Ha az orosz titkosszolgálatok valóban megölték Alekszandr Litvinyenkót, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat kiugrott tisztjét Londonban, akkor talán törvényesen jártak el – legalábbis az orosz jog szerint.
A teljes mérethez kattintson a képre!
Meglehet, Jegor Gajdar is „jogosan” beteg. A volt orosz miniszterelnök – Vlagymir Putyin elnök egyik mérsékelt bírálója – egy moszkvai kórházban fekszik, és az orvosoknak fogalmuk sincs, hogy mi a baja.
A The Financial Times kedd este hozta nyilvánosságra, hogy Gajdar, az orosz piaci reformok atyja november 24-én, pénteken – alig egy nappal az után, hogy egy londoni kórházban sugárbetegségben meghalt Litvinyenko -, Írországban, Dublin közelében a szállodájában megreggelizett. Nem sokkal később az írországi nemzeti egyetemen tartott konferencián rátört a hányásroham, végtagjai megbénultak, elájult, szája, orra vérzett. Kórházba vitték, majd az orosz nagykövetség közbenjárására másnap rátették egy Moszkvába induló repülőgépre. Gajdar a betegágyáról a brit lapnak elismerte, hogy élete veszélyben forgott.
Anatolij Csubajsz, az egykor nagy hatalmú gazdasági vezető szerint Gajdart megmérgezték. A The Financial Times szerint a Kreml és az állami média azt sugallja, hogy Litvinyenko halála mögött a friss orosz emigránsok sötét körei állnak. Ezek a sötét körök nem akartak Mihail Hodorkovszkij sorsára jutni, ezért milliárdjaikkal elhagyták Oroszországot.
Határok nélküli műveletek
Litvinyenko halála, Gajdar betegsége sokakat arra késztetett, hogy felidézzenek egy júliusi eseményt.
Az orosz törvényhozás felsőháza, a szövetségi tanács akkor fogadta el a terrorizmus és szélsőségesség elleni törvényt, amely gyakorlatilag szentesíti a terroristák, szélsőségesek elleni fellépést, akár a likvidálást is, még Oroszország határain kívül is. Efféle politikai gyilkosságra egyetlen ember adhat felhatalmazást: Vlagyimir Putyin, illetve a mindenkori orosz elnök.
A törvény szövege értelmezi a terrorizmus és szélsőségesség fogalomkörét. Nemcsak azokra vonatkozik, akik meg akarják dönteni a kormányt, hanem azokra is, akik tömeges zavargásokat keltenek, huliganizmussal vagy vandalizmussal vádolhatók – esetleg rágalmazzák, mocskolják az államfő személyét. Az orosz elnök persze nem kifejezetten gyilkosságra kapott felhatalmazást, hanem a határokon is túlnyúló terrorizmus és szélsőségesség elleni harcra. Az elnök egyedül hozhatja meg az erre vonatkozó döntést, kötelessége viszont öt napon belül tájékoztatni róla a szövetségi tanácsot. Azt viszont még a felsőháznak sem kell elárulnia, hogy hol és mikor, illetve milyen eszközökkel, erőkkel készül cselekedni.
Moszkva Izraelre és az Egyesült Államokra mutogat: mindkét ország lehetővé teszi, hogy fegyveres erői, különleges osztagai külföldön is lecsapjanak a terroristákra. A két országban azonban az elnök (vagy a kormányfő) egyedül nem hozhat ilyen döntést.
Bírálat a Kremlnek
A Memorial orosz emberi jogi csoport Putyin elnökhöz írt nyílt levelében tiltakozott az új törvény ellen, és azzal vádolta az államfőt, hogy szentesítette a gyilkosságokat. Azt róta fel az elnöknek és Oroszország vezetőinek, hogy szemet hunynak az Észak-Kaukázusban aktív „halálosztagok” működése felett. Az efféle gyilkosságok a törvény elfogadása után folytatódhatnak más országokban is – figyelmeztetett akkor a Memorial.
