Meglepő rugalmasság jellemzi a magyarországi munkaerőpiacot – derül ki egy világbanki felmérésből. A térségből csak Csehország és Lengyelország előz meg bennünket. Sokba kerül viszont az elbocsátás.
Az erős középmezőnyben foglal helyet hazánk, ami munkaerőpiacának rugalmasságát illeti – olvasható ki a Világbank 2006-os globális üzletikörnyezet-felméréséből. Magyarországon – mint ahogy az egész kelet-közép-európai térségben – viszonylag laza a munkajogi szabályozás; a munkaerő felvétele, illetve elbocsátása például kevés korlátba ütközik. A már felvett dolgozókat ugyanakkor a régióban megszokottnál több előírás védi, szigorúan szabályozzák például a munkanapok számát, illetve az alkalmazottaknak járó szabadságot. Az elbocsátás átlagos költsége is magasabb a jellemzőnél; míg hazánkban ez 34,5 heti bér, Szlovákiában csak 13 heti.
A Világbank 175 ország munkaerőpiacát veszi górcső alá évről évre; a rangsort öt tényező alapján állítja össze. Ezek a munkaerő-felvétel nehézsége, a munkaidő és munkarend megváltoztatásának a nehézsége, az elbocsátás nehézsége, valamint a felvétel, illetve az elbocsátás munkaadói költsége. A Világbank kutatói az első három faktorból képezik a munkaerő-piaci rugalmatlansági indexet, ez viszonylag pontosan jellemzi az adott ország munkajogi szabályozásának merevségét.
A rangsor élén az angolszász, illetve angolszász hagyományú országok állnak (munkaerőpiacuk a legrugalmasabb): az Egyesült Államok, Hongkong, Ausztrália, Kanada, valamint Nagy-Britannia. Az élbolyba tartozik még néhány európai ország, például Belgium, Dánia vagy Svájc, illetve Ázsia néhány képviselője, mint Izrael, Kína vagy Malajzia. Kelet-Közép-Európa államai jellemzően az erős középmezőnyben foglalnak helyet, őket követi Nyugat-Európa zöme. Kifejezetten rugalmatlan munkaerőpiaccal bírnak Észak-Európa, illetve a Közel-Kelet államai, a rangsor végén pedig Latin-Amerika illetve Fekete-Afrika kullog.
Hogy van-e összefüggés a gazdasági növekedés és a munkaerőpiac rugalmassága között, a rangsorból nem állapítható meg egyértelműen. Számos olyan ország például, amely – a Világbank felmérése szerint legalábbis – igen rugalmas munkaerőpiaccal rendelkezik, gazdaságilag stagnál. Tipikus példa Belgium. Merev munkaerőpiaccal bíró gazdaságok is lehetnek viszont dinamikusak, ilyen például Észtország vagy Hollandia. A harmadik világ tekintetében ugyanakkor valamelyest erősebbnek tűnik ez az összefüggés, a rugalmasabb munkaerőpiaccal rendelkező államok jobban teljesítenek gazdaságilag.
MH-összeállítás
