A szemetesem tele van karácsonyi üdvözlőlapokkal. Én dobtam bele őket. Nem, nem vagyok tisztaságmániás. Na jó, egy kicsit. Azonban nem az összes üdvözlőlap végzi a szemetesben. A válogatás precíz szabályok szerint zajlik, a kiselejtezett kártyák egy dologban hasonlítanak egymáshoz, egyáltalán nem tekinthetők karácsonyi üdvözlőlapoknak, mivel nyomokban sem tartalmaznak semmilyen karácsonyra utaló jelet, még a K betűvel kezdődő szót sem említik. Én azonban, attól tartok, hogy nem érem be egy „kellemes ünnepek”-kel.
„Kellemes ünnepeket”Egyáltalán nem arról szól a dolog, hogy vallásos lennék, csupán azok ellen protestálok, akik a kereszténységet bűncselekménnyé kívánják degradálni.
Az Egyesült Királyságban az évnek ez a szakasza a keresztény ünnep jegyében telik, az ünnep a nemzeti örökség része, még ha a szellemi üzenetét már jórészt el is vesztette. Azzal, hogy megválok a karácsonytalan karácsonyi üdvözlőlapjaimtól, tulajdonképpen a magam módján mérek csapást a „politikai korrekt” magatartást hirdetőkre, akik inkább eltörölnék a szeretet ünnepét, mintsem hogy megbántsák a „kisebbségeket”, mindezt akkor, amikor tulajdonképpen a kereszténység kisebbségbe szorulásáról van szó.
Sajnálatos módon hozzászoktunk már ahhoz a jelenséghez, hogy egyesek multi-kulturális, sőt pogány szellemben kívánják újraértelmezni a karácsonyt. Igazán sokkolt azonban egy ügyvédi iroda által készített felmérés, mely szerint négy brit munkaadó közül három megtiltotta a munkahelyen a hagyományos értelemben vett karácsonyi dekorációt, azzal az indokkal, hogy ezzel sértenék a más vallású munkavállalókat. A jelentés szerint a vállalatvezetők attól tartanak, hogy beperelhetik őket amennyiben engedélyezik a keresztény örömünnep ilyen módon történő megjelenítését.
Paradox módon azonban a hagyományos értelemben vett karácsony elleni kampányt nem etnikai kisebbségek és nem is vallási vezetők folytatják, éppen ellenkezőleg, tapasztalataim szerint a muzulmánokat még az iszlám országokban sem zavarja a karácsony.
Nem, nem a muzulmánok, a zsidók, vagy a hinduk állnak a karácsonyt szekuralizáló mozgalom mögött, nem őket zavarta a brit légitársaság stewardessének a nyakában lógó kereszt sem. Fehér, középosztálybeli jóakarókról van szó, akik magasabb rendű erkölcsiséget színlelve feszítik meg a karácsonyt, egy gondolatszegény etikai kódexet ránk erőltetve. A régi típusú kereszténység tanításai zavarták őket, ezért most el szeretnék távolítani annak összes nyomát a közéletből.
Keresztény csoportok vannak zaklatásnak kitéve azon az alapon, hogy a keresztény hit kizárja a „sokféleséget”. Keresztény egyesületek működését függesztik fel egyetemeken azzal az indokkal, hogy tagjaiknak keresztény a hite, amely értelmezésük szerint egyenértékű az egyneműek közötti szexuális kapcsolat ellenzésével.
Az egyre jobban istentelenné váló kultúránkban csak nő az utálat azokkal szemben, akik a bibliai normákhoz tartják magukat, és bár még nem illegális dolog kereszténynek lenni, jaj annak, aki ragaszkodik ahhoz a magatartás-mintához, amely egykor az erkölcsi normát jelentette.
Ez nem volt mindig így. Valahol az út során, a különbözőséget támogatók, az egyenlőség harcosok és az emberi jogi aktivisták föderációja olyan zsarnoki kisebbséggé vált, akik a karácsonyban látják a legfőbb gonoszt. Szabadságharcuk egy totális, a liberális társadalmat rosszalló keresztények elleni küzdelemmé alakult át.
Ha kapok egy hagyományos üdvözlőlapot, ígérem, hogy nem dobom a szemetesbe.
Jeff Randall
