Dr. Feldmájer Péter elnök elhangzott beszéde a Mazsihisz évi rendes közgyűlésén, 2006. december 10-én
Tisztelt Közgyűlés!
Nehéz idők után ülünk ma itt össze, olyan idők után, amikor fenyegető közelségbe kerül az utcai antiszemitizmus.
A szeptemberben, októberben lezajlott utcai demonstrációk, harcok nem kötődtek közvetlenül semmihez, különösen nem a zsidósághoz és a résztvevők kormányellenes jelszavakat harsogva támadtak, borították fel a városuk nyugalmát.
Ne legyenek azonban kétségeik a tüntetések résztvevői között mindvégig ott voltak azok, akik folyamatosan a zsidóságot támadják és a zsidóságot okolják az elmúlt években minden bajért és bosszúságért.
Az csak az idők szava, hogy igyekeznek zsidóellenes indulataikat valamivel leplezni, hogy nehogy nyílt antiszemitizmussal vádolják őket, de ez a leplezés csak ideig-óráig tart.
Nem kellett hosszú idő ahhoz, csak órák, hogy a saját kiabálásától felbátorodott tömeg egyrésze a zsidókat kezdje hangosan szidni és az új nyilasok – mert mondjuk ki ezek nem neonácik, elfedve ezzel a szó lényegét, hanem olyan emberek, akik a nyilas pártot tekintik elődüknek és a hazát vérbe döntő mozgalom tagjait hősöknek tekintik – elkezdték lobogtatni régi zászlójukat, az Árpád sávos lobogót, felidézve ezzel az ártatlan zsidókat a jeges Dunába lövők karszalagjait. És ahhoz is csak napok kellettek, hogy felolvassák az ország háza előtt a zsidó politikusok névsorát, hogy teleírják nevekkel a felelősök falát, amelyek között érdekes módon többségben voltak a zsidók és többeknek ki is jelölték a lámpavasat.
E harsogó és nyilvánvaló antiszemitizmus mellett lassan belopja magát a magyar köztudatba a zsidóüldöző hősök mítosza, hisz csak nemrégiben történt meg, hogy előléptették a nemzetvesztő nemzetvezető legfőbb katonai tanácsadóját tábornokká, s ezt tette a Honvédelmi Miniszter és a Köztársasági Elnök. A társadalom többsége persze nem az antiszemitákból áll, nem azokból akik Árpádsávos zászlót lengetnek, de sokan elnézően legyintenek a zászlórengetegre, mondván: szólásszabadság van.
Valóban szólásszabadság van Magyarországon, amelyet a törvények sokféle okból és sokféle módon korlátoznak, de akkor sohasem, amikor a zsidókat kell szidni, de akkor sohasem, amikor az Indul a vonat! Rigmusokkal küldenék a maradékok maradékát ismét a gázkamrába.
A magyarországi zsidóság leginkább magára számíthat. Önök a magyarországi zsidóság képviselői vannak arra hivatva, hogy bátran és világosan kiálljanak mindenkivel szemben, aki a zsidóságra támad. Szerencsére nem vagyunk egyedül. Vannak barátaink Magyarországon és azon kívül is, elsősorban Izraelben és a világ zsidóságában és itt Magyarországon is a társadalom többsége, a józan emberek, a politikai pártok jelentős része szembeáll az ordas eszmékkel, még ha a törvényekben, a Parlamentben ülők szándéka nem is mindig tükröződik.
Elsősorban azonban nekünk kell megtennünk mindent saját magunk érdekében, nekünk kell egységes és világos képet mutatni a külvilág felé.
Ez nem jelenti azt, hogy el kellene kerülnünk akár a legélesebb vitákat is, nem jelenti azt, hogy el kellene titkolnunk a nézetkülönbségeinket, minden vitában azonban nyilvánvalóvá kell tennünk, hogy vannak olyan alapértékeink, vannak olyan közös céljaink, amelyek felülírnak minden személyes, gazdasági vagy elvi vitát. Ez a cél pedig a magyarországi zsidó élet megtartása és tovább fejlesztése. Történelmi felelősségünk és feladatunk, hogy megóvjuk és továbbadjuk a Kárpát- medencei zsidó hagyományokat utódainknak.
Tudom és hiszem, hogy ennek a központja csak egy vallásos zsidóság lehet, olyan zsidóság, amely célul tűzi ki a vallásos élet erősítését és teljesítését. Csak egy ilyen centrum mellett képzelhető el az összes többi zsidó közösségi életforma továbbérése és fejlődése, csak így maradhat meg a szívünknek oly kedves zsidó kultúra, a könyvek, az újságok, a színdarabok, a megfoghatatlan zsidó humor, az ifjúsági mozgalmak.
Ma azért gyűltünk össze, hogy gazdasági kérdésekről beszéljünk és ez látszólag távolesik a távlati céloktól, az emelkedett gondolatoktól, de ez csak a látszat. Valójában ezekben, a financiális kérdésekben is úgy kell döntenünk, hogy mindig a szemünk előtt lebegjen a valódi cél, vallásos zsidó élet központi szerepének erősítése, a jövő építése.
Nehéz év előtt állunk, az ország gazdasági helyzete rosszabbá válik, s ez kihat a mi gazdasági helyzetünkre is. hiszünk azonban abban, hogy ezek a nehézségek csak átmenetiek és a gazdasági fellendülés jótékony hatását 1-2 éven belül érezni fogjuk.
Döntéseink haszna vagy kára csak hosszabb időszakon keresztül ítélhető meg, a napok sodrában nehezen ismerhető fel, hogy mi a helyes út.
Kérem Önöket, tekintsenek vissza az elmúlt másfél évtizedre, tekintsenek vissza arra, hogy honnan indultunk el 1990-ben és hova jutottunk és akkor lesz okok az optimizmusra.
Az előttünk álló feladatok igen hatalmasak, mert csak a vak nem láthatja, hogy a nyilvánvaló eredmények mellett nem bővül olymértékben a hitközségek zsidóságon belüli társadalmi bázisa, amelyen mértékben az kívánatos lenne.
A következő évek feladata elsősorban az, hogy a társadalom bázis kiszélesítése érdekében megtegyünk mindent, ha szükséges változtassuk meg a szervezeti kereteinket, adjunk lehetőséget mindenkinek, hogy bekapcsolódjon a hitéletbe.
Ehhez minden lehetőséget meg kell adnunk, kutatunk és keresnünk kell azokat a kompromisszumokat, amelyek ehhez vezethetnek, de mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége történelmi egyház, amelyet úgy a zsidók, mint a magyarországi társadalom többi része a zsidóság általános képviselőjének tekint.
Csak rajtunk áll, hogy milyen döntéseket hozunk, biztos vagyok abban, hogy megvan a közgyűlés minden tagjában, a képviselőkben, a választott vezetőkben az a bölcsesség, amely ki tudja jelölni a jövő fele vezető utat.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
Mazsihisz news
