Népszabadság * Dunai Péter * 2006. december 22.
A teheráni várositanács-választások tegnap közzétett hivatalos végeredménye megerősítette, amit a múlt pénteki helyhatósági és szakértői tanácsválasztások jeleztek: a mérsékeltebb erők előretörtek, és az elnök, Mahmud Ahmadinezsad körüli, iráni viszonylatban is konzervatívok visszaszorultak.
Az „iráni viszonylat” említése nem felesleges, hiszen az erősen iszlámideologizált országban a „reformisták” és a „konzervatívok” más fogalmakat takarnak, mint a világ más, demokratikusabb részeiben. A „reformisták” sem hirdetnek-akarhatnak nyugati típusú, valódi demokratikus rendszert (ha azt tennék, már rég rács mögött ülnének). Az őskonzervatív síita papság kezeli továbbra is a hatalom emeltyűit.
A reformisták előretörése mégis fontos. Jelzi, a lakosság széles rétegei elégedetlenek az elnök szélsőséges lépéseivel, belpolitikájában a másként gondolkodókkal való leszámolással, az Iránt elszigeteléssel fenyegető Nyugat-ellenes külpolitikájával. (A minap Izrael mellé Ahmadinezsad felvette a megsemmisítendők listájára az Egyesült Államokat is.)
Gazdasági okai is vannak az elnök és kurzusa fokozódó elidegenülésének. Miközben Irán sosem látott mértékű gazdagsághoz jut a magas kőolaj-, gázárakból, a többletbevételből a lakosság szinte semmit sem érez. A hatalmas pénzek elfolynak a fegyverkezésre. Irán hatalmas hadiipart fejlesztett ki olajpénzeivel.
A reformista-liberálisabb erők előretörése viszonylagos. Szó sincs arról, hogy mostantól valamiféle liberálisabb kurzus határozza majd meg az iráni politikát. A helyhatósági/szakértői tanácsi választások eredménye alapján csak most kezdhetnek visszatérni az „Ahmadinezsad előtti”, 2005 júniusát megelőző állapotokhoz, az előző, mérsékeltebb elnök idején létezett belső erőviszonyokhoz. Akkor legalább nem akartak egész államokat leradírozni a térképről.
