Zsuppán András, itthon@hetivalasz.hu
Önfényezés vagy mesterséges mítoszteremtés? Egységesen elutasítják a magyarországi cigány vezetők a hazai romák önjelölt vezérét, Kállai Csaba fővajdát.A jelenség megosztja az érintetteket.
Elutasítják a cigány vezetők a hazai romák önjelölt vezérét, Kállai Csaba fővajdát. Önfényezés vagy mesterséges mítoszteremtés? A jelenség megosztja az érintetteket.
Országos fővajdává avatták október 28-án Kállai Csaba újszászi vállalkozót. Az esemény különös keveréke volt egy hagyományőrző fesztiválnak és egy vidéki lakodalomnak. A rákövetkező napokban szinte minden cigány vezető elhatárolódott az akciótól. Kövesi Vilmos, az Országos Cigány Önkormányzat elnökhelyettese bocsánatkérést követelt, amiért Kállai „nevetségessé tette a roma társadalmat”, a dunántúli vajdák pedig kijelentették, hogy a „Kállai-kettős” nem képviseli a cigányokat. Az eseményen részt vett ugyanis az MSZP kampányrendezvényeiről is ismert Kállai Kiss Ernő „klarinétkirály”, akiről legutóbb akkor hallhattunk, amikor – Kóka János gazdasági miniszter ellenében – elszántan védte a botrányosan fölösleges Országos Szórakoztatózenei Központot. (Ez az az intézmény, amely a zenekarok magyarországi fellépéséhez szükséges vizsgákat szervezi.)
JELÖLTEK ÉS ÖNJELÖLTEK
Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke úgy fogalmazott: „ez csak pótcselekvés azoknak, akik nem tudnak szembesülni az újkori Magyarország valós társadalmi problémáival”. Farkas Flórián, a Fidesz cigány származású országgyűlési képviselője pedig a Heti Válasznak azt mondta, hogy az országos vajdaság intézménye „a magyar közjogi rendszertől testidegen, nevetséges akció. A magyarországi cigányságnak nem önjelölt, uraskodó vajdákra van szüksége, hanem színvonalas szakpolitikusokra és jól működő, demokratikusan választott kisebbségi önkormányzatokra”. A Lungo Drom elnökének tudomása szerint egyébként Hiller István, az MSZP elnöke is támogatta a kezdeményezést. Nem valószínű azonban, hogy Kállai Csaba felbukkanásának köze van az országos politikához, hiszen fő támogatója, Rostás-Farkas György író közismerten jobboldali kötődésű.
A cigány politikusok körében szokatlan összhang annak is tulajdonítható, hogy új szereplő tűnt fel a „piacon”, ezért a hagyományos elit összezárta sorait. Kállai a saját legitimációjával kapcsolatban köztiszteletben álló cigány értelmiségiek és vének támogatását említette: Rostás-Farkas Györgyöt, Kállai Kiss Ernőt, Sánta Ferenc hegedűművészt és Bangó Margitot.
Rostás-Farkas büszkén vallja magát az avatás szellemi atyjának, szerinte ugyanis olyan kezdeményezésről van szó, melynek célja a cigány nyelv és kultúra megmentése. „A vajda a cigányok számára a tiszteletet, a gondoskodást, az odafigyelést és az évszázados romani kris, vagyis a cigánytörvény betartatását jelenti. Nem értem, milyen alapon kérdőjelezik meg a hagyományainkat olyan emberek, akiknek fogalmuk sincs e hagyomány jelentéséről. Egyáltalán mennyiben tekinthetők cigánynak azok, akik sokszor nem beszélnek cigányul?” – tette fel a kérdést lapunknak nyilatkozva. Rostás-Farkas szerint a vajdaavatás ellenzői olyan cigányok, akik semmit sem tettek népük életkörülményeinek javításáért és kultúrájának megőrzéséért. „Tizenhat éve létezik cigány kisebbségi önkormányzati rendszer, de még mindig nincs cigánymúzeum, könyvtár, tudományos központ. A cigányságra fordított pénzek kézen-közön eltűnnek, elég csak a holokauszt-kárpótlásra utalni. Meglátjuk, a vajda képes lesz-e többet tenni a mai vezetőknél. Azért álltam a kezdeményezés mellé, mert ennél már csak jobb jöhet” – magyarázta.
