Hanoch Levin Az élet mint olyan című tragikus komédiá- ját december 9-én mutatják be a Vígszínház Házi Színpadán. A művet Ilan Eldad rendezi. A női főszerepet, Levivát Kútvölgyi Erzsébet játssza.
– Amikor elolvasta először Hanoch Levin darabját, milyennek találta?
– Ez egy nagyon gyors szerelem volt. Van úgy, hogy az ember elolvas egy művet, és abban a pillanatban még nem szereti. Aztán a próbafolyamat alatt felfedezi az értékeit. Ezúttal az olvasópróbán azonnal a meglátni és megszeretni érzése fogott el.
– A darab két ember viszonyán keresztül mély lelki folyamatokat mutat meg.
– Harminc év alatt két ember már nagyon „mélyre” juthat egy házasságban. Bármelyikből előtörhet a „robbantás” vágya. Most éppen a férj teszi ezt. Egy szívroham miatti át nem aludt éjszaka váltja ki belőle, hogy már- pedig ő ennyi év után elhagyja a feleségét. A nő minden eszközt bevet a könnyektől a hisztiig. Fohászkodik az esőben a polgármesterhez, az ENSZ-hez, végső fegyverként a testiséggel próbálja férjét eltántorítani szándékától, a feleség a végsőkig hisz abban, hogy van még remény kettőjük közös életének folytatására. Valójában akkor jön rá a férj, hogy nincs hova menekülni, amikor megjelenik egy nála is nyomorultabb barát. Megijed attól, hogy végül magányosan, egyedül kell meghalni, ennél még az is jobb, ha a feleségével szaladgál az „egérlyukban”, ezért végül a maradást választja. Miközben a darabban megmutatjuk az egymás marásának, a veszekedésnek a széles skáláját, a kisemberek elrontott életének kegyetlen villanásait, azt szeretnénk, ha a nézők tanulnának ebből a történetből és elhinnék, az elrontott dolgokat is meg lehet javítani.
– Miközben élet-halálra menő küzdelemről van szó, a mű szövegét uralja a groteszk humor. Ez segít a színésznek?
– Mindenképp, ráadásul rendkívül bravúrosan sikerült Parti Nagy Lajos fordítása, így különösen nagy élvezet mondani ezt a mai, élő, pörgő, olykor szédületesen mulatságos vagy éppen fájdalmas szöveget.
– Kern Andrással sokszor voltak a színpadon partnerek, nemrégiben azt nyilatkozták, hogy bár jól ismerik egymást, de azért képesek meglepni a másikat.
– Reméljük, hogy ez tényleg sikerül. Volt idő, amikor valóban nagyon sokszor voltunk partnerek, aztán legalább húsz évig egyáltalán nem, később a Varrónők című darabban újra találkoztunk és a Házi Színpadon játsszuk a Haarmannt, amiben mindketten benne vagyunk. Én rendkívül boldog vagyok, hogy az Andrissal ismét egyre gyakrabban dolgozhatok együtt.
– A Levin-mű rendezőjével, Ilan Eldaddal már dolgozott együtt?
– Még soha, azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy a szívünk csücske lett. Nagyon sokat tud a mű főszereplőihez hasonló izraeli, tel-avivi kisemberek sorsáról és ezzel pontos hátteret ad és sokat segít nekünk a szerep felépítésében. Emellett egy színész szerető, imádó ember. Egy színésznek pedig nem kell több annál, mint hogy érezze a szeretetet.
– A Vígszínház Házi Színpada egy parányi, intim tér, nagyon közel vannak a nézők, ez a szituáció nagyobb figyelmet, koncentrációt követel a színésztől?
– Én szeretek a Házi Színpadon játszani. Emlékszem, hogy Kroetz Vadászat című művével nyílt meg; Mádi Szabó Gábor, Gáspár Sándor és Pap Vera játszották a főszerepeket. És rögtön a második bemutatón, Kiss Irén Csontváry című drámájában Szakácsi Sándor partnereként egy kis jelenetben én is kipróbálhattam ezt a teret. Aztán játszottam itt a Trisztán és Izoldában, a Haarmannban és most a Levin-darabban. Szeretem a változatosságot, mert a Házi Színpadon teljesen másfajta gesztusrendszert kell használni, mint a Vígszínház nagyszínpadán vagy a Pesti Színházban. Azért várom, hogy eszébe jussak valakinek, aki egy nagyszínpadi szerep esetében rám gondol.
Balogh Gyula
