendesen azt szokták jósolni, amit remélnek, a pesszimista pedig azt jósolja, amitől fél. Én nem tudom, hogy a kultuszminiszter úr érzelmei folytán a jósok melyik fajához tartozik. Mint optimista jós, azt jósolta-e, amit remél, vagy mint pesszimista, azt jósolta-e, amitől fél? Mindenesetre a nagy konszolidáció mellett, amelynek dicséretét zengik napról napra, nagyon csodálom, hogy a kormány nem érzi a hatalmat annyira birtokában, hogy társadalmi explóziókra mint érvekre hivatkozik.
Tisztelt Nemzetgyűlés! A numerus claususról szóló törvény különben is nélkülöz minden őszinteséget. A numerus claususról szóló törvényben az van: ügyelni kell arra, hogy az országban lakó népfajok és nemzetiségek aránya megfelelő legyen az egyetemeken. A numerus clausus szerint tehát a zsidó vallású állampolgárok népfajt vagy nemzetiséget képeznek! Mert vallásfelekezetről a törvény nem beszél! Én azonban nem vettem észre azt, hogy az egyetemeken más népfajjal szemben a numerus clausus valaha is érvényesült volna; például nem vettem észre, hogy a németséget is mint népfajt kezelték volna.
Ezenkívül pedig a törvény minden őszinteséget nélkülöz, mert hiszen törvényeink értelmében a zsidó vallású magyar polgárok nem népfaj, nem nemzetiséget képeznek, hanem a magyarsághoz tartoznak, és mikor a trianoni szerződés kérdését tárgyaltuk, akkor annak idején Teleki Pál gróf, Bethlen István gróf és társai a magyarság létszámának megállapításánál nagyon szépen hivatkoztak arra, hogy a zsidók évszázadok óta itt élnek Magyarországon, és érzésben teljesen egybeolvadtak a magyarsággal.
A mi magatartásunkat hazánk érdekében nem irányíthatja az, hogy momentán milyen kormány van Magyarországon, vagy momentán milyen az irányzat. Azt azonban látjuk, hogy ez az irány legkevésbé sem használ a magyar kisebbségek ügyének, mert csak a társadalom minden erőinek összefogása és egybeolvadása, csakis egy egységes magyar nemzeti társadalom lehet az, amely vonzóerőt tud gyakorolni, nem pedig a gyűlölködés, a társadalom szétmarcangolása, felekezetek, osztályok vagy ha úgy tetszik, népfajok szerint. Csak egy egységes magyar nemzeti társadalomnak van feszítő ereje, csak ennek van vonzóereje. Ezért a numerus clausus kérdése nem zsidó ügy. Ügye a demokráciának, és ügye nemzeti integritásunknak, a nemzeti társadalomnak.
Vázsonyi Vilmos
(A szerző ügyvéd, polgári liberális politikus, 1868 és 1926 között élt. A fenti írás részlet a Nemzetgyűlésben 1925 decemberében elhangzott beszédéből.)
