Az egykori csatatereken robbanásra készek a fegyverek
A modern kori háborúk egyik legfőbb sajátossága, hogy fegyverei hosszú hónapokkal, sőt akár évekkel a harcok befejezte után is veszélyt jelentenek a civil lakosságra. A Nemzetközi Vöröskereszt nemzetközi szerződéssel akarja hatástalanítani az egykori csatatereken heverő, robbanásra kész fegyvereket.
Az aknák és fürtös bombák áldozatainak száma Libanonban mindennap hárommal növekszik (fotó: Reuters – Arko Datta)
A háború robbanékony maradványai elnevezésű szerződést három éve kötötték, és eddig több mint húsz ország írta alá. Ez előírja az olyan veszélyes hulladékok eltakarítását, mint a lövedékek, gránátok, rakéták vagy aknák, amelyek a harcok végeztével a földön hevernek, és csak arra várnak, hogy a levegőbe repíthessék a gyanútlan civileket.
Ez az első nemzetközi szerződés, amelyik arra szólítja fel a fegyveres harcok résztvevőit, hogy takarítsák el maguk után az életveszélyes fegyvereket, amelyek veszélyeztetik a civileket, a rendfenntartókat és a segélyszervezetek dolgozóit, még jóval az után is, hogy az összecsapások véget értek – közölte a Nemzetközi Vöröskereszt szóvivője.
A szerződés tervezetét a humanitárius szervezet készítette el 2000-ben, annak reményében, hogy biztonságosabbá teheti az életet főként Afrika és Ázsia háborúk dúlta területein. A szerződés szerint a hadviselő feleknek a konfliktus végeztével meg kell jelölniük a veszélyes zónákat, és figyelmeztetniük kell a civileket, amíg a területet meg nem tisztították a veszélyes hagyatéktól. A szerződés kötelezi a hadviselő államokat, hogy újra lakhatóvá tegyék a volt csatamezőket, még akkor is, ha az adott terület már nem tartozik a felügyeletük alá – mondta Mark Hiznay, a New York-i székhelyű Human Rights Watch nemzetközi jogvédő szervezet szóvivője. A Vöröskereszt jövőre nemzetközi szakértői értekezletet hívna össze, hogy új nemzetközi egyezménnyel szabályozza a civilekre legveszélyesebb fegyverek, a fürtös bombák alkalmazását. A szervezet a mértéktelen pusztítást okozó hagyományos fegyverek alkalmazásának korlátozásáról szóló 1985-ös CCW (Certain Conventional Weapons) egyezményt vizsgálná felül annak érdekében, hogy az abban még nem szereplő fegyverek is bekerüljenek a modern kori hadviselést korlátozó egyezmény hatálya alá.
Veszélyben a gyermekek
Ezek a bombák több évtizede pusztítanak, de még nincs olyan nemzetközi törvény, amely korlátozná használatukat – mondta a fürtös bombákról Thomas Nash, a több mint százötven szervezetet tömörítő londoni székhelyű Cluster Munition Coalition vezetője, amely évek óta harcol ezeknek a fegyvereknek a betiltásáért. Az alkalmazásukról szóló, hosszú évek óta zajló vitát legutóbb Izrael nyári libanoni offenzívája izzította fel.
Az ENSZ információi szerint Izrael rengeteg fürtös bombát lőtt ki Dél-Libanonra, főként a háború utolsó 72 órájában. A támadásoknak több mint ötszáz település esett áldozatul, de a bombák mintegy negyven százaléka nem robbant fel a földet érés után. A Human Rights Watch a libanoni Hezbollahot is vádolta ilyen lövedékek bevetésével, de a mozgalom, amely a konfliktus alatt négyezer rakétát lőtt ki Észak-Izraelre, tagadta a vádakat.
A fürtös bomba célja, hogy minél több robbanótöltetet szórjon szét a lehető legnagyobb területen. Fémtartályában több száz robbanótöltet is lehet. A levegőben kinyílva több hektáros területen is képes elszórni tölteteit, ezek egyenként akár kétszáz méteres körzetben pusztítanak. A legfőbb probléma az, hogy a földet érés után jelentős részük nem robban fel, és akár évekkel később is veszélyforrás lehet a bombázott területeken.
A fegyverszünet első hetében egy Libanonban állomásozó katona arról számolt be, hogy a harcok vége óta egymaga majdnem ezer működőképes bombát talált és pusztított el. Ezek a csődöt mondó bombák úgy működnek, akár a taposóaknák: aki hozzáér vagy rálép, azt a levegőbe röpítik. Az áldozatok jelentős része gyermek, aki felfedezőútra vagy játszani indult a veszélyes területre, de végül valamelyik végtagjával vagy az életével fizetett vakmerőségéért.
