Forrás: Magyar Rádió

Nem vereség, totális csőd; előretörtek a nők és a liberálisok; megnehezedett Oroszország WTO-csatlakozása – néhány külföldi vélemény a demokraták sikeréről. Az első reakciókat tudósítóink foglalják össze.

Az amerikai választások eredménye senkit nem lepett meg Franciaországban és Belgiumban, abban a két országban, ahol talán a legélesebben ellenezte az egész politikai elit, bal- és jobboldal egyaránt az iraki háborút. Az elektronikus médiumok első villámelemzései természetesen az iraki helyzetet tekintik a republikánus vereség fő okának. Mellesleg az itteni elemzők nem helyzetről, hanem totális csődről beszélnek.

Ugyanakkor az is kiderül a visszhangokból, hogy különösebb ünneplésre nincs ok, Bush a helyén marad még két évig, igaz, erőteljes demokrata kontroll alatt. Egyébként az európai-amerikai kapcsolatok normalizálása már 2004-ben, Bush újraválasztása után megkezdődött, és például Iránnal kapcsolatban korábban nem tapasztalt együttműködés alakult ki, vagyis az Egyesült Államok és Európa erősen egymásra utalt, és a transzatlanti kooperáció most, hogy módosultak az erőviszonyok, akár még jobb is lehet, mint eddig – hallhatjuk az első francia és belga elemzésekben.

Nem titkolt örömmel fogadja a német sajtó a demokraták győzelmét

A nők és a liberálisok előretörése, eltűnt az ultrakonzervatív fordulat veszélye Amerikában – nagyjából így foglalhatóak össze az első németországi kommentárok, amelyek háttereként tudni érdemes, hogy ez az ország az első perctől kezdve enyhén szólva távolságot tart Bush amerikai elnöktől. Az iraki háborút megelőző hónapokban a két ország között olyan szakadék keletkezett, ami példa nélkül állt egészen addig a második világháború után kialakult szövetségi kapcsolatokban.

Az utóbbi időben Angela Merkel kissé megértőbbnek mutatkozott, például az iraki ügyekben Amerika irányában, de azért a lényeg az, hogy az itteni konzervatív sajtó éppúgy, mint a liberális baloldali média, egyaránt nagyobb veszélyeket látott és lát most is Bushék nemcsak világpolitikájában, hanem gazdaságpolitikájában is, mint a demokraták általános hozzáállásában.

Ennélfogva tárgyszerűen, de a sorok között kiérezhetően nem titkolt örömmel fogadja a német közvélemény-formáló ipar az Amerikából érkezett friss híreket. Nancy Pelosi lesz várhatóan a képviselőház haladó szellemiségűnek mondott elnöke, és még a republikánusok között, legalábbis pártkörökben a mérsékeltnek és Irak kapcsán visszafogottnak számító Schwarzenegger ázsiója növekedett meg. A demokraták előretörésükkel talán a költségvetést tönkretevő katonai túlkiadások visszafogásának irányában fogják segíteni az amerikai döntéshozókat – véli ekként a legtöbb német elemző.

Izrael nem aggódik

Izraelben a zsidó állammal kapcsolatos politikája miatt elégedettek George Bush politikájával, de a demokrata Clinton is igen népszerű volt errefelé, ő is sokat segítette Izraelt a nemzetközi diplomáciában, és attól sem tartanak, hogy egy jövendő demokrata jelölt változtatna az Izraelt támogató külpolitikán. A jelenlegi demokrata győzelemmel kapcsolatban errefelé hangsúlyozzák, hogy az eddigi 24 zsidó szenátor egyikének megválasztása sem került veszélybe, és hogy a zsidó jelöltek sikere nagyban befolyásolta a demokraták győzelmét.

Mit szól Moszkva?

A demokraták győzelme megnehezíti Oroszország belépését a világkereskedelmi szervezetbe, és több kétoldalú megállapodás elfogadása, vagy az atomenergetikai együttműködés is veszélybe kerülhet – nyilatkozta Konstantin Koszacsov. Az orosz törvényhozás külügyi bizottságának elnöke ezt azzal indokolta, hogy a demokraták hagyományosan az emberi jogok betartására helyezik a hangsúlyt, és itt kevésbé hajlanak a kompromisszumokra. Ám szerinte mindez nem eredményez gyökeresen új helyzetet a két ország viszonyában.

Szergej Karaganov, az orosz kül- és védelempolitikai tanács vezetője ehhez hozzátette, hogy a demokraták eddig is nyomást gyakoroltak Bush elnök Oroszország-politikájára. És különben is, Amerikában most mindenekelőtt belpolitikai harc bontakozik ki.

Keleti Miklós (Brüsszel), Zentai Péter (Berlin), Shiri Zsuzsa (Jeruzsálem), Nemes Gábor (Moszkva)