Van Óbudán egy ügyvédi iroda, mely a leglehetetlenebbnek és legreménytelenebbnek tűnő ügyekkel is hajlandó foglalkozni. Régi, úgynevezett zsidó takarékbetétkönyvekkel meg régi, úgynevezett búzakötvényekkel. Az 1946-os zsidó takarékbetétkönyvekbe a pénz nem önként került, és az 1946-os állami búzakötvényeknek is úgy lettek új tulajdonosaik, hogy az állam előbb lefoglalta vagy a terményeiket, vagy az állataikat, aztán átszámolta azokat búzára, és mikor kijött, hogy egy disznó, egy marha vagy egy kiló tojás mennyi búzát ér, az állam adott egy búzakötvényt.
Egy 1944. február 1-jei keltezésű búzakötvény – száma 015.753 – a Vateránál, vagyis a 2006-os év internetes kereskedőjénél villám áron, 1200 forintért azonnal elvihető. Az 1944-es búzakötvényt, melyet még a Magyar Királyság bocsátott ki, öt mázsa búzáról szól, a mérete 25×20 centiméteres, az állapota jó, újszerű, és van belőle ötven darab.
Dr. Kerekes Gábor 2004 óta pereskedik azért, hogy ügyfele a Magyar Államnál beválthasson egy 1946-ban kibocsátott búzakötvényt. Kötvényekre az emberek általában a szabad akaratukból tesznek szert vagy oly módon, ha az állam éppen megszorul és foglal: terményt, állatot s a foglalásért cserébe garantált kifizetésű állami kötvényt ad. Dr. Kerekes és ügyvédi irodája, a Born és Gál minden kötvény-pert úgy, avval kezd, hogy előbb fölkeresi a Magyar Államot, vagyis annak képviselőjét, a Pénzügyminisztériumot, és arra kéri őt, ígérvényét teljesítse önként.
Az 1946-ban kibocsátott búzakötvényen 100 kilogramm búza pénzbeli értéke szerepel. A kötvények alapjául ugyanis a búzát tették meg, és attól fogva mindent így számoltak: 1 kiló marha ért 7 kiló búzát. 1 kiló tojás ért 12 kiló búzát. A Magyar Állam 100 kiló búza árát 60 forintban állapította meg. Ma egy kiló búza 3-4 ezer forintot ér.
Dr. Kerekes a Magyar Állam ellen indított perben, perbeli keresetében azt kérte a bíróságtól, hogy a Magyar Állam teljesítsen, fizesse ki a búzakötvény árát: 60 forintot. Valamint ennek a 60 forintnak az 58 év és 88 nap után járó kamatát. Vagyis az 1946. július 1-jétől 1948. december 31-ig járó 4 százalékos ügyleti és a 60 forintos tőke s az ügyleti kamat együttes összege után a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatot. A búzakötvény, érvelt a tárgyaláson dr. Kerekes, bemutatóra szóló értékpapír. A lejárata 1948. december 31-én lett volna, és ezt módosították 1959. január 1-jére. Valamikor a búzakötvények kifizetése úgy történt, hogy sorsoltak. 1957-ig évente, s akinek a sorsolás kedvezett, az megkapta kötvénye árát, vagyis annak a disznónak, marhának vagy tojásnak az árát, amit egykor lefoglaltak tőle.
Egy búzakötvényper roppant érdekes. Mert sok minden kiderül. Például az, hogy hiába az évenkénti sorsolás, a kötvények lejárati ideje után is maradtak volna olyanok, amik a sorsolásba nem kerülnek be. 1957, ez volt az utolsó sorsolási év, ám addigra az összes búzakötvénynek mindössze 12 százalékát sorsolták ki.
A dr. Kerekes által bemutatott búzakötvényt jelenlegi tulajdonosa örökölte, és néhai tulajdonosa is ekként jutott hozzá. A tárgyalás során a Fővárosi Ítélőtábla korabeli pénzügyminisztériumi rendeleteket nézett meg. A Pénzügyminisztérium 5795/1948. IV.a rendeletének 5 paragrafusa értelmében a búza ára métermázsánként hatvan forint volt. A Fővárosi Ítélőtábla szerint dr. Kerekesék tőkekövetelése is ennyi. A 6620/1946.ME rendelet 2. paragrafusának (1) bekezdése szerint a kötvény ügyleti kamata évi 4 százalék. Az állam fizetési kötelessége – olvasható az ítélőtábla 2006. július 6-án hozott ítéletében – csak „a kötvény teljesítésre való bemutatásával áll be”, ami pedig 2004. szeptember 27-én történt meg. 1946. július 1-jétől 2004. szeptember 27-ig 58 év és 88 nap telt el. Az éves ügyleti kamat 2,4 forint. 58 esztendőre ez 139,2 forint, 88 napra pedig – kerekítve – 1, azaz egy forint. Majd” hatvan esztendőre az ügyleti kamat tehát összesen 140 forintot tesz ki. Hatvan forint meg száznegyven forint az kettőszáz forint, vagyis a Fővárosi Ítélőtábla szerint a Magyar Állam a kötvénytulajdonosnak ennyit köteles kifizetni. Plusz még mintegy negyven forintot, azt a kamatösszeget, ami a perlés időpontjától a kifizetésig jár. A perköltség ugyanakkor – ezt szintén a Magyar Államnak kell kifizetnie – 32 ezer forint.
