Két erő hat a palesztinokra: az egyik, hasonlóan ahhoz, ahogy ezt mások esetében is láthatjuk, a hatalomért és az ahhoz kötődő anyagi javakért való vetélkedésre buzdítja őket, s mivel olyan helyen élnek, ahol eddig szinte mindent az erőszak döntött el, ez a vetélkedés is fegyverrel folyik. A másik erőt az a palesztin közmegegyezés jelenti, melynek értelmében az izraeli megszállás közepette megengedhetetlen a belháború. „A határ, amelyet nem szabad átlépni, a palesztin vér” – mondta Abbász elnök. Így aztán – a korábbiakhoz hasonlóan – az ellenfelek most is tűzszünetben állapodtak meg. Kérdés, mennyit ér e megállapodás.
Abbász elnök nem egészen egy évvel az előző választások után újakat írt ki, méghozzá jó okkal: a palesztin területeken a káosz az úr. Mivel a külső támogatók csökkentették segélyeiket, a tisztviselők és a rendfenntartó erők tagjai nem kapnak fizetést, a lakosság minden korábbinál jobban szenved a szegénységtől, a belharcoktól és a szélsőségesek által kiprovokált izraeli megtorlásoktól. Másrészről – jogilag – nyilvánvalóan az elnök ellenfelének, a Hamásznak van igaza. Miféle demokrácia az, melyben a jogállami körülmények között megválasztott parlamentet mandátumának lejárta előtt csak úgy szélnek lehet ereszteni?
A körülmények leginkább azért borzalmasak, mert nincs olyan egységes hatalom, amely rendezhetné a palesztinok viszonyát Izraellel, és amely ezt a rendezést keresztül is tudná vinni. Merthogy a palesztinok megosztottak és többségük januárban olyan szervezetre – a Hamászra – szavazott, amely (egyelőre?) alkalmatlan a rendezés feladatára.
Mégsem mondhatjuk, hogy a palesztin választók tehetnek mindenről. Felmérések bizonyítják, hogy többségük nem a békét utasította el, amikor a Hamászra szavazott, hanem a Fatah korruptságát és hozzá nem értését. (Amit most Abbász is elismert azzal, hogy átalakította a szervezet vezetését.) A polgárháborús helyzetért az a palesztin elit felelős, amely nem tudott olyan gárdát kitermelni magából, amely érti a dolgát, mentes a korrupciótól és meg is tud egyezni Izraellel. Januárban palesztin választók nem voltak olyan helyzetben, hogy jól tudjanak élni a demokráciával. Reméljük, vezetőik tanulnak a történtekből.
Kepecs Ferenc