Alekszandr Litvinyenko halála nyomán a világot és Oroszországot elárasztották az összeesküvés-teóriák, amelyek főszereplői az orosz titkosszolgálatok. Közülük is a két legfontosabb, a KGB feldarabolása után megalakult Szövetségi Biztonsági Szolgálat és a Szövetségi Kémelhárító Szolgálat. Nem lehet tudni, hogy az 1990-es évek zűrzavarai után miféle helyzet alakult ki a titkosszolgálatokban. Annyi bizonyos, hogy a Szövetségi Biztonsági Szolgálat költségvetése 2000-ben, Putyin elnökké választásának évében alaposan felduzzadt, de az összeg titkos. Közismert, hogy az elnök és a védelmi miniszter – Szergej Ivanov – egykor a KGB-nek dolgozott.
Sugárzó méreg
Az „állami kapcsolat” lehetősége azért vetődött fel Alekszandr Litvinyenko halála ügyében, mert a polónium-210 nem mindennapi anyag – és mert az elmúlt évtizedekben az is kiderült, hogy a KGB többször is kísérletezett mérgekkel orosz halálraítélteken.
A polónium-210-et Marie és Pierre Curie fedezte fel 1897-ben, és rádium F-nek nevezte el. Később kapta az akkor orosz birodalomhoz tartozó Lengyelország, illetve a lengyel Marie Sklodowska Curie tiszteletére a polónium nevet. Rendkívül ritka fémes anyag (atomszáma 84), az uránércben fordul elő parányi mennyiségben, de valójában mindenütt jelen van a természetben. Intenzíven sugároz alfa-részecskéket, amelyeknek azonban az a sajátosságuk, hogy rendkívül rövid utat, hatvan mikrométert – a méter milliomod részét – képesek megtenni. Az élő szövetben ez alig néhány sejt mérete.
Emiatt a sugárzás még a bőrön sem képes áthatolni, ha mégis rákerül, minden következmény nélkül lemosható. Az alfarészecskék azonban rövid útjuk alatt annál erősebben adják le energiájukat, ezért használták régebben műholdak apró energiaforrásaként, illetve antistatizáló adalékként, amely „levezeti” bizonyos anyagokban a felgyülemlett és káros elektromos töltést.
Ha az emberi szervezetbe kerül, ez az intenzív sugárzás katasztrofális hatást fejt ki a belső szervekben. A halálos adag a gramm ezredrésze, egy milligramm is lehet. A méreg bármilyen élelemben, italban felismerhetetlen, a tünetek nehezen diagnosztizálhatók. A sugárzásmérő műszerek nem „ketyegnek”, hiszen az alfarészecskék nem jutnak ki az emberi testből.
A polónium-210-et minimum három módszerrel lehet előállítani – mindegyik nagyon költséges, bonyolult, és kifinomult technikai-technológai hátteret, tudást követel. Ki lehet vonni uránércből, elő lehet állítani atomreaktorban, esetleg részecskegyorsítóban, vagy szét lehet választani a rádium-226-tól.
A folyamat lényege azonban, hogy polónium-210-et csak tudatosan – szándékosan – lehet gyártani, és csakis az ilyen célra alkalmas atomreaktorokban. Aki ilyen anyagot állít elő, tudja, mit csinál. A BBC szerint erre a célra alkalmas reaktorból csak egyetlen létezik Nagy-Britanniában, míg a volt Szovjetunióban több is van.
Megtörténhetett, hogy a polóniumot kilopták Oroszországból – mondta Szergej Kirinyenko, az orosz nukleáris ügyek főnöke. Oroszország évente nyolc gramm polónium-210-et exportál az Egyesült Államokba. A Nagy-Britanniába irányuló export öt éve megszűnt.
Még az is lehet, hogy a „nukleáris helyszínelők” kinyomozzák, hol gyártották a Litvinyenko halálát okozó anyagot: a folyamatban ugyanis a polónium-210 felvesz bizonyos fizikai, atomi sajátosságokat. Egy kaliforniai szakértő szerint csak az a kérdés, mennyi anyag maradt hátra Litvinyenko szervezetében az elemzéshez. Szerinte akár két-háromra is lehetne szűkíteni a gyanúsítottak (országok, reaktorok stb.) számát, de a tettest még ekkor sem lehetne nyakon csípni. Ha lopták az anyagot, a kiválasztása és a kezelése nagy szaktudást és hátteret feltételez. A polónium-210 ideális méreg ugyan, de nagyon drága: még a radioaktív anyagok feketepiacán is olyan ára lehet, amelyet nem akárki képes megfizetni. Az efféle piacok azonban léteznek, ahogy az információk standján is hegyekben állnak a spekulációk.
FGY
