Gereben Ágnes, vilag@hetivalasz.hu
Miért kellett meghalnia Alekszander Litvinyenko 44 éves brit állam-polgárnak? Vajon útjában állt az orosz kormánynak? Putyin elnök tagad.
Alekszandr Litvinyenko 44 éves brit állampolgár, egykori orosz alattvaló november 23-án belehalt a Londonban ellene elkövetett merényletbe. Miért kellett meghalnia? Útjában állt-e az orosz kormányzatnak? Putyin elnök tagad.
Az összes orvos, köztük a Viktor Juscsenko ukrán elnök 2004-es megmérgezése után szakvéleményre felkért neves nyugati toxikológusprofesszor kezdettől esélytelennek ítélte a londoni egyetemi klinikán életéért küzdő beteget. Halála után napok teltek el, amíg sikerült kideríteni, hogy polóniummal mérgezték meg. Azzal a sugárzó anyaggal, amelyet csak atomreaktorokban lehet előállítani. A gyanút, hogy az orosz kormámy rendelte meg a gyilkosságot, a polónium csak tovább erősítette.
QUI PRODEST?
De a kérdés már a botrány kirobbanásakor sem az volt, hogy a KGB-utód FSZB, vagyis a Szövetségi Biztonsági Szolgálat hat éve Nyugatra szökött ezredesét sikerül-e életben tartani.
A kérdés az volt – és Litvinyenko halála után is az maradt -, hogy vajon csakugyan a fejlett országok közösségében egyenrangú, sőt kiemelt szerepre igényt tartó orosz vezetés politikai céljait sztálini módszerekkel kiszolgáló KGB-utód szervezet áll-e a merénylet mögött.
Ha igen, akkor az erkölcsi aggályoktól általában nemigen gyötört nyugati demokráciák vezetői sem kerülhetik meg a kérdést: valóban a G8-ban, a WTO-ban és a szabad világ megannyi más intézményében, a konfliktusok rendezésére létrehozott grémiumokban – általában, a világ vezető hatalmai között – van-e a helye a Kreml mai urainak?
A kérdés az, hogy vajon meddig teheti meg büntetlenül a mesés energiatartalékaiban rejlő gazdaságtól és befolyástól megittasult orosz elit, hogy az „irányított” vagy „szuverén” demokráciának nevezett hatalomgyakorlás jegyében ellenfeleivel szemben a szovjet korszak leszámolásaira emlékeztető akciókra használja fel az „önjáró” – egyetlen választott testületnek sem alárendelt – titkosszolgálatokat? Mert Putyin uralomra kerülése óta egyre több jele van annak, hogy ilyen feladatokat kap az FSZB és az osztódással szaporodó többi KGB-utódszervezet (de az orosz ügyészség, az adóhivatal, a rendőrség, a bíróságok és a sajtó is). Vlagyimir Putyin köre ehhez a politikához idén március 10-én külön törvényt fogadtatott el, amely feljogosítja a Kremlt, hogy „a terrorizmusellenes harc” részeként Oroszország határain kívül is megsemmisítse a veszélyes bűnözőket.
Az elhárítás volt ezredese soha nem volt terrorista, bár kétségtelenül nem hófehér leányszobában szocializálódott.
KI VOLT ALEKSZANDR LITVINYENKO?
A voronyezsi fiatalember 26 évesen, 1988-ban került a KGB kötelékébe. 1997-ben már a legtitkosabb 7. számú részlegben a bűnszövetkezetek elleni harcot irányította. Állítása szerint az év novemberében elöljárói, Hoholkov vezérőrnagy és Kamisnyikov kapitány szóbeli utasítást adtak neki és néhány társának, hogy likvidálják a Jelcin-korszak egyik meghatározó személyiségét, a multimilliárdos Borisz Berezovszkijt, aki Putyinék elől addigra londoni emigrációba menekült.
Litvinyenkóék megtagadták a parancsot, mire a két FSZB-főtiszt nekik támadt. „Nem akartok megölni egy zsidót, aki lerabolta fél Oroszországot?!” – kiabálták. Két héttel később Litvinyenko lakásánál bomba robbant.
Az ezredes 1998. november 18-án (de miért csak egy évvel később?) társaival együtt sajtóértekezletet hívott össze Moszkvában, ahol beszámolt a történtekről. 1999 márciusában (de miért csak egy fél évvel később?) letartóztatták. Lefortovo börtönébe vitték, állítólagos túlkapások miatt. Novemberben a bíróság felmentette, de még fel sem állt a vádlottak padjáról, amikor újra letartóztatták. A tiltott fegyverviselés vádja alól 2000-ben, bűncselekmény hiányában felmentették. Még aznap újra vádat emeltek ellene. Ezt a tárgyalást Litvinyenko már nem várta meg. Illegálisan átlépte a határt, és Londonba – nyilván Borisz Berezovszkij jól védett körébe – érve, politikai menedékjogot kért a brit hatóságoktól. Meg is kapta.
FELROBBANTJÁK OROSZORSZÁGOT?
Ezután követte el Litvinyenko a legnagyobb bűnét. Egy neves orosz emigráns történésszel könyvet írt arról, miként segítette a titkosszolgálat az államfői székbe 1999 második felében Vlagyimir Putyint, az ország miniszterelnökét.
Azokban a hónapokban éjszakánként számos orosz városban lakóházak robbantak: mintegy 300, békésen alvó orosz ember esett a csecsen terroristák áldozatául. Csakhogy Rjazany városában az éber lakók még idejében elkapták a terroristákat, kezükben a trotillal. Nem csecsenek voltak, hanem az FSZB tisztjei…
A robbantások ezután – leszámítva a „valódi” csecsen terrorakciókat – abbamaradtak. De az oroszok milliói már szilárdan hitték, hogy őket csak a szétesett Jelcin helyére lépő, erős, határozott, fiatal politikus védheti meg, aki a KGB berkeiből érkezett. 2000. január 1-jén éjjel, amíg a világ az ezredforduló eufóriájában tombolt, a Kremlben minden demokratikus vacakolás mellőzésével lezajlott a hatalomátadás, amelyet később egy szovjet stílusú szavazással is megerősítettek.
Az FSZB felrobbantja Oroszországot című könyvében Litvinyenko és szerzőtársa ezt a történetet publikálta, támadhatatlan dokumentumok kíséretében. Azóta szabadságolt hullának tekintette magát. Mint látjuk, nem egészen ok nélkül.
