Erőszakra buzdít internetes honlapján a Lelkiismeret „88 – az instrukció eligazít, kik azok a közéleti szereplők, akiket tettlegesség bevetésével „el kell takarítani”…
Miért is ne? Az ilyesmiért nálunk legfeljebb szabálysértési eljárás indul.
A szeptemberi-októberi forró napok vezető hírei lassan részben elmosódnak, részben átszíneződnek. December elején néhány fideszes EU-képviselő és aktivista éppen Brüsszelben buzgólkodott ez ügyben.
Az amnézia a társadalom egyik legveszélyesebb betegsége. Se erkölcs, se jog, se szokás, se innováció nincs memória nélkül. Sőt szelektív emlékezetzavarral együtt sem. Nem elég az őszödi beszéd négy mondatára emlékezni, ha kihull a mérlegelhető tények közül a beszéd valódi tartalma, továbbá pl. a Vizsla-ügy, az MSZP-szerverbetörésének dolga, Kaya Ibrahim, Joszif Toth és a sok-sok eltussolt és megoldatlan rejtély emléke. Félelmetes, hogy bár sokkszerűen rázta meg az országot az őszi erőszakos hatalomátvételi kísérlet, ha az ellenzéken és a médián múlna, tényfeltárás nélkül süllyednének ezek az események is a feledésbe.
Mi is történt tulajdonképpen szeptember 17. és november 4. között? Ha az ember nem veszi a fáradságot – és úgy általában miért is venné -, hogy összegyűjtse az akkor óráról órára, napról napra megjelenő híreket, emlékezetünk szelektív voltát az tudja kihasználni, aki ma hangosabban és erőszakosabban ismételgeti a saját verzióját.
Miközben rendőrök százai sérültek meg egy sikertelen puccskísérlet közben, majd az ezt követő 42 napos visszaélés-sorozat után a rendőrség megvédte a magyar forradalom emléke előtt tisztelgő külföldi állam- és kormányfőket, az ország demokratikus berendezkedését, törvényes kormányát, az irracionális közbeszéd fő kérdésévé a rendőrség egyes tagjainak visszaélése vált. Sokan éreztük úgy, hogy minőségileg megváltozott a neohungarista politika, és ami eddig „csupán” a közösség elleni uszítás tényállásához tartozott, az kiegészült a demokratikus államrend elleni izgatással is. A zsidózás már nem általában és cinkos áthallásokban jelentkezett, hanem személyekre vonatkozóan, konkrétan és tömegesen a Kossuth téren. Nem csupán az újságírók származás szerinti kipellengérezése volt a megfélemlítés eszköze, de a bírók és ügyészek lakcímének közzététele is. Mindez kiegészült a kormányfő, a képviselők legitimitásának semmibevételével és konkrét hatalomátvételi céllal erőszakos, áldozatokat követelő tettlegességgel is.
Nem túlzás azt állítani, hogy azok a hivatásos rendőrök és katonák, akik 2006. szeptember 18-án az MTV ostromában részt vettek és rátámadtak az ott szolgálatot ellátó kollégáikra, lázadást követtek el. Az ostromban részt vevő erőszakoskodók nem titkolták kormányellenes törekvésüket, ezért a közvélemény joggal a rombolás állam elleni bűncselekményét kötheti emlékezetükhöz. A lángba boruló Budapestről szóló, 2006. szeptember 15-i fenyegető CD hangüzenete, melyen ismeretlenek a Budapest Rádiónak elküldve követelték Gyurcsány Ferenc miniszterelnök lemondását, az alkotmányos rend elleni szervezkedést valószínűsíti. Csakúgy, mint az, hogy szeptember 20-án népfelkelést hirdetett a Kossuth téren gyülekezők vezetésére jelentkező négy személy. A tényállás alatt a bűncselekmény megvalósulásához megkívánt tények és körülmények együttesét kell érteni. E körülmények között nemcsak az áldozatokat követelő erőszakos eseményeket kell figyelembe venni, de azt is, hogy szeptember 20-án a „Magyar Nemzeti Bizottság 2006” alkotmányozó nemzetgyűlést és nemzetőrség megalakítását hirdette meg. Továbbá két nappal később a MIÉP Rákóczi téri nagygyűlésén alkotmányozó nemzetgyűlést hirdettek, majd október 8-án a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 egyik ügyvivője az Info-Rádiónak elmondta: október 23-án délutánra nemzetgyűlést hívnak össze, amely alkotmányossági kérdésekről akar dönteni. Közveszélyt okozott szeptember 18-án Toroczkai László, a „Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom” vezetője, amikor az ő biztatására a tömeg az MTV székházához vonult, hogy kikényszerítse petíciójuk beolvasását. Ezt közvetlenül követte az MTV és az azt védő rendőrök megtámadása. Hasonló tényállást tükröz a Hír Tv élő adását vezető, az ostromlókat lelkesítő, őket forradalmároknak tituláló riporter ténykedése. A közbiztonságot is veszélyeztették azok, akik éjjelente felgyújtották az MSZP IV. kerületi, kőszegi és az SZDSZ XII. kerületi épületét, akik az MTV-ben és az RTL Klubban bombariadóval keltettek pánikot, nem is szólva arról, aki 2006. október 23-án megindította a kiállított tankot.
Igaz, szinte lehetetlen elvárni a megfélemlített, védtelen bíróktól, ügyészektől annak kezelését, amire nem született feltáró publicisztika, amiről mindenáron igyekszik elterelni a figyelmet az ellenzék többsége és amiről sajnos gyáván motyog a politológusok és kormánypártiak hada is. Az MTV ostroma Gyurcsány Ferenc kormányának megbuktatására irányult, 2006. szeptember 18-án erőszakos államcsínykísérlet volt Magyarországon. Mégis mintha nem a törvényes, demokratikus állam ellen folytak volna ezek a cselekmények, ügyészségünk sorozatban csupán szabálysértési indítványokat tesz, bíróságaink pedig hivatkoznak a vádhoz kötöttségre, és hozzák a nevetséges, pénzbírságokról szóló ítéleteiket. Brüsszelben hivatkozhat erre a gyakorlatra a rendőrterrort fantáziáló főkolompos, hiszen szabálysértések ellen lovas rendőrök bevetése valóban aránytalanság.
Trehányság és a szenzációhajhászás a sajtó részéről, mismásolás a bíróságokon, szemérmetlen manipulálás a politika jobboldalán, bizonytalan és egymásnak is ellentmondó motyogás a kormánypártiaktól.
Így áll a puccskísérlet utóélete e pillanatban.
Mégis, úgy tűnik, van ok reményre és optimizmusra. Hisz a mai magyar társadalom ragaszkodott a rendszerváltáskor megvalósult független, demokratikus, korábban ennyire soha még nem tapasztaltan átlátható és számon kérhető közhatalmi berendezkedéshez. Az eredetileg 1848-ban 12 pontba foglalt demokratikus igények, melyek ismételten megfogalmazódtak a XX. században, – 1918-ban, az 1937-es Márciusi Frontban, az 1944-es Magyar Frontban, az 1956-os forradalomban -, eddig rendre elbuktak a puccsisták (Haynau, Kun Béla, Horthy Miklós, Szálasi Ferenc, Kádár János) terrorjában.
Most nem így történt. A 2006-os őszön az erőszakos hatalomátvételi kísérlet végrehajtói nem jártak sikerrel.
A társadalom döntő többsége a demokratikus értékek megőrzése mellett áll.