ÖSSZETÁKOLT DAL
A Rostás-Farkas által említett hagyomány közel sem egységes. A magyarországi cigányság három nagy csoportja közül csak az oláh cigányok és a beások esetében bizonyított a vajda intézmény létezése. A cigányok hetven százalékát kitevő, magyar nyelvű romungrók körében valószínűleg szintén létezett, de kihalása hamarabb megkezdődött, így az emlékek is halványabbak. A vajdaavatás oláh kezdeményezés, és elsősorban annak a csoportnak szól, amelynek Kállai is tagja. A cigány zászló és cigány himnusz éneklése a vajdaavatáson azt mutatja, hogy az oláh nyelv- és hagyományőrzés összekapcsolódik a cigány nemzet gondolatával. Mind a küllőkerekes, indiai ihletésű zászló, mind a szerb cigány Djalom, Djalom dal bevett jelkép az európai romák körében, a magyar cigányok között viszont eddig nem tudott elterjedni a használata.
Liszka Lakatos Pál ismert cigány zenész szerint sértő, hogy egy ismeretlen, délszláv cigányzenei folklórelemekből összetákolt dalt adnak elő a magyar cigányok himnuszaként. „Magyar cigányként számomra a himnusz úgy szól, hogy „Isten, áldd meg a magyart! ” – és pont. Ha évszázadokon át jó volt nekünk himnusznak Kölcsey szövege és Erkel zenéje, akkor eztán is jó lesz. A vajdacsinálók, himnuszírók, lovarimániások csak kinevettetnek bennünket. Ugyan hányan beszélnek a magyar cigányok közül lovariul? Sokat lehet hallani manapság a cigányság szegregációjáról – ezek a vajdacsinálók önmagukat szegregálják” – érvelt lapunknak.
ELLENTMONDÓ HAGYOMÁNYOK
Országos vajda rég nincs Magyarországon, egyesek szerint soha nem is volt, ám helyi vajdák, egy-egy közösség vagy nagycsalád vezetői fontos szerepet töltöttek be. „A vajda kötötte össze a gádzsó világ peremén megtelepedett, a magyar nyelvet alig beszélő, zárt cigány közösséget a külvilággal, például ő tárgyalt a hatóságokkal” – mondta lapunknak Bíró Boglárka néprajzkutató. „A vajdák békét teremtettek a közösségen belüli vitákban, elsimították a viszályokat. A hagyományos cigány társadalom azonban nagyon demokratikus képződmény: minden férfi egyenrangú, s a vitás ügyekben soha nem egy személy határoz, hanem közösségi döntés születik. A vajda legfeljebb hangadó, tekintélye, vagyona, kora és tudása révén jobban odafigyelnek rá” – állította Bíró Boglárka.
A néprajzkutató szerint az országos vajdaság ötlete abszurd, hiszen nincs mögötte olyan jól körvonalazható közösség, amelyet a fővajda képviselhetne: „Kállai Csabában legfeljebb az a pár ember bízik, aki megválasztotta, ettől neki még nem lesz legitimációja az összcigányság szemében. Sőt a vajdákat sosem választották, és nem volt beiktatási ceremónia. A hivatal addig tartott, amíg viselőjében megbízott a közösség.”
Bár ma minden cigány vezető vajdaősökkel büszkélkedik, az intézmény az 1960-as évek óta eltűnőben van. A magyar nyelv elsajátítása, a közösségek felbomlása, az iskolarendszer hatására a vajdák elvesztették szerepüket. A hagyomány legtovább a vidéki oláh cigányság körében élt, hasonlóan a többi tradícióhoz. Az elmúlt évtizedben a demokratikusan választott kisebbségi vezetők elevenítették fel a hagyományt azzal, hogy magukat elkezdték vajdának nevezni. Ez összefügghet az önkormányzatiság alacsony presztízsével – a cigány politikusok a hagyományokhoz visszanyúlva próbálnak legitimitást teremteni. A modern vajdák azonban legtöbbször csak szavakban azok: gyakori jelenség, hogy egy faluban minden cigánycsalád mást tart „vajdának”.
HERCEGNŐK, BÁRÓK
Romániában már jó pár éve felbukkant egy Kállai Csabához hasonló cigányvezér. A nagyszebeni Florin Cioaba cigánykirálynak nevezte magát, és udvartartást rendezett be kamarásokkal és palotával. Cioaba akkor lett világhírű, mikor 12 éves lányát erőszakkal férjhez adta egy 15 éves fiúhoz, ám a lány megszökött az esküvőről. Az esettel Románia európai parlamenti jelentéstevője, Emma Nicholson is foglalkozott, aki a román államot tette felelőssé, mert nem bünteti a cigánylányok erőszakos kiházasítását. Ana-Maria „hercegnő” történetét a BBC is bemutatta, mire Cioaba király egymillió dollár kártérítést követelt a brit televíziótól. Idén októberben Beregszászon választott „cigánybárót” a kárpátaljai város cigány lakossága, mivel a helyi önkormányzat felszólította őket, hogy állítsanak ki egy tárgyalóképes vezetőt. Utóbbi eset is mutatja, hogy a vajda gyakran a gádzsó hatalom elvárásainak közvetítője a kezelhetetlennek tartott cigányok felé.
