Kiengedték a vizsgálati fogságból azt a fiatal rendőrt, aki múlt héten lelőtt egy magáról megfeledkezett szélsőjobboldali szurkolót. Könnyen elképzelhető, hogy az eset nyomán erősebbé válnak a szélsőségesek Franciaországban s tovább erősödnek a Nemzeti Front elnöke, Jean-Marie Le Pen pozíciói, aki már most is riasztóan népszerű hazájában.
Az utóbbi hetekben itthon is többször merült fel a kérdés: mit engedhet meg a rendőrség magának a randalírozókkal szemben. Nyilván szélsőséges példa erre a francia labdarúgó-mérkőzésen történt esemény, amelyen a francia rendőrök önvédelemből lőttek le egy magáról megfeledkezett szurkolót, aki bele is halt sérüléseibe. Röviden idézzük fel, mi is történt az elmúlt hét csütörtökjén. Egy rendőr önvédelemből lőtte le a Paris St. Germain labdarúgócsapatának egyik szurkolóját a francia együttes UEFA-kupa- mérkőzését követően.
A civil ruhás nyomozó az összecsapás után nem sokkal a stadionon kívül arra lett figyelmes, hogy mintegy 150 PSG-fanatikus rátámadt a vendég izraeli Hapoel Tel Aviv néhány francia szimpatizánsára. A bajbajutottak segítségére sietett, a tömeg azonban ellene fordult. Az esettel kapcsolatban kiderült, a felbőszült drukkerek szélsőjobboldali szimpatizánsok voltak, és a „Franciaország a franciáké” rigmust kiabálva rontottak rá az izraeli együttes szurkolóira.
Jóllehet, a magyar rendőrég beavatkozásakor olvashattunk olyan cikkeket is, amelyek szerint még keményebb volt a franciánál, ez mindenképpen túlzás. A francia hatóságok közismerten igyekeznek csírájukban elfojtani minden megmozdulást. Ez nemcsak azóta van így, hogy Nicolas Sarkozy vezeti a francia belügyminisztériumot, függetlenül attól, hogy a sokadgenerációs bevándorlók a tavaly őszi lázongások óta hajlamosak „kegyetlen rendőrminiszternek” bélyegezni a francia kormánypárt, az UMP elnökét.
Sarkozy ezúttal is teljes mellszélességgel kiállt rendőrsége mellett, olyannyira, hogy közölte, nem függesztik fel állásából a rendőrt. De a szocialista ellenzék sem protestált a „rendőri túlkapás” ellen. A 32 éves rendőrt már ki is engedték a fogdából. Hogy az ügy még sajátosabb színezetet öltsön, fekete bőrű rendőrről van szó, aki a tengerentúli francia tartományból, Martinique-ból származik. A szélsőjobb képviselői bosszút esküdtek „bajtársuk” halála miatt. Szakértők hangsúlyozták: egyértelmű bizonyítékok támasztják alá, hogy a rendőr valóban önvédelemből lőtt ki egyetlen golyót, s az előírásoknak megfelelően cselekedett.
Franciaországban nagy vita bontakozik ki arról, elszigetelt jelenségről van-e szó, avagy valóban megfigyelhető a francia társadalom egyfajta radikalizálódása. Nyilván nem lehet egyértelmű választ adni. Ám több jel utal arra, hogy a külvárosi fiatalok tavalyi lázadása óta az országban tovább nőtt a bevándorlókkal szembeni ellenszenv. Ezt a hangulatot sajnos elképesztő ravaszsággal lovagolja meg a jövő évi elnökválasztásra készülő Jean-Marie Le Pen, a szélsőjobb vezére, aki a közvélemény-kutatások tanúsága szerint sosem örvendett olyan kiemelt népszerűségnek, mint most: majdnem húsz százalék ítéli meg kedvezően nem éppen áldásos ténykedését.
Hírhedtté vált például Le Pen következő kijelentése: „Ha néhány futballcsapatot látok, hányhatnékom támad.” Hamar le kell szögezni: mindezt nem a nézőtéri rendbontások kapcsán jelentette ki, mert hozzátette: a francia nemzeti tizenegyben „túl sok” a fekete bőrű játékos, a „fehérek csak zongoracipelők”, ezért – mint mondta – honfitársai „nem tudnak azonosulni a nemzeti tizeneggyel”.
A franciák túlnyomó többségét megrettentették az elmúlt napok eseményei s az, hogy a semmitől sem visszariadó szélsőjobb beférkőzött a stadionokba. A PSG ultrái már régóta rettegetteknek számítottak az országban. Különösen a Boulogne Boys nevű csoportosulás tagjai hajlamosak a szélsőségekre. Sajnos félő, hogy az eset miatt tovább nő Le Pen népszerűsége. Ez pedig a francia elnökválasztáson is éreztetheti hatását. Talán megismétlődik a 2002-es szégyen, amikor a Nemzeti Front elnöke került a voksolás második fordulójába? Egyelőre nem túl nagy az esély, hiszen amennyiben a szocialista Ségolene Royal jobboldali ellenfele valóban Sarkozy lesz, Le Pen aligha rúghat labdába. De ezúttal is igaz lehet a mondás: jobb félni. Már csak azért is, mert négy éve sem fogadott volna senki arra, hogy a szélsőjobb vezére az elnökválasztás fináléjába kerül.
Rónay Tamás
