Háborús aggályok
Ehud Olmert és George W. Bush: két megtépázott vezető találkozója
Ehud Olmert izraeli kormányfő idén másodszor érkezett Washingtonba, hogy Bush elnökkel találkozzon. Bár a fél évvel ezelőtti megbeszéléshez képest a témák lényegében nem változtak, a két vezető merőben más pozícióból futhatott neki a mostani találkozónak. A nemzetközi média értékelése szerint két „háborús gondoktól megtépázott”, meggyengült államférfi vette számba a már jó ideje megoldásra váró kérdéseket.
A találkozó fő témáit az izraeli határok átrajzolásával kapcsolatos izraeli tervek, az iráni atomprogram és a palesztin kérdés képezték. Olmert fél évvel ezelőtt még nagyszabású elképzeléseket vázolt fel Bush elnöknek arról, hogy Ciszjordániában hogyan húzná meg az új, véglegesnek szánt határvonalat, és milyen területeket adna át a palesztinok számára. A terv eredményeképpen Izrael a jövőre nézve biztosíthatta volna magának egyes nagylétszámú településeken a zsidó többséget, a többi, izolált területet pedig átadták volna a palesztinoknak. Az elmúlt fél év eseményei azonban Olmertet láthatóan tervei módosítására kényszerítették: „A libanoni harcok fényében, illetve látván, hogy a palesztinok nem tudnak megbirkózni a terrorizmus kérdésével, átgondoltam azt, hogy megvalósítható-e a két külön állam létrehozása pusztán a határok átrajzolásával. Nem mondom, hogy feladtam a tervet, de újra át kell tekintenünk azt” – nyilatkozta még Washingtonba indulása előtt.
Nem csoda, hogy Olmert óvatosnak mutatkozik: májusi washingtoni látogatása óta alig telt el úgy hét, hogy az elemzők ne egy közeljövőbeli háború képét festették volna elénk. Több elhúzódó gázai konfliktus, az öthetes libanoni háború, elrabolt és azóta is fogságban lévő izraeli katonák, több mint négyezer rakétatámadás és 161 izraeli áldozat: így lehetne megvonni az időszak mérlegét. Az Egyiptomból induló titkos alagutakon keresztül közben tovább folyt a gázai fegyverkezés, északon pedig a Hezbollah újra támadásokra készül. Irán 2007 márciusára ígéri az ország „nukleárissá tételét”. Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök a héten azt állította, hogy fél éven belül „nagy nukleáris ünnepre kerül sor”. Közben Szíria azzal fenyegetőzik, hogy visszafoglalja a Golán-fennsíkot, Irakban pedig továbbra is aggasztóan kaotikus a helyzet. Ilyen körülmények között került sor az Olmert-látogatásra, amelynek során az elemzők szerint két meggyengült politikus ült le egymással szemben. Olmert pozíciója a libanoni konfliktus óta jelentősen meggyengült, tetszési mutatója mindössze 20 százalékos, Bush elnöknek pedig az elmúlt héten a demokraták diadalát kellett végignéznie – az ő népszerűségi indexe jelenleg 30 százalék körül mozog.
Bár Washington szeretné tudni, hogy Olmertnek melyek a rövid és hosszú távú tervei, az elemzők attól tartanak, hogy egyáltalán nincsenek is ilyen tervek. Ugyan Washingtonban támogatják a palesztin állam létrehozásának alapötletét, azt azonban világosan látják, hogy az egyoldalú izraeli kivonulás nem vezet a kívánt eredményekre. Amerika most abban reménykedik, hogy Mahmúd Abbásznak sikerül megállapodnia a Hamaszszal egy olyan szakértői kormány létrehozásáról, amellyel Izrael képes lenne együttélni és együttműködni.
Bush elnök egyéb okokból is szeretne előrelépést látni a palesztin kérdést illetően. Négy mérsékeltnek tartott arab rezsim – Egyiptom, Jordánia, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok – ugyanis hajlandóságot mutatott arra, hogy támogassa az iraki kivonulási stratégiára és az iráni atomprogram megállítására vonatkozó amerikai terveket, ám cserébe azt várja, hogy Izrael tegyen engedményeket, és a palesztin állam létrehozása terén látható eredmények szülessenek. Washington viszont azt szeretné, ha az „arab kvartettként” emlegetett országok Izraellel karöltve együttműködnének a közös ellenségek, vagyis Irán, a Hamasz, a Hezbollah és Szíria ellen. Az elemzők szerint a kvartett országai közös állásponton vannak abban, hogy a síita szélsőségeseket meg kell fékezni. Szaúd-Arábia például a szunnita szolidaritás árulásának tartja, hogy Szíria együttműködik a síita Iránnal.
Bush elnök a találkozó után kiemelte: ha Irán tovább folytatja atomprogramját, szembesülnie kell annak következményeivel. Bush szerint Teheránt teljesen el kell szigetelni nemzetközileg. Ehud Olmert ugyanakkor jelezte: Izrael nem akar háborút, és nem ellenzi, hogy Iránnal kapcsolatban először a diplomáciai megoldásokat keressék. A találkozó előestéjén azonban Efraim Sné hadügyminiszter-helyettes (kis képünkön) azt nyilatkozta a Jerusalem Postnak, hogy végső soron Izrael kész lenne megelőző csapást mérni Iránra. A volt tábornok szavai azért keltettek feltűnést világszerte, mivel eddig izraeli kormánytisztviselő sohasem beszélt nyilvánosan az egyoldalú támadás lehetőségéről.
Mind Olmert, mind Bush jelezte, hogy hajlandóak lennének tárgyalásba bocsátkozni Szíriával is, ám ennek is feltételei vannak. Izrael a Hamasz és a Hezbollah szíriai támogatását kifogásolta, Amerika pedig azt szeretné, ha Szíria nem avatkozna be Libanon ügyeibe. Érdekes fejlemény, hogy a palesztin külügyminiszter, Mahmúd Zahar a találkozó idején fogadott el egy arab javaslatot egy Izraellel tartandó békekonferenciára vonatkozóan. Ez az első alkalom, hogy a Hamasz – legalábbis szavakban – hajlandóságot mutat az Izraellel való együttműködésre.
