Szóról szóra
„Az amerikai rendező 200 kamerát oszt szét izraeli és palesztin gyerekek között, hogy filmet készítsenek mindennapi életükről, amiből később összeáll a mozi.” (Radio.hu)
Azt hiszem, a Gázai övezetben, a palesztin területeken, Izraelben, meg úgy általában azon a környéken nem nagyon van ma már család, amelyiknek ne lenne olyan halottja, aki az évtizedes háborúskodásban vesztette életét. Ki harcosként, ki ártatlan áldozatként esett el, és csak a csonka családok száma növekszik.
A hétéves gyermeknek, aki mellől egy orvlövész kilövi a bátyját, s a másiknak, akinek a szüleit megölik a repeszgránátok, már nem sok esélye van arra, hogy úgy nőjön fel: hisz a békés egymás mellett élésben, a tolerancia és egymás megbecsülésének elveiben. Nem sok az esélye arra: úgy érje meg a felnőttkort (ha a forrongások közepette egyáltalán megérheti), hogy nincs benne gyűlölet és megvetés a „másik” iránt.
Steven Spielberg amerikai filmrendező nemrég 200 kamerát vásárolt, mert azt vette a fejébe, hogy a segítségükkel járul hozzá a béketeremtéshez: nem drámát akar megörökíteni – derül ki a híradásból -, hanem arra kíváncsi, milyennek látják önmagukat és környezetüket a háborúskodások által érintett területeken élő gyerekek. A hétköznapok kis dokumentumfilmjei lesznek ezek, amelyeket izraeli és palesztin srácok rögzítenek kameráikkal. Az így elkészült filmeket később kicserélik, és a gyerekek megnézhetik, mi történik a „másik” oldalon. A rendező bízik abban, hogy ha a fiatalok jobban megismerik egymást, talán a születésüktől fogva eredendően beléjük ivódó gyűlölet is csillapodhat.
Korai lenne a moziba rohannunk, mert a vállalkozás még csak most indul, s habár végül egy filmszínházi forgalmazásba kerülő változat is készül majd a filmből, ennek ezúttal nem elsősorban mi vagyunk a célközönsége. Habár a közélet jelenlegi állapotában talán érdemes lenne valakinek további 200 kamerába invesztálnia: 100 „balos” és 100 „jobbos” filmes kezébe nyomni. Hogy később aztán, amikor kicserélik a filmeket, rádöbbenjenek: jé, hát a „másik” oldalon is emberek élnek.
Szabó Palócz Attila újságíró
