A turisták bibliai élmények mellett gasztronómiai gyönyörökre is számíthatnak Izraelben
Népszabadság * Doros Judit * 2006. november 20.
Hajó a Tiberias-tengeren Az Izraelbe utazók vagy zarándokutat tesznek, vagy a tengerparton nyaralnak. De elindulhatunk egy harmadik útvonal, észak felé is.
Észak-Izraelben ugyan közel a libanoni és a szíriai határsáv, ám békeidőben ez általában csepp gondot sem okoz. A turistautak nagy része szervezett keretek között zajlik, ritkán fordul elő, hogy az utazó valóban veszélyes övezetbe téved. A zűrösebb térségekbe amúgy sem szerveznek utakat, Aki befizet egy-egy körutazásra, az úti élményeken kívül egyéb – esetleg negatív – izgalmakkal nem találkozik. Még akkor sem, ha a jelenleg Jeruzsálemtől biztonsági fallal elzárt Palesztin Autonómia területére, Betlehembe menne, hogy Jézus születésének helyszínét lássa. A csoportot az izraeli idegenvezető a határig kíséri, annak túloldalán pedig már egy arab idegenvezető fogadja a látogatókat, s kalauzolja oda rövid, ám néhány bazárt azért útba ejtő kirándulásra.
Izrael északi részén a Tiberias-tenger és környéke változatos látnivalókat kínál. Már magát a tengert is többféle elnevezéssel illetik: nevezik Genezáret-, Galilea- vagy héberül Kineret-tónak is. Édesvizét a Jordán folyóból nyeri, a térség pedig, az ország egyik legnagyobb ivóvízbázisaként szolgál – az esős évszakban, tározókban gyűjtik össze a csapadékot, s eresztik később a vezetékes hálózatba. A tó környéke gazdag állat és növényvilágot rejt: itt halásszák például a nevezetes Szent-Péter halat. Húsa zamatos és omlós, íze leginkább a balatoni fogaséra emlékeztet. A tónak azonban nem ez az egyetlen nevezetessége: néhány éve egy több mint kétezer éves galileai halászcsónak maradványait találták meg itt, majd korszerű, az űrtechnológiában használatos módszerekkel kiemelték, és konzerválták a megtalált hajóroncsot. Ezt ma egy külön múzeum őrzi a tóparton.
Ha erről a kiállítóhelyről kijövünk, érdemes sétát tenni a közeli parkban, mert fikuszfák, kaktuszbokrok, színes virágok és dúsan termő datolyapálmák szegélyezik utunkat.
Dinóvá változtatott harci jármű a Golánon Kép: A szerző felvételei
Természetesen, aki erre jár, nem kerülheti el a Tiberias-környéki szent helyeket: Kapernaumot, ahol Szent Péter háza áll, a Nyolc Boldogság hegyét, ahol a Biblia szerint Jézus a hegyi beszédet mondta el, vagy Tabghat, ahol a kenyér és halszaporítás történt. De miközben ezeket a helyeket nézzük, ne feledkezzünk meg az apróbb, ám ma is élvezhető csodákról. Lássuk meg a kapernaumi olajsajtoló kövek tetején fürdőző apró gyíkot, a tabghai templom kertjének szökőkútjában lubickoló aranyhalakat, vagy a kavicsokra szálló szitakötőt. Fogadjuk kellő türelemmel a szent helyek környékén közönséget szórakoztató amatőr művészeket, még ha a kínai házaspár hegedűskettőse inkább sérti, mint gyönyörködteti fülünket. Kárpótol majd minket egy-egy zarándokcsoport angyali oratóriuma, amelyet illendőségből tisztes távolságból hallgassunk, átadva magunkat a tiszta énekhangoknak.
S ha már ilyen közel vagyunk hozzá, ne feledjük megnézni a Golan-fennsíkot sem. Hajdan ezt a térséget leginkább külpolitikai magazinokból vagy hírműsorokból ismertük – ma afféle posztharcművészeti látványosság. A tókörnyéki langyos meleg helyett itt metsző őszi hideg fogad. A szél csak akkor enyhül, ha besétálunk az üresen hátrahagyott hajdani bunkerekbe. Akiket zárt és szűk térben kiver a víz, azoknak inkább a szabadtér szolgál látnivalóval: a hátrahagyott harci járművek roncsaiból az elmúlt években vidám plan-air tárlat készült. Fémvázból összetákolt mini-dinoszaurusz, jókedvűen pipázgató vaskacsa, láncait csörgető szörnymonstrum – fantázia és humor egy hajdan puskaporos térségben. A fennsíkról jó időben Libanon és Szíria hegyeit egyaránt látni lehet. S ha alkonyatkor ereszkedünk lefelé, nyugodtan tátsuk el a szánkat, mert az ég valóságos „jelenést” produkál rózsaszín felhőkből és azokon átsütő, itt-ott megtörő napfényből. Mindjárt eszünkbe is juthat az itt élők egyik kedvenc mondása: „Ha nem hisztek a csodákban, nem vagytok realisták…”
