Tovább bomlik a Magyar Írószövetség. Ezúttal az október 23-án elfogadott nyilatkozat következtében jelezte két neves költő, író, Sumonyi Zoltán és Baranyi Ferenc, hogy nem kíván tovább tagja lenni a szervezetetnek. Vitányi Iván és Radics Viktória nem a sajtó nyilvánassága előtt, hanem magánlevélben jelezte, nem kíván a szervezet tagja lenni – tudtuk meg L. Simon Lászlótól az szervezet titkárától.
Az Írószövetség a forradalom ünnepén nyilvánosságra hozott inkriminált közleménye így szól: „A magyar szabadság napján, október 23-i nemzeti ünnepünkön Budapest belvárosában – a Kossuth Lajos téren és másutt – útelzáró torlaszok, rohamrendőrök sorfalai vártak a főváros lakóira. Az MTI tudósítása szerint brutális rendőri közbeavatkozások emlékeztették arra a tüntetőket, hogy milyen napra virradt Magyarország. A Magyar Írószövetség ünnepi közgyűlése mély megdöbbenéssel fogadja a városból érkező híreket. Tiltakozunk. Követeljük a rendőri erőszak azonnali beszüntetését. Követeljük a túlkapások kivizsgálását, a felelősök felelősségre vonását.” Baranyi Ferenc szerint, a szöveget akár a legnagyobb jobboldali párt is megfogalmazhatta volna. Hiányolja, hogy a közlemény egyetlen szót sem szól az ünnepet meggyalázó nyilas zászlók alatt örjöngő „forradalmárokról”, akik a rendőri intézkedéseket szinte kikényszerítették – áll a költő lapunkban megjelet, Kalász Mártonnak címzett nyilt levelében. A költő a választmány október 16-ai közleményét is kifogásolta: mely csupán „a miniszterelnök és a kolaícióa pártok hazug szavait és tetteit ítéli el”, de a nem kevésbé hazug ellenoldal nem kevésbé lélekmérgező szavai és nemzetellenes tetteit egyetlen félmondat erejéig sem említi.” Vitányi Iván a Népszava megkeresésére elmondta, már a két és fél éve, a Döbrentei beszéd idején ki akart lépni a szövetségből, ám akkor fontosabb dolgai miatt elfelejtette megtenni. A két nyilatkozatot olvasva azonban most megírta az elnöknek a kilépését megfogalmazó levelet. A parlamenti képviselő szerint az írószövetségnek nem feladata, hogy politikával foglalkozzák. „Ott vannak arra a pártok.” Különösen nem ilyen durva, autoriter módon kell egy szakmai szervezetnek a politikai kérdéseket kezleni – fogalmazott az író, szociológus.
Igazság szerint már a kilencvenes években bekövetkezett a szakadás a reprezentatív írószervezetben, amikor megalakult a Szépírók Társasága, mely ma 240 tagot számlál. A Rákosi-renszerben alapított Magyar Írószövetséget ekkor érte el a rendszerváltás, s képződött le politikai pluralizmus az írói érdekvédelmi szervezetek terén is. A Szépírók Társaságának tagjai jó részt – tompítandó a feszültséget – megtartották Írószövetségbéli tagságukat. A nagy szakadás akkor következett be, amikor a szövetség választmánya nem határolodott el Döbrentei Kornél 2004 január 11 -én a Tilos Rádió előtt elmondott beszédtől. A kilépés okaként az elsőnek megszólaló író, Parti Nagy Lajos akkor azt írta: „A többi szónokhoz végképp semmi közöm, hála istennek ha csak annyi nem, hogy egy országban élünk, közös a hazánk, viszont Döbrentei kollégával, ugyan érintőlegesen, de mindmáig egy írószövetségbe, nevezetesen a Magyar Írószövetségbe tartozom. Illetve tartoztam, mert ezennel a szervezetből kilépek. Ok, beszéd, nyilatkozat, s nem csak a nevezett kollégáé, lett volna korábban is bőven, most szakadt el a cérna. Most szakadt elebb.” A később kilépő 144 író akkor már jórészt nem vett részt az egyre inkább jobbra tolódó szervezet munkájában. Így beszéd, illetve az elnökség elhatárolódásának hiánya, valójában csupán egy út végén jelentette.
