Szóról szóra
Na, most aztán kaptak rendesen a jenkik!
Felrémlik A tanú című film, amikor is Pelikán elvtárs rakoncátlan gyermeke épp az ünnepélyes bemutató előtt eszi meg a nagy áron kitermesztett egy szem magyar narancsot. Mit lehet tenni? Pelikán elvtárs kétségbe esve, Virág elvtárs leleményes: semmit citromra cserél. Bástya elvtárs meg is eszi. Pelikán értetlen, Virág magyaráz: mi tudjuk, hogy sikerült narancsot termeszteni, tudjuk azt is, hogy a bemutatón citrom volt. Így minden rendben. Magunkat nem vertük át. Ám mit érezhetnek a rohadt amerikai imperialisták, ha megtudják, hogy mi megmondtuk, lesz magyar narancs, és lett is magyar narancs.
Így lehet most ezzel a washingtoni adminisztráció is. A demokraták minapi győzelmét még valahogy elviselték, a fő héja Rumsfeldet is beáldozták, elkezdtek berendezkedni két év aktív semmittevésre, béna kacsaságra. Az ENSZ közgyűlésében tegnap már csak Izrael, a Marshall-szigetek és Palau szavaz mellettük a Kuba elleni embargó ügyében, s a hű Mikronéziától is csak egy tartózkodást sikerült kierőszakolni. Ráadásul a Havannát – az emberi jogok megsértése miatt – elítélő határozatot sem sikerült keresztülverni. S akkor jön a vörös inges caracasi, s beviszi a mélyütést. Innentől Latin-Amerika olajnagyhatalmában se karácsonyfa, se piros csizma, s állítólag a Halloweennek is annyi. Lesz helyette a „venezuelai hagyományoknak” jobban megfelelő jászol – no nem vallási jelképként, hanem népi hagyományként – és „karácsonyi virág”.
Röhej, hülye vicc. Pedig nem az. Chávez poénja valóság, a karácsonyfák és a piros csizmák eltávolítása az amerikaiak kiebrudalásával egyenértékű. Nem csak szavakban. S már nemcsak Venezuelában, hanem az ősellenség Kuba mellett Bolíviában, Nicaraguában is. Miközben Bush a terroristákat kajtatott az afgán hegyekben és az iraki sivatagban, az addig megbízható vagy legalábbis megregulázott Latin-Amerika „terrorizálódott”, országa pedig „demokratizálódott”.
Máté T. Gyula munkatárs
