Forrás: Népszava

A zsidóság és a katolikusok közötti párbeszéd elősegítéséért, a holokauszt során meggyilkoltak és az embermentők emlékének megőrzéséért a Mazsihisz „Magyarországi zsidókért” díjban részesíti Erdő Péter bíborost.

A magyar katolikus egyház feje, Erdő Péter beiktatása óta sokat tesz a felekezetek közötti párbeszédért és fontosnak tartja egyháza azon hagyományait felidézni, amelyre valóban büszke lehet.

Erdő Péter annak a II. János Pál pápának a szellemében jár el, aki, amikor meglátogatta a római zsinagógát – gyalog sem nagy séta a Vatikántól, de sok száz év kellett megtételéhez -, „idősebb testvéreinknek” nevezte a zsidókat.

Ezzel együtt, mondhatnánk, amit Erdő Péter ez ügyben tesz, az a természetes, a normális, az emberi, különösebb jutalomra sem méltó. Csakhogy ismerjük a történelmet, s sejthetjük, nem minden kartársa lelkes a prímásnak akkor, amikor a bíboros határozottan kiáll bizonyos elvek mellett. Önmagában az, hogy Schweitzer József főrabbival közösen tartanak előadást bizonyos teológiai kérdésekről vagy közösen írnak könyvet a főrabbival, több, mint kultúrhistóriai érdekesség. (Amúgy annak sem rossz.) Hanem olyan tisztes kiállás, amelyre igazán szükség van. Igen, nem feltétlenül várjuk el az egyháztól (egyiktől sem), hogy napi politikai kérdésekben pártos állást foglaljon, mint azt némely püspökkollégája teszi. Ám joggal remélhetjük, hogy az egyház (bármelyik) tisztességes képviselői kiállnak az előítéletek, a kirekesztés, az antiszemitizmus, a cigányellenesség és a többi ellen. Erdő Péter így tesz. S ez a katolikus egyház ellentmondásos történetének szebb lapjaira kívánkozik.

Külön érdemes megemlíteni, hogy Erdő Péter milyen sokat tett annak a Salkaházi Sárának az emléke ápolásért, akit a minap avathatott boldoggá. Salkaházi apácaként számtalan zsidó honfitársa életét mentette meg, míg végül a nyilasok őt is meggyilkolták.

Az, hogy a magyar katolikus egyház vezetője példaképnek tartja Salkaházit, igazán fontos dolog.

Úgyhogy Erdő Péter mostani kitüntetése nem pusztán udvariassági gesztus, hanem az „idősebb testvér” jogos elismerése egy arra méltó személynek.

Dési János

Comments are closed.