Oroszország az első helyet foglalja el a világ fegyverexportjában. Erre a következtetésre jutott az amerikai kongresszus kutatószolgálata, a CRS. Eszerint tavaly az oroszok csak a fejlődő országokkal hétmilliárd dollárban kötöttek fegyverszállítási megállapodást.
A stockholmi kutatóintézet, a SIPRI is közzétette felmérését, amely szerint 26,9 milliárd dollárral Oroszország 2000 és 2004 között az első volt a fegyver és a haditechnika exportjában. Megelőzte az Egyesült Államokat, Franciaországot, Németországot és Nagy-Britanniát. Az oroszok ehhez hozzáteszik, hogy az adatok már csak azért sem pontosak, mert a svédek világpiaci árakon számolnak, míg az orosz fegyverárak azoknál olcsóbbak. Azt azonban ők sem vitatják, hogy számukra a gáz és az olaj mellett a fegyver a legnagyobb üzlet.
S akkor még nem vettük számításba azt a tényt, hogy az orosz fegyverzetet vásárló országok még 15-20 évig rákényszerülnek alkatrészek vásárlására. S hogy orosz katonai akadémiákon és tanintézetekben oktatják a megvásárolt fegyverek leendő alkalmazóit. Nem nehéz kitalálni, hogy ez már nemcsak üzleti vállalkozás, hanem politikai együttműködést igényel.
Veszteség is van. A szovjet korszakban a szövetségeseknek szállított fegyverek egyikét-másikát ma már hamisítják, lekoppintott Kalasnyikovokkal van tele a világ. Csak ezen évente 2 milliárd dollárt veszít Oroszország. Az Itógi című moszkvai hetilap azt állítja, hogy Lengyelországban „orosz” páncélosokat, Ukrajnában repülőgépeket, Bulgáriában és Magyarországon szovjet eredetű légvédelmi rendszereket örököltek vagy gyártanak.
Az orosz haditechnika fejlődéséről a párizsi „Evronaval-2006” haditengerészeti szalon bemutatóján is meggyőződhettek a látogatók. Moszkvai vélemények szerint az, aki itt elsőként mutat be új technikai újdonságokat és terveket, meghódíthatja a világpiacot. Márpedig az oroszok – legalábbis a moszkvai sajtó tudósításai szerint – itt is okoztak meglepetéseket.
Már önmagában az is érdekes, hogy évtizedeken átívelő titkolózás és bezárkózás után Oroszország most más államokkal összefogva látott hozzá több fejlesztéshez. Az S1000-es tengeralattjárót az oroszok az olaszokkal együtt készítik el. Indiai megrendelésre építenek fregattokat Szentpéterváron, érdekességük, hogy olyan rakétakomplexummal fognak rendelkezni, amelyet a két ország közösen fejlesztett ki. A külvilággal való kapcsolatot az indiaiak teremtik meg, míg a fegyverzet irányítási rendszerét Izrael biztosítja. Moszkva a kétségtelen eredmények ellenére is kevesli a kooperáció mértékét. Azt szeretné, ha a hazai haditechnikai fejlesztésben nagyobb szerephez jutna a külföldi technológia.
Az oroszok Párizsban reklámozták az egyik nagy reményekre jogosító exportcikküket, a mini-tengeralattjárót: a Malahitot, a Piranját, a Triton-1-et és a Triton-2-t. Az összes típus alkalmas felderítő és diverzáns akciók végrehajtására. A „Piranja” felderítő variánsán kívül felszerelhető torpedóval is. A két- vagy négyszemélyes tengeralattjárót a megfigyelt harci körzetben észrevétlenül elhagyhatják a tengerészek és visszatérhetnek oda anélkül, hogy felfedeznék őket. Míg korábban elsősorban Délkelet-Ázsia érdeklődött az új tengeralattjáró iránt, most már Európában is nagy figyelem kíséri.
A moszkvai sajtóból megtudhatjuk azt is, hogy a páratlan fejlődést maga mögött tudó „Rosobonexport” tulajdonképpen Mao Ce-tungnak köszönheti születését, ugyanis a kínai vezér fordult sértődötten Sztálinhoz amiatt, hogy katonai megrendeléseikre még választ sem kaptak. Akkor teremtették meg az alapját a későbbi világhírű exportvállalatnak, amely 44 kirendeltségével ma már minden kontinensen jelen van. A vállalat egy sor hadiipari céget ellenőriz, van olyan, amelyet ő hozott létre. A „Rosobonexport” a gyakorlatban világelső lett a titán előállításában. Külföldi szakértők becslése szerint az elkövetkező húsz évben 20-30 százalékban orosz titánt fognak felhasználni minden Boeing és Airbus gyártásánál.
A fegyverpiacon nemcsak kemény, hanem néha becstelen küzdelem folyik. Sorolni lehetne azokat az eseteket, amikor a konkurencia tisztességtelen eszközökhöz nyúlva keresztbe tett az oroszoknak. Úgy tűnik, nem sok sikerrel. Ami pedig a jövőt illeti, az orosz exportcéget igazi birodalommá akarják fejleszteni, ami fegyvergyártáson kívül mással is foglalkozik. Egyik feladatuk az, mint írják a moszkvai lapok, hogy olyan autót hozzanak létre, ami miatt nem kell majd szégyenkezni…
Barabás Péter
Keretes cikkek
Töretlenül növekvő bevételek
Oroszország bevétele a fegyverkereskedelemből évről évre növekszik. 2001-ben 3,2 milliárd dollár, 2002-ben 4,2 milliárd, 2003-ban 5,1 milliárd, 2004-ben 5,7 milliárd, 2005-ben pedig 6,1 milliárd folyt be a kasszába. Tavaly a „Rosoboronexport” eladásainak 45 százalékát Kínával, 35 százalékát Indiával, 4 százalékát Vietnammal, 2 százalékát Jemennel és Görögországgal, 1,4 százalékát Etiópiával és Algériával, 5,2 százalékát pedig más országokkal bonyolította. Az export 62 százalékát a légierő tette ki. Bár a különböző moszkvai lapokban néha eltérő számokat olvashatunk, az kétségtelen, hogy a fejlődés ezen a téren töretlen.
