– avagy: Isten pártja és a demokrácia
Gadó János 2006. december 2. 12:11
Az iszlám fundamentalista szervezetet nem érdekli szabadság és függetlenség, egészen más fogalmakban gondolkodik. Számára az iszlám uralma, a nyugati értékek visszaszorítása és Izrael elpusztítása az elérendő cél.
November 21-én Libanonban meggyilkolták Pierre Gemayelt, a Szíria-ellenes, függetlenség-párti koalíció miniszterét. A függetlenségpártiak Szíriát vádolják a gyilkossággal, csakúgy, mint a másfél éve meggyilkolt Hariri miniszterelnök és egy sor függetlenség-párti politikus és újságíró esetében.
A vádakból kijut a Szíriával szövetséges iszlám fundamentalista Hezbollahnak is, a libanoni síiták legerősebb szervezetének, amely nem sokkal korábban lépett ki a kormánykoalícióból. A Hezbollah karizmatikus vezére, Naszrallah sejk azért döntött a távozás mellett, mert Sziniora (függetlenségpárti) miniszterelnök nem volt hajlandó számára megajánlani a miniszteri tárcák egyharmadát.
Ez ugyanis vétójogot jelentene, a kormány kiszolgáltatottságát a Szíria-barát Hezbollahnak – vagyis a szír csapatok távozását kikényszerítő 2005-ös „cédrusos forradalom” eredményeinek visszavételét. Válaszul a Hezbollah békés tüntetésre hívott fel a kormány megbuktatása céljából (nem ismerős?), s a felszólításra válaszul mintegy nyolcszázezer ember csődült a Mártírok terére. Majdnem ugyanannyi, mint egy éve, mikor egymillió libanoni tüntetett a függetlenségért, Szíria ellen.
Az újabb gyilkossággal, majd a mostani tüntetéssel visszaállt az a Libanont megosztó korábbi ellentét függetlenségpártiak (főként keresztények és szunniták), illetve Szíria-pártiak (elsősorban a Hezbollah és néhány klán) között, amelyet a Hezbollahnak sikerült egy időre elfedni az Izrael ellen kiprovokált háborúval.
*
Naszrallah sejk szervezete most mindent elkövet, nehogy a gyilkosságok kivizsgálására létesített nemzetközi bizottság megkezdje működését. Sokan már polgárháborút vizionálnak. A Hezbollah túl erős ahhoz, hogy tartósan kiszorítsák a hatalomból (Allah nem lehet ellenzékben) – és így a független, demokratikus Libanon esélyei nem túl kecsegtetők.
Az iszlám fundamentalista szervezetet ugyanis nem érdekli szabadság és függetlenség, mert egészen más fogalmakban gondolkodik. Számára az iszlám uralma, a nyugati értékek visszaszorítása és Izrael elpusztítása az elérendő cél.
„Isten pártja” (a Hezbollah szó ezt jelenti) – Irán és Szíria jóvoltából – ismét feltöltötte rakéta-arzenálját, az előző háborúban tökéletesítette a főként palesztinok által kifejlesztett harcmodort: a civil lakosság sűrűjéből folytatott partizánháborút. Ám míg utóbbiak csak kézifegyverekkel lőttek, illetve öngyilkos robbantókat indítottak útnak, a Hezbollah már korszerű rakétabázisokat helyez el lakóházakban, kórházak tetején, stb.
E taktika továbbfejlesztésének és újabb sikereinek lehettünk tanúi a minap Gázában, amikor több száz civilt mozgósítottak egy Hamasz-vezető házának védelmére az izraeli légierő ellen. A civil lakosság immár nemcsak passzív védelmi pajzs tehát, hanem éppoly aktívan mozgatható, mint a fegyveresek. Ez az iszlámista harcmodor sikerének titka, amit a nyugati morálhoz igazodó izraeli katonáknak kezelniük kellene. Egyelőre nincs hatékony ellenszerük.
Ugyanezen okból állnak vesztésre az amerikaiak – és velük a demokrácia – Irakban. Egy modern demokratikus ország hadereje alkalmatlan a civil lakosság elleni terrorra. Katonáik sincsenek erre kiképezve és országaik közvéleménye sem viseli el az ilyesmit.
Tökéletesen tehetetlen a Hezbollahhal szemben a – tovább duzzasztott – ENSZ „békefenntartó” erő, az UNIFIL. A motiválatlan, helyismerettel sem rendelkező kéksisakosok nem tudják, nem is akarják megkülönböztetni a gerillákat és a civileket, eszük ágában sincs szembeszállni a halálra szánt harcosokkal, tétlenül nézik, ahogy a Hezbollah újraépíti rakétabázisait.
A Libanon fölé berepülő izraeli felderítő gépeket viszont annál könnyebb azonosítani, és lelövéssel fenyegetni. Ez kockázatmentes vállalkozás, mert a zsidó állam kerüli az összeütközést az ENSZ-szel, amelynek elítélő határozatára mindig számíthat. (Az UNIFIL 1978 óta mindig megbízhatóan hozza a formáját: nem csinál semmit, viszont biztos fedezékül szolgál a gerillák számára.)
*
Az iszlám fundamentalizmus nem csak ideológiai, hanem katonai értelemben is offenzívában van tehát: sikerült olyan harcmodort kifejlesztenie, amellyel szemben a nyugati világnak nincs ellenszere – a gyenge arab demokratákról és a tehetetlen ENSZ-ről nem is beszélve. Ha ezt szem előtt tartva vizsgáljuk a helyzetet, megérthetjük, hogy a nyugat-barát libanoni koalíciónak sem rózsásak a kilátásai.
A szerző a Szombat szerkesztője
A publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A Hírszerző fenntartja magának a kéziratok rövidítésének és szerkesztésének jogát.
