Először az özönvíz óta
Egyneműek házassága Izraelben
Nagy győzelmet könyvelhettek el az izraeli „melegek”: a Legfelsőbb Bíróság nagy szótöbbséggel (6:1) elrendelte, hogy a belügyminisztérium köteles regisztrálni két fiatalember „házasságát”, amit Kanadában kötöttek tavaly. Az izraeli törvények nem ismerik el az ilyen jellegű „házasságkötéseket” és nem engedik azt sem, hogy egynemű párok gyermeket fogadjanak örökbe. Európában ez idáig csak a Skandináv államokban valamint Hollandiában és Belgiumban köthetnek hivatalosan házasságot homoszexuálisok.
A Legfelsőbb Bíróság döntésében kimondja, hogy a döntés pusztán a technikai bejegyzésről szól, ami nem jelent elismerést, mert a jelenleg érvényben lévő törvényt kizárólag a parlament módosíthatja. De ez nem akadályozza egyrészt a „melegeket”, hogy ünnepeljenek, másrészt a vallásosokat, hogy a zsidóság ellenségének kiáltsák ki a bíróságot, amely „a zsidó államot Szodomának és Gomorrának tekinti”. Az egyik vallásos képviselő törvényt követel, amely tiltja a bejegyzést, mivel az „veszélyes precedenst jelent”.
A Talmudban és a Midrásban a bibliai özönvíz kiváltó okaként, többek között a frivol erkölcstelenséget jelölik meg („és a föld megromlott Isten előtt…” – Genezis, 6, 11) ami alatt a Midrás azt érti, hogy „az özönvíz addig nem jött, amíg az erkölcstelenség olyan fokra hágott, hogy házasságleveleket írtak az egymás között házasodó férfiaknak, valamint az…állatoknak” (Brésit rábbá, 25, 5). Nagyon valószínű, hogy az akkori Legfelsőbb Bíróság ezeket akkurátusan be is jegyeztette akkoriban, mivel „rendnek kell lenni, ugyebár”.
*
Az „elveszett Menasse törzs” hazatér
Az asszír invázió időszámításunk előtt 721-ben elpusztította Izrael (Szamária) országát és deportálta a 10 törzset. A maradék 2 törzs alkotta Júdea állama még 130 évig fennállt – őket Nebuchadnecár deportálta Babilóniába, hogy 70 év múltán Kűrosz hazaengedje őket (már aki akart alijázni) és ezek építették fel a második Szentélyt.
Az ókori zsidó történelem ezen szelete meglepő aktualitást kapott az elmúlt hetekben, amikor Indiából, az ottani, magukat az elveszett Menasse törzs tagjaiként elkönyvelő prozeliták 220 főnyi csoportja érkezett Izraelbe.
Észak-Indiából származó hinduk egy csoportja évek óta állítja, hogy hagyományaik szerint ők eredetileg zsidók és Izraelben szeretnének élni. Hosszú ideig a zsidó világ nem vett tudomást róluk, míg néhány eltökélt tagjuk végül meggyőzte a rabbikat, hogy küldjék ki embereiket, hogy megtanítsák a hindukat, mit jelent zsidónak lenni és hogy a szabályok szerint betérítsék őket.
Ennek megtörténte után most alijázott az első csoport, melyet nem fogadott Izraelben osztatlan lelkesedés, arról már nem is beszélve, hogy a dolog Indiának sem tetszik és akadályokat gördít a kivándorlás útjába.
Izraelben a vallásos közönség már torkig van a fiktív térítésekkel, míg a nem vallásosok még nem emésztették meg az etióp falassák, majd falasmúrák (kikeresztelkedett falassák) okozta problémákat. Az indiai kormány meg attól tart, hogy Izrael kivándoroltatja az ország milliárdos lakosságát. Slomó Amar, Izrael országos főrabbija elhatárolja magát a „Menasse törzs” meséjétől, ami „nem bizonyított” és az az álláspontja, hogy akik jöttek és még jönni fognak, azok szabályosan betértek a Halacha követelményei szerint, és így vallásos, hithű zsidók.
Vagyis: az „elveszett törzs” még nem került meg és erre nincs is sok esély…
*
Jaffai arab kislány Auschwitzban
Szinte hihetetlen, de igaz: a jaffai városi gimnázium nemrég zarándoklatot tartott Lengyelországba és meglátogatta a megsemmisítő táborokat (Auschwitz, Majdanek) valamint több ismert lengyel város gettóját, a tömegsírokat, stb. Ebben még nincs sok újdonság, mert ilyen küldöttségek utaznak évente, rendszeresen, az újdonság az, hogy a 31 végzős diák egyharmada moszlim arab volt.