Hátsó szándék
Felvetődik a kérdés, miért alkalmaznak olyan fegyvereket, amelyeknek több mint egyharmada célt téveszt. Egyes vélemények szerint ez szándékos: a hadviselő felek előnyt kovácsolnak a hátrányból, mert a földön heverő bombák hatékony fegyvernek bizonyulnak a gyalogos haderő és a tankok ellen. Ráadásul az aknák a legtöbb országban be vannak tiltva, így ezek a célt tévesztő bombák számítanak az egyetlen még engedélyezett megoldásnak. Az a tényező, hogy jórészt az ártatlan civilek életét veszélyeztetik, látszólag elkerüli a figyelmüket. A helyzetet súlyosbítja az is, hogy számos robbanótöltetnek a repülőgépekről ledobott élelmiszer-csomagokhoz hasonlóan sárga színe van, így könnyen megtévesztheti az élelmet kereső embereket.
Ezeket a fegyvereket hivatalosan csak az ellenséges haderők és a terroristák ellen alkalmazzák, de volt már rá példa, hogy fegyveresek lakott területen rendezkedtek be, élő pajzsként használva az ott élő nőket és gyermekeket. Ilyen helyzetekben a civilek is veszélynek vannak kitéve, még jóval a háború után is. Libanonban az augusztus 14-i fegyverszünet óta több mint húsz halálos áldozata volt a bombáknak, de emberi jogi szervezetek szerint naponta átlagosan három civil szenved maradandó károsodásokat a háború robbanékony maradványaitól. Pedig Dan Haluc izraeli vezérkari főnök a nemzetközi joggal összhangban szigorú korlátok közé szorította a fürtös bombák használatát: többek között teljes tilalmat rendelt el lakott területen való bevetésükre – derült ki nemrég az izraeli hadsereg belső vizsgálataiból. Míg a légierő engedelmeskedett, a szárazföldi csapatok rendre áthágták a parancsot.
Az első tragédia rögtön a fegyverszünet első napján következett be: a libanoni Nabatije városban a tizenegy éves Hadi Hatabi életét akkor oltotta ki egy bomba, amikor egy hónap után először mehetett ki az utcára játszani. Apja meghallotta a detonációt, és a fiához sietett, közben ő is egy bombára taposott, és három napon belül belehalt sérüléseibe.
Bomba a raktárakban
A fürtös bomba technológiáját a német légierő fejlesztette ki a második világháborúban, de még a háború vége előtt átvette és továbbfejlesztette az Egyesült Államok és a Szovjetunió is. Használata a koreai és a vietnami háborúk alatt terjedt el. Több ország is gyártja, illetve alkalmaz ilyen fegyvereket, köztük Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Svájc és Izrael.
Az első ország, amely fellépett a fürtös bombák ellen, Belgium volt: törvénybe foglalta gyártásának és forgalmazásának tilalmát. Utána többek között Norvégia, Franciaország és Ausztria is nyíltan állást foglalt e tömegpusztító fegyverek ellen.
Fürtös bombák földje
Afganisztán, Albánia, Bosznia-Hercegovina, Csád, Csecsenföld, Eritrea, Etiópia, Horvátország, Irak, Kambodzsa, Koszovó, Kuvait, Laosz, Libanon, Oroszország, Pakisztán, Sierra Leone, Szaúd-Arábia, Szerbia és Montenegró, Szíria, Szudán, Tádzsikisztán, Vietnam.
Veszélyes övezetek
Abházia, Hegyi-Karabah Köztársaság, Kasmír, Nyugat-Szahara, Pakisztán, Törökország.
Az utóbbi évtizedben a legtöbb fürtös bombát Koszovóban, Afganisztánban és Irakban vetették be, de Laoszban és Dél-Vietnamban is veszélyt jelentenek még mindig a célt tévesztő és fel nem robbanó töltetek. A Handicap International szervezet legfrissebb jelentése szerint 24 országban összesen 3800 ember halálát okozták fürtös bombák, 5500 ember pedig egy életen át magán viseli a robbanás nyomait. Nem hivatalos becslések szerint viszont sokkal többen, talán százezren is, szenvedtek maradandó károsodásokat az aknák új generációjának is nevezhető fegyverektől. Az egykori háborús területeken még mindig 33 millió bomba hever a földön, arra „várva”, hogy valaki rálépjen. Négymilliárdot katonai raktárakban tárolnak, készen a következő bevetésre.
B. Simon Krisztián
