Forrás: Magyar Rádió

95 éve nyílt meg a hányatott sorsú teátrum, amelynek sorsáról lassan dönteni kell.

Kilencvenöt éve, 1911. december 7-én nyílt meg Budapesten a Népopera, a mai Erkel Színház. Magyarország legnagyobb befogadóképességű, 3200 fős teátruma a Tisza Kálmán (ma: Köztársaság) téren épült fel Márkus Géza – a kecskeméti Cifraház építésze – terveinek felhasználásával, Jakab Dezső és Komor Marcell meglehetősen puritán tervei alapján. A Népoperát egy részvénytársaság alapította, amely célul az operaműfaj népszerűsítését tűzte ki. A telket a fővárostól ingyen kapták, azzal a kikötéssel, hogy az első három évben a helyárak minimálisak legyenek.

A késő szecessziós épület többszörösen tagolt homlokzatát görög-római oszlopokkal és féloszlopokkal, valamint figurális frízekkel díszítették. A főbejárat feletti háromszöget a színházterem tömege hátrább megismételte, így rejtve el az acél tartószerkezetet. Az épület a wagneri amfiteátrum-szerű nézőtér első alkalmazása hazánkban, egyetlen boltozattal lefedett belső terének szélessége megközelíti a 40 métert.

A megnyitó előadáson a Népopera első igazgatója, Márkus Dezső karnagy vezényelte Erkel Ferenc Hunyadi László című operájának nyitányát. A színháznak állandó együttese ritkán volt, de több külföldi vendéget hívtak, gyakran játszottak operettet, szimfonikus hangversenyt 1914-ben tartottak először. Az I. világháború kitörésekor a vezetőség lemondott, az előadásokat egy ideig az együttes tagjai saját kockázatukra rendezték, majd 1915 őszén a színház már nem nyitott ki. Ez év végén a főváros vette át az intézményt, az előadások Tapolczai Dezső igazgatása alatt folytak.

Az épületet 1917-ben a gyenge akusztika miatt Vágó László tervei alapján átépítették, s ekkor vette fel a Városi Színház nevet. Az intézményt 1916-17-ben Beöthy László, 1917-21 közt Faludi Gábor, 1921-24 közt ifjabb Ábrányi Emil, majd 1936-ig Sebestyén Géza irányította. Ezekben az években Magyar Művelődés Házának nevezték és ifjúsági előadásokat is tartottak benne. Énekelt itt Saljapin és Gigli, vezényelt Bruno Walter, Toscanini és Furtwängler, zongorázott Bartók Béla, de otthont adott bokszmérkőzésnek, varietéműsornak és politikai gyűlésnek is. 1944 őszén a kommunisták itt követtek el robbantásos merényletet a Nyilaskeresztes Párt nagygyűlése ellen.

Az épület a II. világháború után egy ideig (Városi) filmszínházként működött. Az 1951-es részleges külső és belső korszerűsítés során egyebek között ismét az akusztikát javították Kauffmann Oszkár tervei szerint. 1953-ban vette fel az Erkel Színház nevet, ekkor lett az Operaház társszínháza, az operaelőadások sora a János vitézzel indult. A két színházat az 50-es években évente több mint egy millióan keresték fel (1947-55 közt Gördülő Opera névvel vándor együttese is volt az operának, amely évadonként száz előadást tartott vidéken).

Az Erkel Színházat 1962-ben korszerűsítették: idősebb Kotsis Iván tervezte a mai, íves hajlású homlokzatot, amely mögött tágas előtér jött létre. Az átépítések során az ülőhelyek száma csökkent, ma befogadóképessége 2206 néző. Az épület nagy befogadóképessége miatt a vendégművészeket főleg ide hozták, s újra ifjúsági előadások színtere lett. 1973-ban az emeleti társalgóba Bernáth Aurél két hatalmas freskót készített, Az ember tragédiája és Szentivánéji álom címmel.

Az Operaház 1980-84 közti átépítésekor az Erkel volt Budapest egyetlen dalszínháza. Ma külön énekkara, zenekara és műszaki személyzete van, s főleg operaelőadásokat, emellett hangversenyeket és könnyű műfajú szórakoztató műsorokat rendeznek itt, de az akusztikai és színpadi feltételek megnehezítik az igényesebb és sokrétűbb dalművek előadását.

Az épület napjainkra rossz állapotba került, így az idei szezon is csak késve, október közepén indulhatott, a statikai felülvizsgálat kedvező eredménye után. A páholyok felújításra, a szőnyegek cserére szorulnak, az öltözők túlzsúfoltak, nehézségekbe ütközik a raktározás, s a közelmúltban a tetőszerkezet is megroppant. A színház üzemi része, a múlt század első feléből való színpadtechnika elavult, hiányzik a forgószínpad is. Felújításra vár a közönségforgalmi terület és a fűtési rendszer, s szükséges lenne föld alatti parkoló építése is. Ezért tavaly a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Magyar Állami Operaház pályázatot hirdetett az Erkel Színház épületének és színpadtechnikájának felújítására, átépítésére, a sokmilliárdos költséget magántőke bevonásával tervezik előteremteni. Felmerült egy teljesen új színházépület terve is, amely a 4-es metró Köztársaság téri állomásával együtt valósulhatna meg.

Bár az Erkel Színház építészeti értékei nem vetekedhetnek az Andrássy úti Ybl-palotáéval, mégis – különösen a vidéki társulatok megszűnése után – nemcsak a budapesti, de az egész magyar operajátszás jelentős műhelye, amelynek sorsát a műfaj és a magyar kultúra hívei aggodalommal követik.

MR