Döbrentei a Tilos Rádió előtti beszédében többek között azt mondta: „Van akaratunk és késztetésünk tiltakozni a népünk megsemmisítésére törekvő, vallási köntösben folytatott engesztelhetetlen háború ellen! A magyarság erkölcsi holokausztja ellen, amelyet álpróféták, álruhában, álorcában – csak a szakálluk valódi – vezényelnek. Itt és most, ahol kétezer év után a keresztényüldözés parancsa ismételten kimondatott, mégha percemberke fiók-Heródesek által is.”
Kalász Márton végzetes hallgatásával nem csak világhírű tagjanak jó részét veszítette el az 1956-ban elévülhetetléen érdemeket szerzett magyar Írószövetség, hanem megfeneklett a Hiller István kulturális miniszter által kezdeményezett irodalmi kerekasztal-tárgyalás is. A kezdeményezés – ha sikerrel jár – akár a filmtörvényhez hasonló, magas színtű jogszabályi védelmet is biztosított volna a szakmának.
Két és fél év után, idén ősszel ismét nem irodalmi, hanem politikai kérdésekről szólnak a Bajza utcából érkező hírek. Kalász Márton, épp úgy 2004 tavaszán, most sem akarja érteni miről van szó. Az írószövetség elnökét hétfőn – amikor Baranyi Ferenc kilépő nyilatkozata napvilágot látott – telefonon megkerestük, kérve reagájon az esetre. A szövetség vezetője elmondása szerint nem olvasta lapunk hasábjain megjelent nyílt levelet, és munkatársunktól értesült annak tartalmáról. Sérelmezte, hogy nem kapta meg személyesen azt. Az általunk ismertetett szövegre nem kívánt reagálni, csak annyit: sajnálja, hogy Baranyi Ferenc művésztársa, barátja nem kereste őt meg, hanem először a nyilvánossághoz fordult. Majd kijelentette, az írószövetséget kövezkezetesen bírálják, támadják, ha közeléti állásfoglalást tesz közzé, míg a másik oldalon bárki hangot adhat magánvéleményenek. Mikor emlékeztettük a költőt, hogy az írószövetség minetegy ezer tagja nevében nyilvánított aktuálpolitikai véleményt, még elmondta, hogy az 56 tagú választmánynak is lehet is magánvéleménye, majd lecsapta a kagylót. L. Simon László az írószövetség titkára bőbeszédűbb volt, a költő elmondta, személy szerint nagyon sajnálja, hogy többen kiléptek a napokban az írószövetségből. Szerinte azonban a szervezetnek nem csak a demokrácia adta joga, hanem hagyományait tekintve kötelessége is véleményt nyilvánítani. L. Simon szerint bár tisztában voltak vele, hogy politikai olvasata van a választmány közleményének, szándéka szerint az mégsem aktuálpolitikai, hanem morális üzenetű. A kilépések tükrében is úgy véli, a választmány helyesen cselekedett. Hangsúlyozta, a balatonőszödi beszéd után több tagjuk megkereste az írószövetség vezetését, szólaljon meg, ám ők úgy döntöttek, hogy az önkormányzati választásokig nem fejtik ki véleményüket a miniszterelnök szavairól, épp azért, mert nem kívánnak a választási küzdelembe, az aktuálpolitikába belefolyni. Különösen abszurdnak véli a titkár Sumonyi Zoltán szavait, miszerint az írószövetség célja a kormány megbuktatása lett volna. Sőt épp a kormány az, amely anyagilag ellehetetleníti az írószövetséget költségvetésük egyharmaddal való csökkentésével.
Megkérdeztük a másik reprezenatív írószervezetet, a Szépírók Társaságát, mit gondolnak az Írószövetség kommümikéjéről: Csaplár Vilmos elnök elmondta, nem alakítottak ki álláspontot a dokumentumokról, miként az aktuális politikai helyzetről sem. „Mert nem feladatunk! Tagjainknak van véleménye mindkettőről, melynek hangot is adnak nyilatkozataikban, írásaikban, s ez így van rendjén, de a szervezetnek nincs hivatalos véleménye”
