Kanális
Népszabadság * Pogonyi Lajos * 2006. december 15.
A Magyar Televízió és a Szupermodern Filmstúdió koprodukciójában hamarosan látható lesz a mozikban a Kertész Imre egyik novellájából készült Emelet című film, amelyben Haumann Máté és Haumann Péter játszik. A filmet a Magyar Televízió is vetíti. A rendező Vecsernyés János, a producer Baráth Péter (36).
– Nemrég múlt 26 esztendős – említem Haumann Máténak, néhány éve végzett Londonban a mostanság legjobb színi iskolának számító Guildhallban, ahol olyanok tanultak, mint Ewan McGregor, Joseph Fiennes, a világhírű Ralph testvére, Daniel Craig, az új James Bond vagy Orlando Bloom. Mikor legutóbb a Spinoza Házban láttam a Nizsinszkij utolsó tánca című monodrámában, arra gondoltam, hogy kevés olyan magyar színészt ismerek, aki egyszerre tud mozogni, és érthetően beszélni, lihegés, verejtékezés nélkül. Hány éves kiképzést kapott Londonban?
– Ami a londoni iskolát illeti, a képzés maga három esztendő, de én négy évig voltam kint. Felvettek az itthoni Színművészeti Egyetemre is, de úgy gondoltam: ha már ennyi energiát fektettem a tanulásba, akkor inkább a kinti lehetőséget választom.
– A londoni tanulóévekhez, úgy tudom, az édesapja is hozzájárult, de az iskolában a másodévtől ösztöndíjat kapott.
– Így van. De egy ilyen intézménybe először is igen szigorú felvételi után lehet csak bekerülni.
– Nyilván nem kis megpróbáltatással járt a kinti környezethez akklimatizálódni.
– Teljesen más a mentalitás.
– Kik voltak a mesterei?
– Az egyik tanárom Patsy Rodenburg volt, aki színpadi beszédre tanított, egyébként a londoni Nemzeti Színházban dolgozik. Elismert szakember, világhírű tanár. Vendégrendezők és színészek járnak a Guidhallba tanítani. Az állandó tanári kar azonban nem színészekből és rendezőkből áll.
– Amikor a Nizsinszkijben láttam, feltűnt, hogy nemcsak beszélni és mozogni tud, mint mondtam, hanem bizony rendes fizikai erőnlétre is szüksége van, hogy eljátssza a csaknem másfél órás monodrámát.
– Az embernek karban kell magát tartania, erre mindig oda szoktam figyelni.
– Hány Nizsinszkijt játszik egy hónapban?
– Most már négyet. Az előadást minden alkalommal kétórás szellemi előkészület előzi meg Radó Gyula rendezővel. Közben bemelegítek mind fizikailag, mind pedig ami a légzést illeti. Az ízületek nagyon fontosak, elég sok a hajlongás a darabban. Kecskeméten is érdeklődnek a Nizsinszkij iránt, ott az Üzemszínházban játszom.
– Mi az, ami megnyerő volt a figurában. A megpróbáltatásai, a kitartása, zsenialitása?
– Mindhárom. A szerepre készülve nagyon sok könyvet elolvastam róla, az egyiket Szakály György adta, de kaptam könyvet Zalán Magda műfordítótól is. A felkészülésben sokat segített Seregi László és Király Attila.
– Mennyit fogy egy előadás után?
– Ezt még nem mértem meg, de valamennyit biztosan leadok.
– Kint Shaw-t, Csehovot, Shakespearet, moderneket, nagyon eltérő szerepeket játszott, jelenleg az Alföldi Róbert által rendezett Tartuffe-ben dolgozik, de láthattuk a „A miskolci boni és klájd” című filmben, amelyben egy fegyverkereskedőt formál meg. Nemrég nagyjátékfilm készült Kertész Imre novellájából, a Detektívtörténetből Emelet címmel, Vecsernyés János rendezésében, s ebben édesapjával, Haumann Péterrel játszik együtt. A filmet már a jövő évi szemlén láthatjuk.
– Szerepeltem már Kertész-műben, a Koltai Lajos rendezte Sorstalanságban, amelyben egy SS-tisztet alakítottam, rengeteget olvastam hozzá, a fegyverkereskedő hitelessége kedvéért pedig lőgyakorlatra jártam. Szeretek alaposan felkészülni a szerepeimből.
– Nemcsak a Tartuffe-ben játszik, hanem a Vízkeresztben is, amelyben Sebastiant alakítja.
– A Radnóti Színházban is játszottam már, a Luluban, most pedig a Mundruczó Kornél rendezte Caligulában dolgozom, ismét Radnótis társulattal, a darab a volt Szikra moziban található színházban megy.
– Mennyit játszik egy hónapban?
– Úgy tizennégyet.
– Aki szinte BBC-angolsággal beszél, mint ön is, nyilván nem hagyja annyiban és megpróbál nemzetközi karriert befutni. Milyen elképzelései vannak?
– Sokszor itthon könnyebb egy külföldi castingon szerepet kapni, mint némely volt osztálytársamnak, hiszen Angliában több száz színész áll sorban. Londonban játszottam a BBC Radio4 „The Archers” sorozatában. Magyar szereplőt kerestek, és a Guildhall engem ajánlott. Egy fiatal agrármérnök-hallgató szerepét játszottam, aki Angliában a gyakorlatát tölti. A hallgatók betelefonáltak, mert nem hitték el, hogy magyar vagyok. Az angol rádióhallgatók szerint nincs akcentusom.
