2006.11.28., 2006. évfolyam, 47. szám
szerző: Karácsony Ágnes forrás: 168óra
cimkék: Fidesz, politika, vallás
„Az igazság szabaddá tesz” – Jézustól való mondat, János evangélista jegyezte föl. Nálunk újabban Orbán Viktor emlegeti erkölcsi szónoklataiban. Ezzel a címmel cikkezett a Magyar Nemzetben, ezt idézte a Kossuth téren október 6-án, majd politikai plakátszöveggé silányította a jézusi tanítást, s a transzparens mögött november 4-én fölvonult híveivel az Andrássy úton. A vallásszakértő ennek kapcsán is beszél arról: mennyire veszélyes a Fidesz-vezér „új küldetése”.
Mit olvas ki abból a vallásszakértő, hogy Orbán pártvezérként a Szentírást citálva akarja „helyreállítani az erkölcsi rendet”?
Röviden azt: Orbán Viktor politikai szándékát vallási köntösbe rejtve manipulálja az embereket.
És hosszabban?
Felháborít, ha valaki aforizmagyűjteményként használja a Bibliát. Mutatósnak szánt idézeteket szakít ki szövegösszefüggésükből. Tipikus fundamentalista írásmagyarázat. Jézus maga utasította el a leghatározottabban, hogy a politika Istenre hivatkozva valamiféle valláserkölcsi rendet kényszerítsen a társadalomra. Amikor a tanítványok arra kérték, űzze el a rómaiakat, alapítsa meg Izrael királyságát, legyen a királyuk, Jézus azt mondta: „Az én országom nem e világból való.” Vagyis a kereszténységnek nem az a küldetése, hogy „helyreállítsa az alapvető erkölcsi rendet”. Hanem hogy az ember megtalálja lelkében, milyen úton szabadulhat meg a bűntől, s azzal összhangban éljen. Ennek majd meglesz a társadalmi kisugárzása is. Ami efölött van – az manipuláció vagy erőszak. „Az igazság szabaddá tesz” János evangéliumában arról szól: a bűn rabságában szenvedő emberi lélek akkor válhat szabaddá, ha befogadja az igazságot. Nem párthatalmi üzérkedés útján.
Orbán már a tavalyi pártkongresszuson „új küldetést” hirdetett. Azóta nem is politikai beszédeket mond, hanem prédikációkat. Messianisztikus kinyilatkoztatásokat tesz a Biblia nyelvén, gyakorta világvégét vizionál, az országot gyülekezetként kezeli, s láthatólag teljesen azonosult a hitszónok szerepével, vándorprédikátorként járja a vidéket. Azt sugallja: ő „szakrális politikus”, Magyarország „megváltója”. De mi a célja ezzel?
Transzcendens legitimációt adni saját magának, illetve annak a politikai rendnek, amit képvisel. Világszerte tendencia az identitás-, a vallási alapú politikai ideológiák feléledése. Az USA Nemzeti Hírszerzési Tanácsának nyilvánosan is hozzáférhető jelentése szerint a következő másfél évtized egyik legfontosabb világjelensége – amelyre komolyan kell figyelniük a kormányoknak – a vallási hátterű politikai mozgalmak előretörése lesz. Korunk legfőbb kérdése ugyanis a politikai hatalom legitimációjának válsága, amelynek lényege: a Nyugaton bevett szekuláris – a normatív rendjét az egyéni érdekek ütköztetésére és megfeleltetésére építő – világi demokrácia eszméje kezd kimerülni. Egyre többen vannak, akik a politikai rendre ismét mint valami felülről származtatott, abszolút értékrendre akarnak tekinteni.
S mit várnak ettől?
Azt, hogy a politikai rend irányt mutasson nekik létkérdéseikben, jelölje ki a Jót és a Gonoszt, olyan végső jelentést kínáljon a kortárs káoszban, zavaros világban, amellyel könnyen azonosulhatnak. Ily módon a politika identitásközvetítő tényező is lesz. A politikai ellenfél pedig átlényegül az egyén identitását fenyegető ellenséggé. Orbán Viktor ezt mérte föl, ezt használja ki – vallási alapra helyezve politikai ideológiáját. Szerintem ez szinte ma a legmeghatározóbb – és sajnos teljesen figyelmen kívül hagyott – aspektusa a belpolitikai konfliktusainknak. Magyarázat arra: miért ilyen kibékíthetetlen, lételméleti dimenziójú az ellentét a két politikai tábor között.
Nézzük úgy: Orbán folyamatosan illegitim kormányról papol, és „szentbeszédeket” tart az erkölcsi rendről – ezek mind eszközei egy összetett, hosszú távra tervezett politikai „új szövetségkötésnek”?
Igen. Egy nemzetközi paradigmaváltás tanúi vagyunk, amely a politikai hatalom legitimációs válságát a vallási legitimációban akarja „föloldani”.
Mennyire veszélyes?
