A francia és a brit titkosszolgálat megbízásából épült be az al-Kaida terrorista szervezetbe az a marokkói férfi, aki hét éven át Bin Laden afganisztáni terroristaképző táborában gyűjtött információkat. A férfi a német titkosszolgálatnak is kémkedett. Az El Pais spanyol hírportál egy kis ízelítőt is közölt a könyvből.
„A Dzsihád táborában, életem az al-Kaidában” (In Yihad, My life with al-Kaida) címmel írt könyvet a beépüléséről, annak körülményéről, és egyúttal éles kritikákat is megfogalmazott a titkosszolgálatok terrorizmus elleni harcát illetően. A napokban publikálták az Egyesült Államokban és még tíz országban a minden bizonnyal bestsellernek tekinthető könyvet. Meggyőződésem, hogy tartalmát tekintve nagy vihart fog okozni, viták kereszttüzét kell majd kiállnia, és majd eldől, hogy valójában milyen értéket képvisel.
„Már csak 75 kilométerre voltak Algériától, amikor az Audi ismét bedöglött és leállt az autópálya közepén. A csendőrség autója lelassított és megállt. Kamalt, az Audi egyik utasát, páni félelem fogta el. Tudta, hogy az autó tele van robbanószerekkel. A csendőrség udvariasan megkérte Omar Nasirit, hogy álljon félre az autójával. – Értettem, de hogy álljak félre az autóval? – kérdezte a csendőröktől, miután elmagyarázta nekik a kialakult kellemetlenséget. -Semmi gond, máris segítünk – válaszolták.
Az autót a csendőrök mintegy 25 kilométeren keresztül vontatták egészen egy javítóműhelyig, majd egy baráti kézfogással elköszöntek, és elhajtottak. Azt az autót Tángerbe vitték, s egy hónappal később, 1994 végén felrobbantották Algériában. 40 ember halt meg és száznál többen megsebesültek. Az Iszlám Terroristák Csoportja vállalta fel a merényletet.”
A negyvenes éveiben járó marokkói férfi Omar Nasiri álnéven írja le életének kémkedési időszakát, 1994-től 2001-ig, amikor beépült az Iszlám Szélsőséges Csoportba, az al-Kaida afganisztáni kiképzőtáborába, sőt a londoni radikális iszlám imám társaságaiban is könnyedén mozgott. Először a francia és a brit (MI5) titkosszolgálat megbízásból, később a németek felkérésére gyűjtött információkat. Nasiri állítja, hogy könyve (egy-két részlet kivételével, amelyeket bizonyos személyek védelme érdekében meg kellett változtatnia) a valóságot tükrözi. A kémkedés lezárását követően Németországba költözött, és egy marokkói nőt vett el feleségül. A könyv hitelességét támasztja alá az is, hogy Michael Scheuer, aki a CIA Oszama bin Laden felkutatására létrehozott részlegét irányította, egy a New York Times-nak adott interjúban elmondta, hogy „ezidáig senki nem adott ennyire részletes és pontos leírást az afganisztáni kiképzőtáborokról, mint Nasiri”.
A híres kém a kilencvenes évek elején Marokkó egyik legszegényebb városában Tángerben élt, hogy a túlélési technikákat elsajátítsa. A spanyol tévéműsorok segítségével jól megtanult spanyolul. Helyi idegenvezetést is vállalt újságíróknak. A város legsötétebb negyedeit kiválóan ismerte, olyan rutinosan mozgott a „marokkói harlemekben”, mint a 007-es ügynökök.
Nasiri kémkedése azzal indult, hogy az idősebbik testvére anyjuk brüsszeli lakását felajánlotta az Iszlám Terroristák Csoportjának, akik a vezetőiket akarták itt elbújtatni. Itt készültek a fegyvervásárlásokhoz szükséges dokumentációk is. Nasiri azonban nem nézte tétlenül a szervezkedést, hanem feljelentést tett a belga rendőrségen, és az egész hálózatot lebuktatta. A marokkói férfi a francia titkosszolgálatnál is letette névjegyét. Kételkedésüket azzal sikerült leküzdenie, hogy ügyesen beférkőzött az afganisztáni terrorista kiképzőtáborba, ahol Bin Laden egyik helyettesének vezetésével részt vett egy katonai tréningen.
A kiképzés után Csecsenföldre küldték volna, hogy a gyakorlatban is bizonyítson, de a tábor vezetője, az emír, inkább egy terrorsejt megszervezésével bízta meg, hogy Európában zsinagógák és bankok ellen terror akciókat kövessenek el. Londonban sikerült olyan radikális iszlám imámok bizalmát is megnyernie, mint Abu Kattaba és Abu Hamza, akikről folyamatosan szállította az információkat a brit titkosszolgálatnak.
Könyvében egyrészt élesen elutasítja terrorizmust, másrészt viszont érezhető, mennyire le van nyűgözve a mudzsahid harcosok vallási ideológián alapuló bátor küzdelmétől.
Véleménye szerint ezek a harcosok azokhoz a harcosokhoz hasonlíthatók, akik egykor Spanyolországban védelmezték a kommunizmus ideológiáját, kizárólag a spanyol hadsereg ellen harcoltak, és nem támadtak civilekre. „Az afganisztáni kiképzőtáborban arra tanítottak, hogy tisztelni kell a civileket, a gyerekeket, nőket, és időseket egyaránt, és a középületekben sem tehetünk kárt. De ugyanakkor el kell ismerni, hogy történtek túlkapások. Valójában semmi más nem érdekli őket csak a saját területük megvédése, és igyekeznek a feltételezhető támadásokat megfékezni” – vallja a kém.
Azonban a marokkói „James Bond” egy apró részlettről elfeledkezett a mudzsahidekkel kapcsolatosan, tudniillik arról, hogy a dzsihád harcosai alapvetően arra tették le életüket, hogy a Korán parancsa szerint vívott szent háborúban megsemmisítsék a zsidó népet és Izrael államát. Ebből adódóan a felépített vallási ideológiából indított harcok már semmiképp nem tekinthetők lenyűgözőnek. Könyvében azt is állítja, hogy a titkosszolgálatok nem adtak neki elegendő segítséget, hogy Németországban letelepedjen, és új életet kezdjen. „Bizony sok utánajárásomba tellett, míg végül minden elrendeződött, és most már elmondhatom, hogy a feleségemmel boldogan élek. Azért ragadtam tollat, hogy felhívjam a figyelmet az elkövetkezendő akciókra, és ezzel is jelezzem, hogy nehezebb idők közelednek.”
