Osztovits Ágnes, itthon@hetivalasz.hu
Beszélgetés Mádl Ferenccel a virtuális térben zajló politikai vitákról és az örömmel átadott köztársasági elnöki székről.
Soha nem kereshetünk magunknak alibit, hogy miért nem cselekedtük meg a jót – figyelmeztet Heinrich Böll Ádám, hol voltál? című regényének szavaival Mádl Ferenc volt köztársasági elnök, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület tiszteletbeli elnöke, akit a hazai közéletről kérdeztünk a miniszterelnöki hivatalban lévő dolgozószobájában.
– Mióta leköszönt a köztársasági elnökségről, mintha kerülné a nyilvánosságot. Idén januárban, 75. születésnapján is hiába kértünk interjút. Miért nem vállal közszereplést?
– Nem kerülöm a nyilvánosságot, de lejárt az elnöki szolgálatom, így ha megszólalok, abból nem lesz médiaesemény. A múlt héten megnyitottam az Iparművészeti Múzeum Esterházy-kiállítását, aminek egy szerényebb változatát a Magyar Magic keretében Angliában is a közönség figyelmébe ajánlottam. Októberben felavattam Kaposváron az amerikai magyarok szép ajándékát, az 56-os emlékművet. Előadást tartottam Varsóban az Európai Unió jövőjéről. És még hosszan sorolhatnám a szerepléseket. Az igaz, hogy a magam múltjával, érdemeimmel, bűneimmel nem kívánok foglalkozni. Amit az Antall-kormányban kulturális miniszterként végeztem, arról könyvet írtam. Hogyan alkottuk meg az oktatás, a tudomány és a kultúra törvényeit, azt a nagy jogi épületet, amely az európai értékrenden nyugszik, s szakít a diktatúrával. Elnöki szolgálatom idején öt évkönyv is született, ezek tartalmazzák legfontosabb beszédeimet, amelyeket hazai és külföldi fórumokon mondtam, és olyan lényeges kérdésekről szóltak, mint a magyar holokauszt, hogy hogyan nézzen szembe lelkiismeretével a magyar társadalom. Vagy hogy miként kezeljük a romakérdést. Ezekből az évkönyvekből minden kiolvasható. Az is, hogy miért tartottam fontosnak a kedvezménytörvényt, miért szerettem volna, ha a kettős állampolgárságról szóló népszavazás érvényes és igenlő lesz. Ezek után memoárt nem szándékozom írni.
– Két évvel ezelőtt a Heti Válasz karácsonyi interjújában hangot adott elkeseredésének, hogy hiába az elnöki erőfeszítés, a pártpolitikai szembenállás nem enyhül.
– Rendszeresen hívtam reggelire a pártelnököket, a frakcióvezetőket, hogy megértessem, mennyire fontos lenne a politikai kultúra fejlesztése, a durvaság leküzdése, már azért is, hogy a társadalom megnyugodjon. Hogy elhiggye, a politikusok az ország javán dolgoznak. Mindig azt vallottam, hogy az ősbűn, a legnagyobb hiba, hogy a szemben álló politikai felek elszakadtak a valóságtól, s virtuális térben folyik a vita.
– De miért?
– Bizonyos fontos kérdésekben, mint amilyen például 56 vagy a határon túli magyarság ügye, olyan mélyek a különbségek, hogy amikor konkrét tennivalókról kellene beszélni, nem tudnak elvonatkoztatni tőlük. Azok, akik 1989-ig ellenforradalomnak mondták 56-ot, ma nehezen tudnak önfeledten ünnepelni. Az egykori szembenállások ma is jelen vannak, sőt felerősödtek.
– Mit lehet mondani a szemben álló feleknek?
– Elmondtam például, hogy amikor 2003-ban Hans-Dietrich Genscher hetvenötödik születésnapját ünnepelte a német parlament, ahol az orosz elnök mellett én is szólhattam, valamennyi politikai oldal megjelent, és méltatta a külügyminiszter érdemeit. Mert a német politikai kultúra, amelyet két diktatúra, a hitleri és az NDK révén a kommunista önkény is próbált megsemmisíteni, közös akarattal hihetetlenül gyorsan regenerálódott. Ma is példamutató egész Európában.
– Talán ebben a politikai berendezkedés is segített. Nyilván nem véletlenül mondta leköszönő elnökként, hogy szélesíteni kellene a köztársasági elnök jogkörét. Fenntartja ezt az álláspontját?
– Meggyőződésem, hogy közvetlenül a népnek kellene elnököt választania. Ez még nem jelentené, hogy Magyarország áttér az elnöki rendszerre. De a közvetlen választás növeli az elnök erejét, erkölcsi legitimációját. Az alkotmány szerint a köztársasági elnök őrködik az államrend demokratikus működése felett. De ehhez a fontos jogkörhöz nem rendel szankciókat. Az elnök legfeljebb figyelmeztethet bizonyos politikai szereplőket, intézményeket, hogy rossz úton járnak. Tenni semmit sem tehet. Vagy ott van a kitüntetések kérdése, amely március 15-én előkerült. Mondhatja-e az elnök a miniszterelnök felterjesztésére, hogy nem ért egyet, így vonják vissza az javaslatot? De vehetjük a külpolitikát is. Az alkotmány nem határozza meg pontosan, mekkora itt az elnök mozgástere, mikor léphet fel kezdeményező szerepben. Vagy mi a feladata az elnöknek a különböző testületek vezetőinek, tagjainak kiválasztásában. Ha ő jelölhet, kihez kell igazodnia? Ha a miniszterelnökkel együtt kell megneveznie egy testület irányítóját, meddig kell egyeztetnie. Ha az elnököt közvetlenül választaná meg a nép, és nem mondjuk a parlament 51 százaléka, ezek a kérdések leegyszerűsödnének.
– Utolsó nagy, nyilvános szereplésén látható örömmel adta át Sólyom Lászlónak az elnöki széket. Jól láttuk?
– Rövid a válasz: jól látták.
FOLYTATÁS:
AZ INTERJÚ TELJES TERJEDELMÉBEN A HETI VÁLASZ NYOMTATOTT LAPSZÁMÁBAN, A 20-21. OLDALON OLVASHATÓ.
