Gonzo.hu
November 7-én: sok minden. A Demokrata Párt 1952 és 1994 között uralta a kongresszust, az idő többségében a szenátust is, a képviselőházat mindig. A hidegháború csúcspontján, 1952-ben Eisenhower tábornok lett az elnök, de a kiegyenlítődések rendszerére (checks & balances) érzékeny amerikaiak demokrata kongresszust választottak.
1960-ban olyan fordulat történt, amit az amerikaiak egy része a mai napig nem tud megemészteni: John F. Kennedy személyében igazi massachussettsi liberális demokrata dinasztiatag került a Fehér Házba, aki nemcsak a déli államok faji szegregációja ellen lépett fel, de az ő személyes imidzsére is támaszkodó ellenkultúra a tradicionalista Amerikát rendítette meg. A történet ismert, „64-ben a konzervatív arizonai zsidó cowboy Barry Goldwater ellen még jó volt Lyndon B. Johnson, a texasi demokrata, de „68-ban egy észak-vietnami offenzíva, egy elnökjelölt- és egy pacifista feketevezető-gyilkosság, egy roppant szerencsétlen demokrata párti konvenció után Nixon az elnökválasztáson lenyomta a teszetosza Hubert Humphryt, majd négy év múlva a hippireménység George McGovernt is. Aztán Nixon megbukott. Azért mondom ezt ennyire, mert ez a skizma ideje, az amerikai társadalom szociokulturális meghasadásának ideje. John Wayne Alamója vagy a Zöldsapkások a Szelid motorosok hippijeivel, vagy a Myra Breckinridge bizonytalan szexuális identitású androgünjei ellenében. Az elnökbukást kompenzálni kellett, Jimmy Carter erre nem volt még jó alkalom. Ám mikor 1992-ben a babyboomer generáció egy korábban félreeső helyen kormányzóskodó képviselője lett az elnök, akit alkatilag is JFK-hez hasonlítottak, akkor erős lett a felhorgadás konzervatív oldalon. Szinte már el is felejtettük azt a férfit, a republikánusok képviselőházi frakcióvezetőjét, aki 1994-ben szerződést kötött Amerikával, és ezzel vezérelte a konzervatív forradalmat. Newt Gingrichnek hívták. A „92-ben dinamikusan induló Clintont lefékezte a „94-es republikánus győzelem, visszavett az egészségügyi reformból, olyannyira, hogy 1996-ban már mérsékelt konzervatív programmal győzte le Bob Dole-t, republikánus ellenfelét. Hogy 2000-ben mi történt, azt most helyhiány miatt nem tudjuk firtatni, a Christian Right, a Keresztény Jobboldal és az olajlobbi talált egy dinasztikusan beazonosítható, ugyanakkor önálló gondolkodással nem terhelt elnököt, akinek egy hivatali év után meg is lett az issue-ja: a terror elleni háború. Elemzők szerint az amerikaiak most nemcsak Irak miatt fejezték ki csalódottságukat, nincs most olyan hangulat az Egyesült Államokban, mint a vietnami háború idején. Persze a GOP (Grand Old Party; republikánusok) sok botránya, belső leleplezése, a pénzügyi visszaélésekről szóló hírek is szerepet játszottak a buktában. A dolog összetettebb: a konzervatív forradalomnak valószínűleg vége szakadt, a teleevangelisták és neokonok Amerikája visszahúzódóban. Ami nem jelenti azt, hogy egy újabb hippiéra következik, de hogy egy liberálisabb Amerikával kell számolnunk, az bizonyos.
Van egy rokkant vénember Russ Meyer Gyorsabban cicababa! Ölj! Ölj! c. klasszikus filmalkotásában (1965), aki a cselekmény adott pontján mint a létező legnagyobb képtelenséget veti fel azt a lehetőséget, hogy egy demokratából esetleg elnök lehet Amerikában. 2008-ban ez komolyodó lehetőség. És még az is beleférhet, hogy nő az illető. Saját jogán és dinasztikus alapon.
Vágvölgyi B. András publicista