Ez még Jaffán is szenzáció, amely pedig egy vegyes zsidó-arab város. A Mááriv tel-avivi melléklete megkérte a 17 éves Sziniél Abu-Sahadet, vezessen naplót a látogatásról. A most közzétett napló megdöbbentő dokumentum: a Sóá egy arab kislány szemében.
Sziniél leírja a döbbenetet, ami Auschwitzban, a krematóriumok mellett elfogta, amikor felfogta, mi is történt itt: „Ez volt a legszörnyűbb, a krematórium, vagyis kemencék, vagy hívjátok ahogy akarjátok. Az én szememben a németek voltak a halál angyalai feketébe öltözve. Nem elég hogy gyilkolnak, még égetnek is? Hogyan képes a gyűlölet erre? Szerintem ők az isten szerepét akarták játszani…”
Volt, amikor a küldöttség zsidó tagjai – 20 fiú és lány – nevetgéltek, szórakoztak és Sziniél megrótta őket: „nem illik nevetni és főleg nem szép a sírokon ülni… Tálmá (az egyik tanítónő) azt mondta, hogy igazam van és hogy szégyen, hogy egy arab diáklánynak kell zsidókat erre figyelmeztetni…””
„A küldöttség tagjai neveket olvastak fel, az elpusztítottak neveit. Barátnőm, egy jaffai arab kislány, is felolvasott neveket. Ez mutatta, hogy mi is a küldöttséghez tartozunk. Én mécsest gyújtottam…”
Péntek este zsinagógába ment a küldöttség. „Az ima nagyon tetszett nekem, mindenki énekelt. Most először voltam zsinagógában. Éreztem, hogy közéjük tartozom, nem mint zsidó, hanem mint egyenlő ember az Isten házában. Amikor felálltak, én is felálltam…”
Maga az utazás nem volt nagy élvezet. Sziniél állandóan fázott, „majd megfagytam” – írja a naplóban. A 17 éves, még érettségi előtt álló arab kislányt, édesanyja, nagybátyja és … vőlegénye várta a reptéren visszatértekor.
Az iskola igazgatója, Dávid ben Zohár, a moszlim diákok részvételének pedagógiai értékéről beszélt és „elárulta”, hogy értesülése szerint a küldöttségben résztvevő arab diákok, Lengyelországban több alkalommal énekelték a Hatikvát, az izraeli himnuszt, amit Jaffán nem szoktak tenni.
No de ez már politika…
*
Menyasszonyokat importálnak Ukrajnából a szamaritánusok
Egy kihalófélben lévő vallási szekta, a szamaritánusok, úgy próbálja most létkérdéseit megoldani, hogy menyasszonyokat importálnak Ukrajnából és Szibériából.
A szekta, amely manapság 670 főt számlál, fele az izraeli Holon városkában, a másik fele Schemben (Nablusz) és a környező Gerizim hegyen, vagyis a palesztin autonómia területén él. Számuk egyre csökken, mivel egyrészt csak egymás között házasodnak és ebből kifolyólag sok beteg gyermek születik. „Nincsenek nők, nincsenek menyasszonyok” panaszkodik a szamaritánus főpap, Elázár ben Cádká, aki korszakalkotó ötlettel megengedte, hogy a szekta tagjai keressenek maguknak menyasszonyt ahol csak találnak. A jó példával a főpap fia, a 40 éves Jáir járt elől, aki Herszonból (Ukrajna) importált magának menyasszonyt, a szőke, 19 éves Szura személyében. Egy másik szamaritánus, Radgai, a szibériai Omszkban találta meg élete párját a szemüveges, intelligens Láná személyében.
A főpap nagyon jó véleménnyel van a két fiatal nőről. Komolyak, odaadók, gyorsan beilleszkedtek, tartják a szombatot és a Nidda törvényeit (ezt a két zsidó követelményt tartják a szamaritánusok, akik a zsidókhoz közel állónak tartják magukat) és ami a lényeg – friss vér a kiöregedett szektába. Egyébként szamaritánusnak lenni nem követel meg semmi betérési aktust, elég egy deklaráció, hogy mától fogva a szektához tartozok és kész. (Ha a jelentkező zsidó, akkor le kell mondania Jeruzsálem szentségéről, mivel a szamaritánusoknak Gerizim a szent hegyük.)
A két esetről film is készült, egy orosz forgatócsoport munkája – és most várják, hogy a hír elterjedtével meginduljon az „alija” áradat a szovjet utódállamok szegényebb fertályaiból. A kevés szamaritánus aránylag jó anyagi helyzete komoly vonzóerőt jelent a szőke bárisnyáknak.
