Bemutatták Krausz Tamás Árral szemben című könyvét
Kiss Ádám 2006. december 13. 18:29
Az értelmiségi gondolkodóknak azért jó, mert megengedhetik maguknak, hogy mindenkinek a szemébe mondják a tutit, és Marx meg Hegel nevével dobálózva egy tengelyre helyezzék a kommunizmust a modern baloldallal, az antiszemitizmust a jobboldallal, az erőszakot a focival. Nincs ez másképpen egy Krausz Tamással készült új interjúkötetben sem.
A magyar értelmiség egy része újabban könyvekkel próbálja meg betemetni az országot átszelő virtuális árkokat. A múlt héten Kondorosi Ferenc igazságügyi és rendészeti államtitkár jelentette meg A barikád két oldalán című könyvét ilyen szándékkal, kedden pedig Krausz Tamás, az ismert baloldali történész jelentkezett egy Szarka Klára újságíróval közösen jegyzett kötettel.
A könyvbemutatón elhangzottak szerint a könyv kérdéseket akar feltenni, és diskurzusba kezdeni a szélesebb közvéleménnyel, valamint felül próbál emelkedni a „roppant ostoba szekértáboros értelmiségi megosztottságon”.
Mindenki együtt lapátol
Krausz: felülemelkedne a megosztottságon Krausz Tamás saját krédója szerint a „rendszerkritikai baloldal”, mások szerint csak a nettó marxizmus képviselője a hazai közéletben, bár modern baloldali gondolkodó mivoltához szürke-piros kardigánja alapján kétség sem fér.
Az ELTE Kelet-Európa Története Tanszékének vezetőjeként komoly történészi kutatásokat tudhat maga mögött, elsősorban a Szovjetunió témakörében. A rendszerváltást szapuló tézisei közismertek, bár valószínűleg kevesen ismerik a gulágot magyarázni próbáló különös elméleteit, a Ságvári Endre elfogásában részt vett csendőr rehabilitációja ellen tett kijelentéseit és az olyan formabontó gondolatait, mint pl. a baloldal kontinuitása Lenintől Gyurcsány Ferencig.
A most megjelent „párbeszéd-könyv” az alkotók szerint igyekszik „indulatmentes” értekezést folytatni. Az indulatmentes és hangsúlyozottan szekértábor-ellenes értekezések az októberi szocialista forradalom kérdéseitől a gulágokon és a haláltáborokon át egészen az októberi zavargásokig ívelnek.
Krausz a megnyitón azt is elmondta, hogy az ő célja a „nacionalista és a liberális diskurzus mellett felépíteni egy harmadikat”. Kérlelhetetlen kritikai attitűdje úgy tűnik, hazafelé is működik, mivel saját bevallása szerint mindez eddig nem túl nagy sikerrel zajlott.
A kötet Árral szemben címe amennyire sablonos, annyira igaz. A benne foglaltak ugyanis egyszerre köpnek bele mindenkinek a levesébe. Az árokbetemetés Krausz Tamás-i munkatáborában mindenki serényen együtt kell, hogy lapátoljon. A 134 oldalon keresztül, hat témakörben kifejtett „történelmi kommentárok” érintik a létező szocializmus, a holokauszt, az antiszemitizmus, a szovjetek, a zsidók, a szovjet zsidók, a kispolgári nacionalizmus, a liberalizmus és a hazai jobboldal problémáit.
Ságvári Endre visszalő
A csaknem félszáz oldalon át sorjázó, szimpatikustól az arrogánsig ívelő kijelentések értelmezik és kritizálják a rendszerváltást, felhánytorgatják a baloldal bűneit és a velük való szembenézés hiányát Sztálintól Hruscsovon át a mai korig. Ugyanakkor a következetesen nacionalistának titulált jobboldal is szembenézhet az antiszemitizmus és fasizmus-vádakkal. Az értelmiség a hatalomhoz dörgölőzéssel, az MSZP a szociáldemokrácia helyetti, „gyurcsányizmus” néven létrejövő, szerinte populista-neoliberális eszme terjesztésével vívja ki a történész rosszallását.
A nyelve jól bevált hagyományokon alapszik. Uralkodó osztály, tőke, ellenforradalmi rendszer – ha nem is a legfrissebb baloldali nyelvezet, sokak számára biztosan érthetőbb, mint a „harmadik út” giddens-i retorikája.
Az nyilvánvalóan nem meglepő, hogy a jobboldalnak hosszabb ideig kell állnia a sorakozón, mint a többieknek. Inkább az a kérdés, hogy mennyire hiteles a szekértábor-ellenes kritikai hangnem, ha a szerző maga is az egyik nagy szekértábor, a Magyar Szocialista Párt tagja, a Baloldali Tömörülés Platform alelnöke?
Krausz Tamás: Kapitalizmus
„A tőkés termelés, a tőkefelhalmozás forrása, alanya a bérmunkás, vagyis a saját munkájuk jövedelméből élők, akire egyfelől mint vásárlóra, másfelől viszont mint minél olcsóbb munkaerőre van szükség. A kapitalizmus kizsákmányoló társadalom, amennyiben idegen munka és a megtermelt értéktöbblet elsajátítására épül: a tőkés nem fizeti meg a munkás többletmunkáját, vagyis amit a tényleges munka a szükséges munkához hozzátesz. Másképpen fogalmazva: az értéktöbblet az a különbözet, amely a munkaerő „fenntartásának” költsége és a munkás valódi teljesítménye között mutatkozik. E kettő aránya meghatározza a kizsákmányolás mértékét. A termelőeszközök magántulajdona, magának a tőkének a természete nem szab határt gazdasági és környezeti kizsákmányolásnak. A kizsákmányolásnak csak a munkavállalók szervezkedése szabhat határt. A munkások, a munkavállalók és a munkanélküliek „tartalékhadserege” különböző tiltakozási mozgalmai fenyegetést jelentenek a profittermelésre és nem ritkán magára az egész rendszerre nézve.”
(Forrás: Attac)
