Kétezerhatodszor ünnepeljük az idén a Születést, és ha végigpörgetjük az elmúlt két évezred történetét, aligha találnánk olyan karácsonyt is, amikor általános béke uralkodott volna a Földön. Valahol mindig volt öldöklés, akár belső, akár külső okokból. Legföljebb az eszközei változtak: lándzsa, szablya, forró szurok, míg ma, hála a tudománynak, mindezek tökéletesebbek és védhetetlenebbek.
Nem kivétel ez alól az idei karácsony sem. Ma talán az a legszomorúbb, hogy a jámbor próféták intései ellenére is, ott a legvigasztalanabb a gyűlölet, ahol a három nagy világvallás megalapítói, Mózes, Jézus Krisztus és Mohamed összegezte hitének igéit. A Közép-és Közel-Keleten több hadszíntérre is lelhetünk: Irakban és a zsidó meg palesztin állam körzetében, a palesztin erőkön belül. Évtizedek óta hasztalan minden engesztelési kísérlet, fegyverek fognak ropogni a közeli ünnepi napokban is.
Ami viszont vigasz lett, hogy a két világháború kirobbanásának egykori tűzfészke, Európa amolyan béke sziget, úton van afelé, hogy mind több nemzetet egyesítsen. Még ez sem a Kánaán, mert az unión belül is, amióta csak különböző nevek alatt fönnáll, az érdekellentét mindig jelen volt, és nem lesz felhőtlen a két legfrissebb tag, Románia és Bulgária beillesztése sem. Hogyan is lehetne az, amikor a huszonötös közösség máig sem emésztette meg, hogy a 2004-ben befogadott tíz hajdani szocialista állam fölzárkózása kínokkal, keservekkel megy végbe. És hiába szép és jó korunk Európája, ha közben a balkáni sebek sem hegedtek még be teljesen. Szoronghatunk azért is, hogy milyen szélesre nyílik majd az a szakadék, amely a demokratizálódó földrész zömét az önkényuralomtól nem teljesen megszabadult oroszoktól elválasztja majd.
Ahol viszont valami érdemi változást észlelhetünk, az különösen Ázsia. Rohamléptekkel száguld két új óriása, Kína és India, miközben azonban aggódunk, mit fog ez hozni holnap? És mit hoz már ma is, amikor gazdaságban, közéletben új jelenségként bukkannak föl közöttünk a fürge ázsiaiak. Leckét tehát szüntelenül ad föl korunk. Hinnünk kell abban, hogy a fejlődés törvényei nyomán a konfliktusok azért enyhülni fognak, problémák megoldódnak, de hát a vigasz akkor is sovány. Jönnek az újabb, az előre láthatatlan gondok.
Várkonyi Tibor