Nagyon. Képviselői antimo-
dernisták: elutasítják a modern szekuláris politikai és társadalmi berendezkedés eszméjét.
Mire hivatkozva?
Azt állítják: a világi demokráciák híján vannak az értékeknek. Ami nem igaz, hiszen a világnézetileg semleges állam legfőbb értéke éppen az, hogy semleges. Az értékválasztást pedig szabadon rábízza az egyénre, a társadalmi csoportokra. Orbán Viktor morális válságról beszél. Ám az általa emlegetett „helyreállítandó erkölcsi érték” fogalmát nem a köznapi értelmében kell érteni. Mivel Orbán egy transzcendens legitimációra utal, ezzel végső soron feleleveníti a politikum és a szentség közti viszony korábbi társadalmakat jellemző gondolatát.
Önmagát meg piedesztálra emeli – mint Isten szavainak tolmácsolóját?
Pontosan. Ez a vallási politikai fundamentalizmus szerves részét képezi az antimodernista politikai ideológiának.
Ha egy párt a politika eszközeivel akarja helyreállítani az „egyetemes erkölcsi rendet”, abból az is következik: ellenfeleit erkölcstelennek tartja, sőt eretneknek. A politikai küzdelmeket a Jó és a Gonosz közti harcként láttatja. Ennek ellenére sokan kétkednek, hogy a jelenlegi belpolitikai helyzet hátterében Orbán „transzcendens politikája” áll. Számos baloldali is úgy véli: Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde vezetett káoszhoz.
Pedig évek óta Orbán vallási hátterű politikája a gerjesztője a folyamatoknak. Gyurcsány őszödi beszéde pusztán kínálkozó alkalom volt arra, hogy a Fidesz-vezér felélessze ezt az ideológiát. A hazai társadalom szétszakítottságának jelentős mértékben identitásalapú vallás- és kultúrpolitikai okai vannak. Orbán eredetileg pragmatikus politikai térfélválasztása „kozmikus” háborúvá terebélyesedett, melynek során fokozatosan fölismerte politikai identitásának mélygyökereit is. És rögtön csatlakozott hozzá a hazai klérus nagy része.
Meg Semjén Zsolt kis pártja.
Persze. Orbán „politikai oltáránál” például Semjén – hivatkozva Erdő Péter bíborosra – azt mondja: pártja, a KDNP a „katolikus egyház lándzsájának a hegye”. Pápai Lajos győri püspök, a katolikus püspöki kar alelnöke – Erdő Péter helyettese – a választási kampányokban Orbán Viktor mellett szokott föltűnni. A mostani önkormányzati választáson színes újsághirdetésben, fényképpel támogatta a Fidesz győri polgármesterjelöltjét. Spányi Antal katolikus püspök nemrég a Kossuth téren tett hitet az „új ember” érkezése mellett, és követelte a „politikai foglyok” szabadon bocsátását. Veres András megyés püspök ki is mondta: ő közösen tüntet a szombathelyi demonstrálókkal a kormány ellen. A katolikus egyház pedig körlevelet adott ki Gyurcsány őszödi beszéde után – az ország „morális válsága” kapcsán közvetve a kormányfővel szemben foglalva állást.
Hogy látja: egyre inkább vallási jellegű politikai pártközösséggé válik a Fidesz?
Mikola István mondta egyszer: amikor sürgette a pártvezérnél, hogy a Fidesz alakuljon át kereszténydemokrata néppárttá, Orbán azt felelte, neki is ez a célja. De csak nézzük meg, milyen politikusok kerülnek be a Fidesz élvonalába, miféle nézeteket, politikai ideológiát képviselnek. Akár Mikola, akár Balog Zoltán…
Kétségtelen: Balog Zoltán református lelkész, a Fidesz új országgyűlési képviselője szinte szóról szóra ugyanazt mondta az „igazságról” és a „hazugságról” a Kossuth téren október 6-án, amit Orbán. Vagy Orbán azt, amit Balog. Talán Balog lett az új főideológusa a Fidesznek?
Legalábbis Orbánnak. Személye és politikája manapság érthetetlen Balog Zoltán vallási politikai ideológiája nélkül. Balog egyik nyilatkozatában megemlékezett arról: amikor a Fidesz 2002-ben elveszítette a választásokat, Orbán őt hívta föl, hogy ebben a helyzetben mivel álljon ki az emberek elé. Balog mondott neki valamilyen politikai jellegű szöveget. Erre Orbán azt felelte, ezt magától is tudja, inkább arra kíváncsi, miként lehet a vereséget a Bibliából megmagyarázni. Intim eszmei kapcsolat van köztük. Kevesen tudják, hogy a Fidesz holdudvarát szervező Polgári Magyarországért pártalapítványnak is a református lelkész – egy lelkész! – a főigazgatója. Aki közben az Országgyűlés vallásügyi bizottságának elnöki tisztét is megkapta. Ebből sok mindenre lehet következtetni, például arra: mi a fő ideológiai csapásvonaluk.
