Népszabadság * Munkatársainktól * 2006. november 10.
Kép: Marabu Rekordütemben növekszik a jövedelmi szakadék a felső vezetők és az alkalmazottak jövedelme között. A topme-nedzserek Nagy-Britanniában már százszor többet keresnek, mint beosztottjaik. A legnagyobb magyar cégeknél ez a szorzó több százszoros is lehet.
Egyre népszerűtlenebbek Európában a „túlértékelt” menedzserek
A szokásosnál is nagyobb visszhangot kapott a brit vezetői fizetésekről e héten Londonban publikált felmérés, amely szerint a száz legnagyobb brit vállalat vezetőjének átlagos fizetése százszorosa beosztottjaik járandóságának. 2000 óta ezzel több mint kétszeresére bővült a legfelső irányítás és az átlagos dolgozó közötti jövedelmi rés. A szakszervezetek felháborodását kiváltó statisztika szerint egy brit nagyvállalat „átlagos” vezére immár 2,9 millió fontot (több mint 1,1 milliárd forintot) keres évente, 43 százalékkal többet, mint egy éve, miközben a dolgozók fizetése legfeljebb a pár százalékos inflációval emelkedik.
Nem állnak sokkal rosszabbul a német felsővezetők sem, akiket „extrém” jövedelmük miatt már csaknem közutálat övez: a németek 82 százaléka egyáltalán nem bízik a gazdasági vezetőkben, náluk már csak a politikusok népszerűtlenebbek. De még ennél is többet elmond, hogy a németek 88 százaléka szerint a felső vezetők teljesítménye egyáltalán nem indokolja kiugróan magas fizetésüket.
A vállalatvezetők az összes vizsgált európai országban a bizalmi lista legalján állnak, de a kelet-európaiak érdekes módon még mindig jobban bíznak bennük, mint a nyugatiak. A német 18 százalékos bizalmi indexszel szemben például Magyarországon 48 százalékot értek el.
Ebben persze az is szerepet játszhat, hogy itthon a felső vezetői béreket teljes homály fedi. Míg Nyugat-Európában magától értetődő, hogy a kisrészvényesnek vagy az alkalmazottnak joga van tudni, főnöke mennyit vesz ki a vállalat általa is megtermelt pénzéből, Magyarországon a cégvezetők személyes adatvédelmükre hivatkozva elutasítanak mindenfajta, keresetüket firtató kérdést. A nyilvános tőzsdei cégek éves jelentéseikben is csak elmosódó tételekként, rendszerint a munkavállalói bértömegbe vagy éppen semmitmondó általánosságba, részinformációkba csomagolva szólnak a főnöki juttatásokról.
A titkolózásra magyarázatot adhatnak azok a részben fejvadászoktól származó információk, amelyek szerint nálunk esetenként a nyugati cégeknél is jóval vadabb kereseti arányok vannak. Az általunk megkeresett, kimondottan vállalati felső vezetőkkel foglalkozó fejvadász cégek még általános kalkulációkba sem voltak hajlandók belemenni, a főnöki jövedelmek szigorúan diszkrét információnak számítanak – és mellesleg gazdasági hírszerzők kedvenc célpontja. Fejvadász cégekhez közel álló személyek elmondásából azonban kiderül: míg kisebb vállalatoknál itthon alig tízszerese, topcégeknél több százszorosa a felsővezetők jövedelme, mint a beosztottaké. A legjobban fizetett magyar felső vezetők évi jövedelme eléri a 600 millió forintot, amihez sikeres esztendőben még több százmilliós, sőt, akár milliárdos részvényjuttatás is csatlakozik.
A top százba sorolható nagyvállalatok felső vezetői fix összegű alapfizetései a sokszor szétaprózódott tulajdonosi struktúra miatt a nyugati színvonalhoz képest jóval változatosabb képet mutatnak, de valahol a havi 5 és 50 millió forint között változnak. Ehhez hozzá kell számolni a különféle közép- és hosszú távú ösztönzőket – sikerdíjakat -, részvényjuttatásokat, opciós céges részvényvásárlási lehetőségeket, amelyekkel felkerekítve nem túlzás a több százmillió forintos éves kereset – igaz, ilyen szintű jövedelmet hazai viszonylatban tizenöt-húsz gazdasági csúcsvezető élvez. A cég súlypontját alkotó átlagos „beosztotti” fizetésekről támpontként az Állami Foglalkoztatási Szolgálat éves felmérései szolgálhatnak. 2006-ban egy átlag ügyviteli munkatárs fél év gyakorlattal havi bruttó 115 ezer forintot, illetve évente 1,3 millió forintot keres. Ebben az esetben az évi ötszázmillió forintos jövedelmet húzó vezérigazgatóhoz képest cirka 384-szeres, az egymilliárdos szintnél a bűvösen ható 769-szeres a szorzó. Ennél visszafogottabb eredményre jut a Hewitt Humán Tanácsadó évente elkészített felmérése, igaz, itt jóval szélesebb merítéssel dolgoznak. A 25 és 50 milliárd forint árbevételű cégeknél a vezérigazgatói pozícióban lévők átlagosan bruttó 32,8 millió forintos keresetet állapítottak meg. A beosztottak (titkárnő, könyvelő, aszszisztens) bruttó 2,9-3,2 millió forintot vihettek haza évente, ami nagyjából tízszeres különbség.
