1895-ben a mára fogalommá nőtt Ferenc József (akinek addigra az 1849-es, a szabadságharc leverését követő terrorját elfelejtette a magyar közvélemény nagyobb része) beteljesítette a magyar zsidóság emancipációját. De nem csak a zsidó vallás elfogadása miatt volt jelentős ez az esemény.
Ferenc JózsefAz 1895:XLIII. Törvénycikk arról rendelkezett, hogy a Monarchia minden lakosa szabadon gyakorolhatja a neki tetsző vallást. Sőt akkortól a politikai jogok gyakorlása sem függött a vallási hovatartozástól. Ráadásul még a felekezeten kívüliséget is elismerte a törvény (először a magyar jogalkotás történetében).
Mindenféle vallási korlátozást eltörölt, nem szabályozta a hitek megélésének formáját, csupán a köztörvényes cselekedeteket tiltotta meg a vallásgyakorlás során. Megtiltotta az erőszakkal való áttérítést is. „Senkit sem szabad törvényekbe vagy a közerkölcsiségbe nem ütköző vallási szertartás gyakorlásában akadályozni, avagy hitével nem egyező vallási cselekmény teljesítésére kényszeríteni.”
„A polgári és politikai jogok gyakorlására való képesség a hitvallástól teljesen független.” Ezzel a kijelentésével a törvény olyan személyek előtt is megnyitotta politikai pályát, akiket addig a hitük miatt negatív diszkrimináció ért ezen a területen.
A törvény egyértelműen szakított azzal a középkorból visszamaradt bíráskodási gyakorlattal, amely bizonyos felekezetek papjait kiemelte a polgári bíróságok hatásköréből, és akár köztörvényes, az állami törvényeket áthágó bűneikért, tetteikért is csupán egyházi bíróság előtt kellett felelniük. „Vallási hite vagy egyházi szabályai senkit sem menthetnek föl törvényen alapuló bármely kötelesség teljesítésétől.”
Ahogyan már említettük az erőszakos térítést megtiltotta, de azt engedélyezte, hogy az embereke, engedve lelkiismeretük hangjának az egyik egyházat elhagyva másikhoz csatlakozhassanak. Olyanhoz, ahol privát véleményük szerint jobban megtudják élni hitüket, vagy éppen kifejezni, hogy egyik felekezetnek sem kívánnak tagjai lenni. „Valamely vallásfelekezetből kilépni, vagy valamely vallásfelekezetbe belépni mindenkinek szabad a törvényekben megállapított feltételek alatt.”
És több mint harminc évvel a zsidóság egyenjogúsítása után a zsidó vallást is befogadták: „A latin, a görög és az örmény szertartású katholikus, az evangélikus református, az ágostai hitvallású evangélikus, a görög-keleti szerb és görög-keleti román, valamint az unitárius egyházakra és hívekre – nem különben az izraelitákra vonatkozó törvények és jogszabályok változatlanul fenntartatnak.”
Ez a törvény, noha 1919-89 között nem igazán törődtek vele, 95 éven keresztül volt érvényben. 1990 januárjában fogadta el a III. Magyar Köztársaság az új vallásügyi törvényt. Ezt a Parlament a lelkiismereti és vallásszabadság érvényre juttatása érdekében, a mások meggyőződését tiszteletben tartó, a tolerancia elvét megvalósító magatartás elősegítése reményében, és ennek garanciájaként az egyházak önállóságának biztosítása, az állammal fennálló kapcsolatainak szabályozása céljából hozta meg.
