A „magyar cirkuszi király” Slezák Vencel néven látta meg a napvilágot Prágában, 1803-ban. Apja, gazdag molnármester, fiát papnak szánta, ám Vencel fiatalon világgá ment egy vándorkomédiás csapattal. 17 éves korában már akrobata, zsonglőr és lóidomár is volt egyben. Neve nagy névvé vált a műlovaglás krónikáiban, a „magyar elemet” ő vitte elsőként a cirkuszi mutatványok körébe.
A „Csikós posta” című világszámában két paripán állva, hortobágyi viseletben egész kis ménest hajtott karikást csattogtatva keresztül a manézson. Másik találmánya a vágtázó lóra felpattanás, majd a menetközbeni felállás (az ún. „zsoké”), egy megbokrosodott ló megfékezéséből fakadt. Addig ezt a mutatványt lehetetlennek tartották, nem is csoda, hogy Párizsban óriási világsikert aratott.
A magyar műlovas a pénzhez is kiválóan értett, már fiatalon saját társulatával utazott. Oroszországban nagy vagyonra tett szert, ő építette Pétervárott az első állandó cirkuszt, melynek visszatérő vendége volt maga I. Miklós cár is, aki tiszteletét elefánt adománnyal fejezte ki Vencel felé.
Mutatványát évtizedekig mindössze az amszterdami zsidó műlovas Kukh Hubert volt képes megismételni. Idős korára Debrecenben telepedett le, ám még 80 éves korára sem akadt olyan férfiember, aki a kinyújtott karját be bírta volna hajlítani rendkívüli testi erejének köszönhetően. 1886. október 30-án hunyt el karosszékében üldögélve, reggelije után.