Dr. Kerekessel ügyfele elégedett. A búzakötvényéért járó pénzt, a 240 forintot a Magyar Állam kifizette. Igaz, a per az ügyfélnek ennél jóval többe került. De hát az efféle kötvényperek, s ezt tudja mindenki, valójában nem a pénzért folynak, hanem amiatt, mert az egykori kötvénytulajdonosok vagy azok örökösei egyszerűen nem hajlandók tudomásul venni azt, hogy az állam az ígérvényét nem teljesíti.
Az állam ugyanolyan adós, mint bárki más, magyarázza dr. Kerekes, és egy másik perről kezd beszélni, melyben Budapest székesfőváros kölcsönkötvényei szerepelnek. A gond ott van, abból adódik, hogy Budapest fővárosi önkormányzata, a jelenlegi, azt állítja, hogy nem utódja a korábbinak. És ugyanezt mondja a Magyar Állam is. Vagyis jelen pillanatban a korábbi székesfővárosnak nincsen se olyan örököse, se olyan jogutódja, amivel és akivel szemben el lehetne járni, s az egykori kötvénytartozásokat be lehetne hajtani.
Dr. Kerekes magyaráz. Azt mondja, azt képzeljük el, hogy ezek a valamikori székesfővárosi kötvények pont olyanok, mint azok a mai állami kincstárpapírok, amiket a postán megveszünk. De egy pillanatra sem merül föl bennünk, hogy nem válthatjuk be. Az állam csak nem mehet csődbe! A székesfővárosi kötvényeket valaha úgy vásárolták az emberek, hogy még azt is tudták, azokból mi épül. Hidat újítanak fel vagy HÉV-vonalakat készítenek elő, s mivel egy székesfővárosi kötvény megvásárlása jó és biztos befektetésnek tűnt…
Dr. Kerekes kötvényes ügyfelének még 11 darab búzakötvénye van. Dr. Kerekes az efféle ügyeket úgy szokta kezdeni, hogy előbb megkeresi a Magyar Államot, és felajánlja, teljesítsen önként. Peren kívül. Fizessen a 11 darab búzakötvényért 11×200 forintot. A Magyar Állam erre nem hajlandó. Arra hivatkozik, ami formálisan igaz, hogy dr. Kerekesék 2004. szeptemberében csak egyetlen búzakötvény miatt indítottak pert, s a Fővárosi Ítélőtábla is csak egyetlen búzakötvény kifizetésére kötelezte őket. Dr. Kerekes hiába érvelt s hivatkozott a józan észre, hogy hiszen ugyanolyan kötvényjogviszonyról van szó, a szerződő felek is ugyanazok, s hogy a Magyar Állam újabb perköltséggel minek terhelné a Magyar Államot. Nem, mondta az állam és a Legfelsőbb Bírósághoz fordult: felülvizsgálati eljárásában azt kéri, azt állapítsák meg, hogy a másodfokú bíróság ítélete jogszabálysértő, s ezért dr. Kerekes ügyfelét sem illeti meg az a 200 forint.
Dr. Kerekes szerint a még forgalomban lévő és 2008. január elsejével elévülő búzakötvények, ha azokat a Magyar Állam beváltaná, mintegy 200-300 millió forintjába kerülne. Csakhogy egy efféle hatvanforintos búzakötvényper akár precedens értékű is lehet. És az ügyvéd a negyvenes-ötvenes évekről beszél, amely az ekkor kibocsátott kötvényeket és azok visszaváltását illetően olyan, akár egy sötét folt. Az állam el akarja felejteni. És vagy arra hivatkozik, hogy a kötvények már elértéktelenedtek, vagy hogy más volt a jogszabályi környezet…
A 2006-os év internetes kereskedőjének, a Vatera piacterén Budapest székesfőváros-kötvények is kaphatók. Egy 1916-os használt és dekoratív székesfővárosi kötvény – névértéke 1000 korona – villám áron, 4300 forintért azonnal megvásárolható.
Scipiades Erzsébet
