900 oldalasra írta első könyvét. A főhős egy homoszexuális SS-tiszt, aki részt vesz a mészárlásokban. Megöli édesanyját és mostohaapját is. És nem bán meg semmit. Jonathan Littell könyve az első körben megkapta a Francia Akadémia nagydíját, majd az egyik legrangosabb irodalmi elismerést a Goncourt-díjat is. A Gallimard kiadónak bejött.
Jonathan Littell”A jóakaratúak” című könyv főszereplője Max Aue alezredes. Ő meséli el egyes szám első személyben a saját történetét, amelyből kibontakozik a világtörténelem leghidegebben kiagyalt és végrehajtott népirtása a holokauszt is. A homoszexualitását a néptestvérek és az SS-társak előtt is titkoló tiszt kompenzálni akar. Ezért teljes erejével beleveti magát azokba a szörnyű tettekbe, amelyek az SS kelet-európai tevékenységét kísérik és ma holokausztként, vagy soáként emlegetjük. Az alezredes kegyetlensége saját családját sem kíméli: baltával mészárolja le anyját és mostohaapját. A háború végén megússza a felelősségre vonást és emigrációban ugyan, de jól menő gyárosként él tovább.
A száraz, szenvtelen elbeszélő stílus, a száraz közömbösség, mind zavarba hozza az olvasót. Különösen, hogy a lapokon átsüt: a főhős semmit nem bánt meg. A „dokufikció” stílusban elkészített mű még a kritikusokat is zavarba hozta. Némelyek rendkívül kényelmetlennek tartják, és semmiképpen nem javasolják esti olvasmánynak.
A szerző, az Amerikában született, de három éves korától Párizsban élő, éppen ezért franciául tökéletesen beszélő és író szerző Jonathan Littell. Nyilatkozataiban kiemeli, hogy mindig is kíváncsi volt arra, hogy ezek a tömeggyilkosok hogyan beszélnek tetteikről. Munkájához ihletet merített, többek között Claude Lanzmann monumentális dokumentumfilmjéből a „Shoah”-ból. És természetesen, mivel zsidó származású azon is gondolkodott sokat, hogy mi történt volna vele, ah történetesen a 20. század elején Franciaországban születik?
