GORDON AGÁTA
Nincsen erdő szélső fa nélkül
A vállaltan homofób és rasszista médiaszemély meleg sóderéhez.
Megaláz vagy lejárat ez a Győzikébe oltott Hofi, töprengtem magamba fordulva a műsor felvételén, hogy rosszul értelmezett meleg küldetéstudatom hozott ide, vagy jól titkolt feltűnési vágyam? Nos, gondoltam, ha exhibici vagyok, majd jól megbűnhődöm érte, ha küldetéses, akkor meg azért. (Előzmény az ÉS-ben: Kondor Ferenc: Buzi-e (cigány-e, zsidó-e) vagy?, 2006/48.)
Elhatároztam, hogy nem homofób minden sódernéző, és nem szégyellem a tollas fiúkat.
A létező melegek asszimiláns, alkalmazkodó, alig látható típusához tartozom. Arról mesélek, hogy a melegség magány és elszigeteltség, erről szól a Nevelési kisregény. Képzeld el, hogy kiraknak egy szigeten néhány állattal egy apró kunyhóba. Lássuk, mire mégy? Én ezt próbálgattam néhány évig a társammal, komoly elvonulás volt, most is ennek a tanulságaiból élek és írok.
Meg a kapcsolatéból, bólint rá Fábry, mint aki érti, hogy ez több kalandnál. A szerelemnek komoly következményei vannak a melegeknél is. A poéntalan eltűnődést valamiért megtapsolta a felvétel reprezentatív Fábry-közönsége.
A dohányzó junoszty méretű készülékén a mi fiaink! Lédi Dömper maga is nagyszerű sómen a szubkultúrájában. Micsoda tartás, vonódom sugárzásába, mekkora önfegyelem és lefegyverző nyíltság! Nyíltan büszke vagyok rá, amiért ilyen nagyszívű nő.
A közönség derűsen melegszik.
Rosszul asszimilált, jópofáskodó kelet-európai kisebbség vagyunk. Kényszeresen humorizálunk, de respektáljuk az önismeretet, mint motoros ladikon a Trabant-kasztnit.
Csak már cyberszelek fújnak.
Gordon Agáta
rajkrónikás
Élet és Irodalom
50. évfolyam, 49. szám
