Forrás: Magyar Hírlap

www.magyarhirlap.hu

Karácsonyi kiadás 2006-12-23 01:40

Jóslás a mi időnkről

Zelnik József etnográfus, író, szerkesztő

Karácsony van.

Ilyenkor nyitva van az ég, és zárva a pokol, nem úgy, mint húsvétkor. Most nyílnak ki olyan létkapuk, amelyeken keresztül Hórusz-szemmel eddig elképzelhetetlen létigazságokat fedezhetünk fel. Angyali sugallatok harmatoznak felülről. Képesek és képtelenek.

Micsoda világ lesz itt, sejtjük ezt?

Mit lehetne tenni ezzel a kiméralelkű országgal, tudjuk mi azt? Ha hazugságokból felépülő morális válságról beszélünk, tudjuk-e, melyek a legnagyobb hazugságaink? Tudjuk-e, melyek az elmúlt ötszáz év fokozódó nemzeti agyhalálának legnagyobb hazugságai?

Sőt ismerjük-e a hazugság szó lételméleti gyökerét? Azt, amit a görög igazság szó, az aléthea még őriz. Az a-létheia = nem felejtés; így a hazugság a tradíció feladása, elárulása. Ez az emberi kultúra ősbűne. Ez a mai magyar kultúra ősbűne is. A másik, az a Mohács óta fokozódó őspesszimizmus. Itt költő csak az lehet, aki minimum nemzethalálról dohog. Mennyivel bátrabb dolog lenne, ha arról vizionálnának, hogy mi vagyunk a titkosan kiválasztott nép, és ezt nem szerencsétlenkedve tennénk, hanem olyan tehetségesen, mint a mózesi zsidóság.

Karácsony van, nyitva az ég.

Angyali képek és képtelenségek kavarognak a szívünkben szétválaszthatatlanul. Képtelenség lenne például az, ha megértetnénk Európával, hogy mi érezzük legmélyebben, mitől beteg? Hogy vele ezután történhet meg az, ami velünk történt 1526 óta. Felelős európai politikusként minden tagállamban kötelezővé tenném az elmúlt ötszáz év magyar történelmének oktatását. De hát elkerülheti-e a sorsát egy kultúra? Nem reménytelen cselekedet-e azé a Saint Germain grófé, aki a (nagy?) francia forradalom előtt körbejárta Európa uralkodóit, figyelmeztetve őket a veszélyre?

Tehetségesebbek vagyunk-e mi, mint a nagy ezoterikus? Az akkori királyoknál felkészültebbek-e Európa mai urai? Vannak egyáltalán? Mindenesetre az már látszik (látszik?), hogy a mai politikai kocsmát a mi életünkben elsöprik az ökológiai és a szellemi változások. A világban kifinomult kénes diktatúraszag terjeng. Közben szerencsétlenek, szélhámosok, száműzött „szadduceusok” – akik sohasem hittek az öröklétben – kóborolnak a politikai mezőkben világszerte. Itthon meg… Senki sem akar az igazi magyar politika ministránsa lenni, csak minisztere, és azt hiszi, hogy az ugyanaz. Pedig csak a szó felülete közös. A mélyére nem lát a felületesség. Pedig nagyobb elmék is képesek nagy pillanatokban tragikus tévedésekre. Mint például Deák Ferenc, aki 1847-ben Széchenyi felkérése ellenére rosszul választott. Mi most tudunk jól választani? Van valójában igazi választásunk? Vagy más választást kellene kimunkálni? De hogyan operáljuk le a politikai hályogot a szemünkről?

Csak a politikán belül gondolkodva már soha.

Talán csak úgy, ha elkezdjük kibontani a felejtésből minden idők eltakart, elhazudott, eltaposott, elmaszatolt igazi magyar és emberi értékeit. Könyörtelen pontossággal, de nagy türelemmel, nagy-nagy megértéssel és szeretettel, mert a mi időnk verandáján már ott ül az eljövendő Krisztus.

Minden idők magyar kultúrájának ádventjében élünk.

Éljünk. Holnap már karácsony.

Comments are closed.