*
Nem érdemes meghalni
Fogytán a temetkezési helyek Tel-Aviv környékén
A tel-avivi Chevra Kaddisa (a temetőket üzemeltető Szent Egylet) vezetősége közölte az illetékesekkel, hogy a „napokban” betelik az „új” tel-avivi temető és utána a halottak mehetnek Isten hírével: nem lesz hol eltemetni őket.
Ezt az „új” temetőt, a Hájárkont, csak néhány évvel ezelőtt nyitották meg, miután az első, a holoni betelt és ma ott csak „protekciósokat” temetnek, vagyis olyanokat, akik még életükben helyet vásároltak maguknak. A „illetékesek” ez ügyben a Földhatóság, amelynek fel kell szabadítani e célra olyan területeket, amelyek eredeti rendeltetése mezőgazdasági. Értesülések szerint Tel-Avivban ma mindössze 300 „szabad hely” maradt. „Eszerint jó lesz sietni? – sütötte el egy újságíró a morbid viccet, de a Chevra igazgatója szerint „ez nem jó vicc, kérem”.
Tel-Avivban van még három régi temető – köztük a régi, patinás „Trumpeldor” a város szívében ahol már csak súlyos ezresekért lehet helyet kapni, de ehhez is híres embernek, írónak vagy közéleti személyiségnek kell lenni.
Az alternatív temetkezési lehetőség az un. „emeletes” lenne, amit a Halacha megenged ugyan, de a delikvensek húzódoznak tőle.
*
Feltárták Tibériáson a Synhedrion székházát
Tibériáson, az észak-izraeli városkában, amely a Kineret (Genezáret) tó partján terül el és amely a négy izraelföldi szent város egyike (Jeruzsálem, Hebron és Cfát mellett) az óvárosban tartott archeológiai ásatások során feltárták az egykor ott székelő Synhedrion székházát.
A most befejezett hatodik ásatási idényben, amelyet Jizhár Hirschfeld professzor vezetett, feltárták a bazilikát, amelyben, megalapozott feltevések szerint, a Synhedrion székhelye volt.
A római hódoltság kései szakaszában, a Bar-Kochba felkelés leverése után, a Felső Bíróság – amely akkor a zsidókat képviselte a megszállók felé – már nem ülésezhetett Jávnéban, ezért költözött Tibériásba.
A jelenlegi ásatások feltártak egy 9. századi fejlett nyilvános WC rendszert is, amely „modern” szellőztető berendezéssel és lefolyó csatornák segítségével működött és amely az archeológusok szerint valóságos „ekológiai szisztéma”. Az illemhelyről a szennyvizet a Kineretbe vezették, míg a sárral a mezőket trágyázták. Tibériás akkoriban egy jól megtervezett modern város volt – állítják az Izraeli Régészeti Hatóság emberei.
*
Tony Blair az ultra-ortodox leány iskolában
Bizarr ellentmondásnak voltak nemrég szenvedő tanúi az angol nevelésügy moguljai. Miközben a kormány meghirdette a szigorú integrációt az állami, vagy az állam által támogatott iskolákban, Tony Blair miniszterelnök a londoni ortodox-zsidó lányiskolában tett látogatást. Blair dicsérte az iskolát, amely „szerencsésen ötvözi a zsidó nevelést a brit polgári értékekkel” és kijelentette: „nem szégyelli és nem titkolja, hogy ő a zsidók barátja”.
Ekkor már heteken át folyt a herce-hurca az angol közoktatási minisztérium „integrációs” terve körül, amelyet a vallásos iskolák, főleg a zsidók és a moszlimok elleneznek. A terv szerint minden államilag támogatott vallásos iskolának, „legalább 25% más hitű diákot kell felvennie”. Az össz-zsidó képviselet csúcs-szerve is aggodalmát fejezte ki, mondván, hogy az integrációnak ezen módja veszélyezteti a zsidó nevelést.
Az iskola igazgatója, Abraham Pinter rabbi, a miniszterelnök szemébe mondta, hogy ha az integrációs terv megvalósul, ők abban a pillanatban lemondanak az állami támogatásról és magániskolává alakulnak.
Angliában kb. 300 ezer zsidó él, közülük 15 ezer diák tanul 37 zsidó iskolában. Ezek jelentős állami támogatást élveznek. Az említett ultra-ortodox lányiskolában 250 diáklány tanul. Pinter rabbi, az igazgató szerint: „néhány moszlim „mesüge” miatt, nincs értelme felborítani a jól működő brit multi-kulturális nevelési rendszert”. Az ultra-ortodox hitközség Angliában 50 ezer tagot számlál és tíz évenként megduplázódik számuk.
Alig távozott Blair a lányiskolából, a közoktatási minisztérium szóvivője bejelentette, hogy a kormány eláll integrációs tervétől.
