Gereben Ágnes történész
Világszerte egyre nagyobb visszhangot vált ki az Oroszországban tomboló Grúzia-fóbia. Különösen az óta, hogy a hatóságok néhány hete etnikai hovatartozásuk miatt(!) tömegesen deportálják a grúzokat Vlagyimir Putyin birodalmából, nemrég pedig Moszkva központjában ismeretlenek pogromot rendeztek egy grúz képzőművészeti alkotásokat bemutató kiállítóteremben, kis híján agyonütve annak neves értelmiségi (nem grúz, hanem zsidó) tulajdonosát. Úgy látszik, a birodalomvesztés immár másfél évtizede emésztetlen kínja Oroszországban most a Kreml rafinált gyarmatosító módszereivel szemben (amerikai segítséggel) fellázadt Tbiliszi ellen fordítja az „utca emberét” éppúgy, mint a politikai elit tagjait.
Jereváni taktika
Annál érdekesebb, hogy a kaukázusi térség másik sokat szenvedett keresztény országa, a Grúziával szomszédos Örményország elnöke kifejezetten keresi Moszkva kegyeit. Robert Kocsarjan (az 1990-es években még a de jure Azerbajdzsánhoz tartozó Hegyi Karabah első embere) egyenesen a kazah elnök közbenjárását kérte, hogy audienciát kapjon Vlagyimir Putyin elnöktől.
A napokban lezajlott látogatást a világsajtó az orosz-grúz (vagyis orosz-amerikai) konfliktus szempontjából figyelte. Egy moszkvai lap egyenesen azt prognosztizálta, hogy a Kreml „kisebb rendbontások” kirobbantását kéri majd az örmény elnöktől Grúzia déli tartományában, Szamche-Dzsavaheti kétszáz ezres kompakt örmény közösségében. A moszkvai felfogás szerint Örményország – politikai és gazdasági függősége miatt – egyszerűen nincs abban a helyzetben, hogy nemet mondjon egy ilyen kérésre.
Nem tudni, végül valóban elhangzott-e a „kérés” a Kremlben, ám annyi kiszivárgott, hogy Putyin nagyon keményen diktált. Többek között a jövő évi örmény választásokról jó előre „kigolyózta” az esélyes Szerzs Szarkiszjan jelenlegi hadügyminisztert. Az ok: a Kreml tudomására jutott, hogy a „szuperminiszter” néven emlegetett Szarkiszjan az amerikai külügyminiszter, Condoleezza Rice egyik helyettesével és több EU-ország képviselőjével folytatott tárgyalásokon ígéretet tett: megválasztása esetén „Örményország csatlakozik az Irán elleni koalícióhoz, szorosabbra fűzi együttműködését a NATO-val, és szép lassan kikecmereg az orosz csizma alól”.
Szarkiszjannal szemben Putyin támogatást ígért Kocsarjannak, de garanciát követelt arra, hogy a jelenlegi elnök teljesíti az örmény közvélemény háta mögött Moszkvának tett gazdasági ígéreteit.
A kulcskérdés
És így, némi kerülővel, megérkeztünk az energetikához. Kocsarjan hozzájárult, hogy a két hónap múlva működésbe helyezendő iráni-örmény gázvezeték örmény tulajdonú szakaszát Oroszország ellenőrizze. A Gazprom eddig is tetemes részvénycsomaggal rendelkezett az ennek működtetésére alapított cégben, most egy újabb részvénykibocsátás sal döntő tulajdonosi hányada lesz.
Az Oroszországgal szemben fennálló adósság fejében Jereván – a nemzeti vagyon egyéb tárgyai mellett – már korábban átengedte Moszkvának az örmény gazdaság gerincét alkotó energetikai rendszer nyolcvan százalékát. A mostani lépés azonban roppant veszélyes: Irán – főleg az azeri származású Ahmedinedzsad elnök – nem fogja megbocsátani Örményországnak, hogy a projektbe hatalmas összegeket fektető Teheránt hátba döfte ezzel a lépéssel.
Hiszen akármennyire látványosan alárendelődött is Ahmedinedzsad június 15-én Sanghajban lezajlott első hivatalos találkozójukon Putyinnak, akármilyen ígéreteket is tett egy földgáz-együttműködés (sőt kartell!) létrehozására, az Örményországon áthaladó vezetékkel kijutva az európai piacra, éppen az orosz földgáznak akart konkurenciát teremteni alacsonyabb áraival és a szolgáltatás minőségével. Nem csoda, hogy a moszkvai Kommerszant elemzője így kommentálta a Kremlben született megállapodást: „Állítom, hogy az elmúlt években Putyin úrnak ez a legnagyobb – ha nem az egyetlen – geopolitikai győzelme a régióban.”
Kockázatok
Az orosz expanziónak komoly következményei lehetnek. Moszkva akár holnap elzárhatja a Grúziába vezető gázcsapot. Idáig ezzel Örményországot is büntette, mivel oda Grúzián keresztül haladt a vezeték. Jerevánnak azonban két hónapra elegendő földgáztartaléka van, Iránból pedig éppen két hónap múlva indul el „a kék fűtőanyag”. A befolyási övezetért (és az ugyancsak Grúzián keresztül haladó azeri kőolaj szállítási biztonságáért) a kulisszák mögött folyó orosz-amerikai párviadalban a belpolitikai okokból amúgy is megrendült Fehér Ház most nagyon nagy pofont kapott.
Gereben Ágnes történész
