95 éves az Erkel Színház, amelynek sorsáról még mindig nem tudni semmi biztosat
Kíváncsi, hogy mi történt még a kultúra világában? >> Kattintson!
Kilencvenöt éve, 1911. december 7-én nyílt meg Budapesten a Népopera, a mai Erkel Színház.
A nagyításhoz kattintson a képre
A Népopera, Magyarország legnagyobb befogadóképességű, 3200 fős színháza a Tisza Kálmán (ma: Köztársaság) téren épült fel Márkus Géza – a kecskeméti Cifraház építésze – terveinek felhasználásával, Jakab Dezső és Komor Marcell meglehetősen puritán tervei alapján. A Népoperát egy részvénytársaság alapította, amely célul az operaműfaj népszerűsítését tűzte ki. A telket a fővárostól ingyen kapták, azzal a kikötéssel, hogy az első három évben a helyárak minimálisak legyenek.
A késő szecessziós épület többszörösen tagolt homlokzatát görög-római oszlopokkal és féloszlopokkal, valamint figurális frízekkel díszítették. A főbejárat feletti, timpanon-szerű háromszöget a színházterem tömege hátrább megismételte, így rejtve el az acél tartószerkezetet. Az épület a wagneri amfiteátrum-szerű nézőtér első alkalmazása hazánkban, egyetlen boltozattal lefedett belső terének szélessége megközelíti a 40 métert.
A megnyitó előadáson a Népopera első igazgatója, Márkus Dezső karnagy vezényelte Erkel Ferenc Hunyadi László című operájának nyitányát. A színháznak állandó együttese ritkán volt, de több külföldi vendéget hívtak, gyakran játszottak operettet, szimfonikus hangversenyt 1914-ben tartottak először. Az I. világháború kitörésekor a vezetőség lemondott, az előadásokat egy ideig az együttes tagjai saját kockázatukra rendezték, majd 1915 őszén a színház már nem nyitott ki. Ez év végén a főváros vette át az intézményt, az előadások Tapolczai Dezső igazgatása alatt folytak.
A nagyításhoz kattintson a képre
Az épületet 1917-ben a gyenge akusztika miatt Vágó László tervei alapján átépítették, s ekkor vette fel a Városi Színház nevet. Az intézményt 1916-17-ben Beöthy László, 1917-21 közt Faludi Gábor, 1921-24 közt ifjabb Ábrányi Emil, majd 1936-ig Sebestyén Géza irányította. Ezekben az években Magyar Művelődés Házának nevezték és ifjúsági előadásokat is tartottak benne. Énekelt itt Saljapin és Gigli, vezényelt Bruno Walter, Toscanini és Furtwa:ngler, zongorázott Bartók Béla, de otthont adott bokszmérkőzésnek, varietéműsornak és politikai gyűlésnek is. 1944 őszén a kommunisták itt követtek el robbantásos merényletet a Nyilaskeresztes Párt nagygyűlése ellen.
Az épület a II. világháború után egy ideig (Városi) filmszínházként működött. Az 1951-es részleges külső és belső korszerűsítés során egyebek között ismét az akusztikát javították Kauffmann Oszkár tervei szerint. 1953-ban vette fel az Erkel Színház nevet, ekkor lett az Operaház társszínháza, az operaelőadások sora a János vitézzel indult. A két színházat az 50-es években évente több mint egy millióan keresték fel (1947-55 közt Gördülő Opera névvel vándoregyüttese is volt az operának, amely évadonként száz előadást tartott vidéken.)
A nagyításhoz kattintson a képre
Az Erkel Színházat 1962-ben korszerűsítették: idősebb Kotsis Iván tervezte a mai, íves hajlású homlokzatot, amely mögött tágas előtér jött létre. Az átépítések során az ülőhelyek száma csökkent, ma befogadóképessége 2206 néző. Az épület nagy befogadóképessége miatt a vendégművészeket főleg ide hozták, s újra ifjúsági előadások színtere lett. 1973-ban az emeleti társalgóba Bernáth Aurél két hatalmas freskót készített, Az ember tragédiája és Szentivánéji álom címmel.
Az Operaház 1980-84 közti átépítésekor az Erkel volt Budapest egyetlen dalszínháza. Ma külön énekkara, zenekara és műszaki személyzete van, s főleg operaelőadásokat, emellett hangversenyeket és könnyű műfajú szórakoztató műsorokat rendeznek itt, de az akusztikai és színpadi feltételek megnehezítik az igényesebb és sokrétűbb dalművek előadását.
A nagyításhoz kattintson a képre
Az épület napjainkra rossz állapotba került, így az idei szezon is csak késve, október közepén indulhatott, a statikai felülvizsgálat kedvező eredménye után. A páholyok felújításra, a szőnyegek cserére szorulnak, az öltözők túlzsúfoltak, nehézségekbe ütközik a raktározás, s a közelmúltban a tetőszerkezet is megroppant. A színház üzemi része, a múlt század első feléből való színpadtechnika elavult, hiányzik a forgószínpad is. Felújításra vár a közönségforgalmi terület és a fűtési rendszer is, s szükséges lenne föld alatti parkoló építése is. Ezért tavaly a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Magyar Állami Operaház pályázatot hirdetett az Erkel Színház épületének és színpadtechnikájának felújítására-átépítésére, a sokmilliárdos költséget magántőke bevonásával, „PPP” (Public-Private Partnership) konstrukció keretében tervezik előteremteni. Felmerült egy teljesen új színházépület terve is, amely a 4-es metró Köztársaság téri állomásával együtt valósulhatna meg.
Bár az Erkel Színház építészeti értékei nem vetekedhetnek az Andrássy úti Ybl-palotáéval, mégis – különösen a vidéki társulatok megszűnése után – nemcsak a budapesti, de az egész magyar operajátszás jelentős műhelye, amelynek sorsát a műfaj és a magyar kultúra hívei aggodalommal követik.