Képgaléria: A csúcsra felkerült, sikeres menedzsereknek csillagászati pénzt fizetnek a nagyvállalatok REUTERS – Matt Dunham
– Nálunk a piac még nem érett meg rá, hogy közzétegyék ezeket az adatokat – hangzott el az egyik fejvadász cégnél. Az amúgy piacgazdasági jellemző fizetési olló kinyílásával sajnos itt valami más is kinyílik az emberek zsebében. A többség nem igazán tud mit kezdeni az ilyen adatokkal, és nehéz elfogadni, hogy a menedzsereket nemzetközi piacon „adják-veszik”, így az ottani fizetéseket a nemzetközi árakhoz kell igazítani. Herneczki Katalin stratégiai és szervezetfejlesztési tanácsadó szerint a felső vezetői fizetésekkel kapcsolatos szemérmesség alkalmasint kulturális sajátosság is: általánosságban a gyenge piacgazdasági múlttal rendelkező országokra jellemző, hogy átláthatatlanok a nagyfőnöki fizetések. E tekintetben irányadó lehet az eddigi legátfogóbb, 2002-ben befejeződött hétéves nemzeti szervezeti kultúrakutatás, a hatvanegy országra kiterjedő GLOBE (Global Leadership and Organizational Behavior Effectiveness) vizsgálat, amely a listavezető Argentína, Oroszország és Spanyolország mellett hazánkról is megállapította: jellemzően igen nagy a hatalmi távolságtartás főnök és beosztott között. (A legkisebb Hollandiában, Dániában és Izraelben – ez utóbbi helyen sokszor a munkatársak előtt is nyugodtan vitába lehet szállni a főnökkel.)
Az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában a közvélemény, ha úgy tetszik, már Rockefeller óta hozzáedződött a beosztottak és a topvezetői fizetések különbségéhez. Így Amerikában mára már a fantasztikusan ható 380-szoros fizetéskülönbség csak akkor váltott ki közfelháborodást, amikor több esetben a felső vezetők a cég piaci állapotánál jóval magasabb részesedéseket csíptek le.
Ez egyébként akár törvényszerű is lehet – tudjuk meg Jakabos Tündétől, a Hay Group szakértőjétől. Az üzleti problémákkal küzdő cégeknél ugyanis az a sajátos helyzet áll elő, hogy amikor gyengélkedik egy cég, ugrásszerűen megnő a menedzsment értéke: ha ugyanis a céget elhagyják a menedzserei, akkor új szakembert már jóval nagyobb fizetésért lehet csak odacsábítani. Vezetői fizetéseknél ugyanis legalább 30 százalékos fizetéskülönbségre van szükség, hogy valaki állást változtasson. Arról nem is beszélve, hogy maga a kiválasztás sem olcsó mulatság a cégnek: mint azt fejvadászoktól megtudtuk, egy felső vezetőért a vezető éves fizetésének 20-25 százalékát kérik el, azaz legalább 3-5 millió forintot.
A Hay Group nagyvállalati ügyfelei számára évente méri a felső vezetői fizetéseket, természetesen a konkrét adatok itt is szigorúan bizalmasak. A munkakörök mérésének módszertana, hogy bizonyos szempontok – céges árbevétel, felelősség, tevékenység komplexitása – alapján csoportosítják a pozíciókat. Jakabos Tünde elmondta, hogy a Hay Group felső vezetői felmérése nem feltétlenül csak a legnagyobb magyarországi vállalatokat tartalmazza, hanem számos külföldi vállalat leányvállalatát is. A felmért csoporthoz tartozó vállalatok túlnyomó többségének éves árbevétele meghaladja a 10 milliárd forintot, 30 százalékuk pedig éves 100 milliárd forint feletti árbevételt realizál. Az ebbe a körbe tartozó vezetők fix bére átlagosan bruttó 2-5 millió forint havonta. Ágazati lebontásban továbbra is a bankok és újabban a nagyobb teljesítményalapú bónuszaik okán a vagyonkezelő cégek menedzserei keresnek legjobban, utána a gáz- és az olajcégek vezetői következnek a sorban. Az utóbbi évekhez képest viszont valamelyest visszaesett az élelmiszer-ipari láncok vezetői fizetéseinek a növekedési üteme, ami részben azzal magyarázható, hogy a külföldi vezetőket magyarokra cserélték, így kiegyenlítődtek a fizetések, illetve ezek a cégek túl vannak a piacépítés kezdő stációján, így most már nem cél az új vezetők becsalogatása.
l A Hewitt felmérése szerint a leggyakoribb főnöki kiegészítők a céges telefon, ahol a cégek túlnyomó részben a teljes számlát is állják, a vállalati gépkocsi, továbbképzési hozzájárulás, utazási hozzájárulás. A gépkocsik közül a vállalatvezetők 63 százaléka kap luxuskategóriájú kocsit, a felső vezetők amúgy is jellemzően nagyobb szabadságot élveznek a kocsi kiválasztásában, mint az egyéb munkakörök betöltői, így negyven százalékuk kiválaszthatja, hogy milyen márkájú kocsit kér a beosztásához.
Idegenlégiós menedzserek
Külön kategóriát képeznek a multinacionális cégek nálunk posztoló külföldi vezetői, az úgynevezett expat-ek. Az egyik fejvadász úgy látja: jellemzően kétféle tendencia érvényesül: a kilencvenes években jellemző volt, hogy olyan vezetők érkeztek, akiknek a feladata a piacépítés volt – ami nem feltétlenül jelent minőségi vállalatirányítást. A cégek néha nem is a legjobb embereiket küldték ide, így az itteni fizetések a hazai „cost of living” szorzók miatt adott esetben alacsonyabbak is lehettek, mint az anyavállalatnál hasonló pozícióban ülőkéi. Mára ellenben tökéletesen megfordult a helyzet: a telített piacon kiéleződő versenyben hozzánk is a legprofibbak, érkeznek illetve maradnak, akik jövedelme sokszor jóval meghaladja a hazai topfizetéseket.