Ők keresztény meggyőződésről beszélnek.
Amit Orbán politikája képvisel, azt nem tartom kereszténynek sem moráljában, sem dogmatikájában. Nincs köze a Bibliához. Orbán Viktor identitása politikai kényszerpályák mentén alakult ki fokozatosan. Ez óhatatlanul torzulásokhoz vezet. „Politikai kereszténysége” egyfajta sekélyes törzsi identitásra és az ehhez szükséges kultuszépítésre alapul. És ez a vallási fundamentalista pártideológia ma vezérideológiává vált a Fideszben. Amikor erről évekkel korábban már beszéltem, mindenki csak legyintett: nem lesz baj, kis retorika ez Orbántól, bizonyos választási csoportoknak szól csupán. Pedig az antimodernista politizálás – Szlovákia, Lengyelország, Horvátország példája is mutatja – erősödik Kelet-Közép-Európában. Nem véletlen: a Vatikán Európa-stratégiájában ez a régió kulcsfontosságú tényező.
Ez konkrétan mit jelent?
George Weigel – aki amerikai katolikus értelmiségi vezetőként nagyon közel áll vatikáni konzervatív körökhöz – úgy fogalmazott a katolikus egyház stratégiájáról: az Európai Uniónak előbb-utóbb rá kell jönnie arra, hogy szükség van az „egységnek egy forrására”. Végül is a Vatikán által képviselt szellemi hatalomra. Ennek érdekében ők – szó szerint idézem – a kelet-közép-európai államok katolikus vagy konzervatív társadalmait akarják mozgósítani, hogy az unióból ne Belgiumot csináljanak – értsd: szekuláris politikai közösséget -, hanem Lengyelországot. Vezető európai lapok is egyre többször írják: vallási gyökerű kultúrharc vette kezdetét Európa szívében, s ez a kelet-közép-európai országok csatlakozásával erősödött föl. Ezt nagyon komolyan kellene vennünk.
Nem mellesleg Orbán Viktor mostanában az Európai Unió fórumain is mint „erkölcsi rendvédő” lép föl. Arról beszél, hogy térségünkben az igazi veszélyt nem a szélsőjobb jelenti, hanem a posztkommunisták, mert hazugsággal és erőszakkal megfertőzik a társadalmat. Állítólag az unió nem is tudja értelmezni ezt a „nagyívű” gondolatot. De az sosem hangzik el: vajon nincs-e kedvére az efféle erkölcsi kinyilatkoztatás a Vatikánnak?
Sokan azt gondolják: Orbán valamiféle ámokfutást rendez az unióban. Szerintem ő pontosan tudja: az efféle kijelentéseivel szövetségeseket talál az Európai Néppártban, ahol rengeteg az antimodernista, konzervatív-fundamentalista lobbista. És ne feledjük: Orbán már 2000 körül azt mondta, hogy szükség van Magyarország és Európa szellemi kiigazítására. Már akkor is antimodernista vallási körök szókészletéből kölcsönzött.
Nyilván nem várhat arra a magyar baloldal, hogy Orbánnal kapcsolatban beteljesül az ige: „Aki felmagasztalja magát, azt megalázzák.” De mit lehet tenni? Ki bánthatná a „politikai szentet”, aki fölötte áll a politikának? Hiszen a Fidesz elnöke a „szent ember” imázzsal védőhálót vont maga köré – belső és külső ellenségektől óvakodva.
Orbán politikustársai – bár lehet, hogy nem mindenki azonosul már vele – tudják: nélküle nincs tömegtámogatottsága a pártnak. Magyarországon a mérsékelt konzervatív, európai értelemben vett jobboldali politizálásnak nincs kiépített tömegbázisa, kidolgozott eszmerendszere, s nem gyökerezik a társadalomban. Ezért az az antimodernista politizálás tekinthető most jobboldalinak, amit Orbán képvisel. Ha ebből kihúzzák a főcsapszeget – a „vezért” -, az egész összedől.
De a balliberális oldal mintha egyáltalán nem tudná értelmezni, mi folyik a jobboldalon.
Mert kizárólag pénzügyi, gazdasági logikával közelítenek a társadalmi jelenségekhez. Így a szekulárisan szocializálódott balliberális oldal nem képes érzékelni és értékelni az emberben dolgozó irracionális motivációkat. Sajnos politikai elemzőik is ezért mintha sebességmérővel próbálnák mérni a hőmérsékletet. Nem látják az alapvető paradigmaváltást, amely illeszkedik a nemzetközi tendenciába: Orbán Viktor politikája egy vallási identitáskeresésen alapuló, etatista nemzetnevelő párt ideológiája. Amire csak nagyon átgondolt társadalompolitikai, kultúrpolitikai stratégiával lehet hatékony és adekvát választ adni. Nem lehet szűken vett egyházpolitikai szintre redukálni a kérdést. Ha tetszik, ha nem: kultúrharc folyik Magyarországon.
