Karády Viktor hetvenéves
Népszabadság * Kelen Károly * 2006. december 16.
Kétnapos konferenciát rendezett a Magyar Tudományos Akadémia Karády Viktor tiszteletére Oktatás, elitek, zsidóság a XIX-XX. században címmel. A hetvenéves tudós márciusban kapta meg a Scheiber Sándor-díjat, amellyel többek között azokat tüntetik ki, akik „hozzájárultak a zsidók és nem zsidók közötti párbeszéd előmozdításához”.
Sokszor hallottam vitát eldöntő érvnek szánva: „Mit tudhatsz erről, te, kívülről?!” Másrészt könnyen megkapja az elfogultság vádját, aki valamilyen szempontból „érintve van” abban a kérdésben, amelyről a felek az álláspontjukat fejtik ki.
A ma 70 éves Karády Viktor 1956-ban elhagyta Magyarországot, az általa vizsgált magyar társadalmi folyamatokról közvetlen tapasztalatokat sokáig nem szerezhetett. Csaknem tíz éve jelent meg magyarul Zsidóság, modernizáció, polgárosodás című kötete, márpedig, ahogy ő maga mondta: „Én tehát mivel nem vagyok zsidó származású, elég naiv módon kutatásaim során fedeztem fel magamnak a történelmi zsidókérdést«.”
Karády Viktor tehát egyike azoknak a külföldön már nevet szerzett társadalomtudósoknak, akik a nyolcvanas évek végén a magyarországi megjelenést is ambicionálva itthon folytatták munkájukat. Az ötvenes évek végén tanult szociológiát Párizsban, majd olyan, ma már klasszikusnak számító tudósok munkatársa lehetett, mint Raymond Aron és Pierre Bourdieu.
A francia felsőoktatás történetének tanulmányozása során talált fontos magyar vonatkozást. A párizsi elitképző Ecole Normale Superieure mintáját követő Eötvös Kollégium diákjainak életét kezdte vizsgálni. E kutatásai során állapította meg, milyen jól használhatóan működik a magyar történeti statisztikai rendszer. A társadalmi modernizáció elemzése közben pedig megtalálta a témát, amelyben ép- pen kívülállósága jelenthetett előnyt.
A numerus clausus és a zsidótörvények Magyarországán kényes kérdés volt a zsidóság szerepének szociológiai megközelítése, a folyamatok elemzése a statisztikák tükrében.
Márpedig társadalomtudós csak világos kérdésfeltevés és árnyalt válaszok révén foglalkozhat olyan, sokáig tabunak számító problémákkal, mint zsidók a gazdasági és társadalmi életben, a művészetek és a politika világában betöltött szerepének leírása és főleg elfogulatlan magyarázata. „Nem szabad sohasem készpénznek venni az ahisztorikus sztereotípiákat” – mondja Karády. A magyarországi antiszemitizmus a XIX. század végi intézményesített formáitól máig ható légkörében, maszatolások, elhallgatások és tiltások közepette a tudós is csak nehezen maradhat meg a maga eszközeinél. Más út pedig nincs.
