Forrás: Magyar Rádió

A köztársasági elnök helyreállította Kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredesi rendfokozatát. 1945-ben lefokozták és kicsapták a honvédség kötelékéből, 1950-ben pedig háborús bűntett miatt életfogytiglani fegyházra ítélték. 1998. végén a Legfelsőbb Bíróság a korábbi ítéletet hatályon kívül helyezte, vagyis rehabilitálta Kisbarnakit.

Sokan fölháborodtak a mostani elnöki intézkedés miatt, amely nem rehabilitálta őt, hanem helyreállította a volt horthysta tiszt rendfokozatát. A Honvédelmi Minisztérium közleményt adott ki, és ebben az áll, hogy a helyreállítás iránti előterjesztést a Honvéd Hagyományőrző Egyesület nyújtotta be 2005-ben, az úgynevezett Rehabilitációs Bizottság támogatta, a honvédelmi miniszter pedig fölterjesztette a köztársasági elnöknek. A honvédelmi miniszter külön vizsgálata megállapította, hogy jogilag a különböző bírósági ítéletek alapján nem volt akadálya a fölterjesztésnek. Végül a közleményben a tárca sajnálatát fejezi ki mindazoknak, akikben e jogi lépés egy remélhetőleg örökre letűnt korszak sebeit tépte föl. A miniszter egyúttal utasítást adott a rehabilitációs Bizottság átalakítására. Látszik, hogy kifejezetten jogi elvárásról van szó, de az is látszik, hogy ezek az eljárások pedig nem szakíthatók ki a mindenkori politikai környezetből, tehát sem a korabeliekből, sem a maiakból. Szakály Sándor történésszel beszélgettünk erről.

Szakály Sándor

Az MTI is nyilvánosságra hozta, hogy a Holokauszt Emlékközpont történésze szerint vitatható szerepe volt a Szálasi rémuralom idején annak a Kisbarnaki Farkas Ferencnek, aki most posztumusz visszaadta vezérezredesi rendfokozatát. Az MTV Híradójának szerda esti tudósításában elhangzott, hogy Kovács Tamás történész szerint jogtalanul járt el a honvédelmi tárca, ugyanis az egykori vezérezredes nevéhez fűződik például az aranyvonat, a koronázási ékszerek és a nemzeti bélyeggyűjtemény Németországba szállítása. Kisbarnaki Farkas Ferencnek 1950-ben vették el tábornoki rendfokozatát, és távollétében életfogytiglani börtönre ítélték háborús bűnök miatt. Azért is tiltakoznak a rehabilitáció ellen, mert a Szálasi rémuralom idején a nyilas puccs után a katonát soron kívül előléptették vezérezredessé, és kinevezték elhelyezési és kitelepítési biztossá. A hírműsorban elhangzott, hogy a vezérezredest felelősség terheli a magyar nemzeti vagyon és a magyar állampolgárok nyugatra való áttelepítésében. A történész szerint ő szervezte meg az egykori aranyvonat indítását is, amelyen rajta volt a Szent Korona a koronázási ékszerekkel, a Magyar Nemzeti Bank teljes aranykészlete és a világon egyedülálló, felbecsülhetetlen értékű magyar nemzeti bélyeggyűjtemény is. Egyes kutatók szerint azért is bűnösnek tekinthető, mert Sopronkőhidán Szálasi utasítására részt vett több magyar katonatiszt halálra ítélésében is. Szakály Sándor, a Honvédelmi Minisztérium Rehabilitációs Bizottságának történész szakértője szerint jogszerűen adták vissza a rendfokozatot, 1998-ban ugyanis a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette az 1950-ben született bírói döntést, és ártatlannak mondta ki az egykori tábornokot. A továbbiakban elmondta, hogy nem Kisbarnaki volt, aki a vonatot indította, illetve kivitte, és ugyan valóban benne volt a haditörvényszékben, de nem ítéltek halálra senkit.

Munkatársunk arra a kérdésre kereste először a választ, hogy miért vált aktuálissá ez a rehabilitáció. Szakály Sándor történész kifejtette, hogy szerinte ez valójában megkésett dolog volt, mert a Legfelsőbb Bírósági ítélettel egy időben kellett volna visszaállítani az eredeti állapotot. Vajon jogi vagy történészi abszurd a katonai rang visszaállítása? Nos, a beszélgetésben résztvevő történész egyértelműen állítja: a jogfolytonosság miatt elkerülhetetlen a rang visszaállítása – és ezzel nem a Szálasi korszakot védi – hangsúlyozta. Szerinte abban az a döntő, hogy valódi hatalmi helyzetben voltak-e a különféle rendű-rangú állami tisztségviselők, vagy sem. És ha igen, akkor visszaéltek-e a helyzetükkel. Ha nem – és ezt egyértelműen eldöntötte a Legfelsőbb Bíróság, akkor nem tekinthetők bűnösnek, mert ellenkező esetben életbe lépne a kollektív bűnösség lehetetlen elve, hiszen a magyar közigazgatás több tízezer tisztségviselője maradt a helyén a puccs után. Tehát ezen szemlélet ismételt felidézésnek felelősségét ő elhárítja. A történész feladata, hogy képet adjon az ország múltjáról a saját legjobb felkészültsége alapján. És az nem probléma, ha vitatható. A másik, amit ezzel kapcsolatban elmondott: Nem baj, ha valakit nem szeret a történész, attól még – ha az illető jogilag tiszta – mondhat róla negatív vagy pozitív véleményt. A jogi vélemény a jogászokra tartozik, a történészeknek azt kell megvitatni, hogy mi történt, az illető mit tett – és a véleményeket jó ütköztetni más történészek megállapításaival.

Várkonyi Benedek interjúja nyomán