Népszabadság * Bársony Atilla * 2006. november 8.
– Gyerekek, ha pártot akarunk alapítani, először is azt kell eldöntenünk, legyenek-e elveink. Az, hogy milyen elveink, már részletkérdésKép: Marabu Van kiút – mármint az SZDSZ számára -, írja Kovács Kálmán ügyvivő. Kell is lennie, az elmúlt hónapban láttuk, mi történik, ha a tolerancia, a másképp gondolkodás elfogadása nem érvényesül. Márpedig ezeket az értékeket legmarkánsabban az SZDSZ képviseli Magyarország politikai palettáján.
Egy jobboldali ismerősöm nemrégiben arról tartott nekem kiselőadást, hogy liberális pártra nincs szükség, mivel a szabadság megvalósult. Szerinte egy olyan közegben, ahol a sajtó- vélemény- és lelkiismereti szabadság már természetes, nincs helye liberalizmusnak. Tartok tőle, hogy a jobboldalon sokan vélekednek hasonlóképpen. Holott épp a nemrég lezajlott események világítanak rá brutális erővel, hogy a szabadságot nem elég kivívni! Azt oltalmazni kell, minden áldott nap! Erre a mai jobboldali pártok – de talán már a baloldalra is igaz ez – vagy nem képesek, vagy nem tekintik elsődlegesnek a szabadság minimumainak védelmét.
Liberális pártra tehát minden demokratikus jogállamban szükség van. (A kétpárti rendszerekben is szükség lenne…) A radikalizálódó Kelet-Közép-Európa különösen rá van utalva, hogy legyen(ek), aki(k) megvédi(k) azt, amit a szovjet blokk összeomlásakor sikerült kivívni és felépíteni. Igaz, éppen ez a radikalizálódás szorítja most mindenütt margóra a liberalizmust.
De maradjunk csak itthon! Kovács Kálmán ügyvivő nem abban látja a bajok gyökerét, hogy nincs liberális vidéki program, mert szerinte van. Csakhogy, amit ő vidéki programként ismertet, az általánosságok halmaza. Semmi kézzelfogható konkrétum nincs benne. Nehéz azon bármit megbeszélni a vidéki városok fiataljaival. Kovács Kálmán, amikor ezt hiányolja, újabb klasszikus SZDSZ-es hibát vét: csak vidéki városokról beszél, és csak az értelmiségről… Épp ez az. Az SZDSZ sajnos rétegpárt. Büszkén szoktuk emlegetni, hogy ez az értelmiség pártja. Ám, ami egyfelől büszkeségre adhat okot, az másfelől csapda. A választópolgárok nagy része ugyanis nem értelmiségi. Másrészt a vidék sem csak nagyvárosokból áll. Vannak kisvárosok, sőt még falvak is! Ha valóban ott vagyunk, mi, liberálisok Mátraszentimrén, Bugacon, Pilisszántón is, akkor nem szabad, nem lehet csak a (nagy)városokra koncentrálni.
Amit az ügyvivő kiútként mutat, az szükséges, de nem elégséges. A szervezeti átalakítás, a vidékiek beemelése csak a kezdő lépés lehet. Az SZDSZ-t újra kell építeni, nem csupán megújítani. Mit is értek ez alatt? Az önkormányzati választások kampánya alatt például a legtöbb bántó megjegyzést nem a klasszikus antiliberális előítélekből („drogosbuzizsidó…”) kaptam, hanem azok sokkal inkább a koalícióban játszott szerepünkre vonatkoztak. A legdurvább a „csatlósbanda” kifejezés volt, mivel szerencsére a mi városunk lakói nem tartoznak az alpáribbak közé az országban. Hogy mi látszik ebből? Az, hogy az SZDSZ az emberek fejében immár elválaszthatatlan az MSZP-től. Mintha csak a szocialisták „kistestvérei” volnánk. (Erre a sajtó is rájátszik, amikor nem baloldalról és liberálisokról ír, hanem inkább „balliberálisokról”.)
Ami nem igaz. De ha azt elfogadjuk, hogy nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani, akkor ebből következik, hogy nem elég önállónak lenni, annak is kell látszani! Valahogy úgy, ahogy az MDF támadt fel a Fidesz megsemmisítő csapásai után. Bennünket ráadásul nem akart felszalámizni az MSZP, és nagy valószínűséggel árulónak sem kiáltanának ki minket, ahogy a demokrata fórumosokat a vezető ellenzékiek.
Gyakran hallom szocialistáktól, hogy sok baloldali szavazat segített minket hozzá tavasszal a 6,5 százalékhoz. Lehet. De az is, hogy önállóbb politikával a bizonytalan, középen álló, de az MSZP-t elutasító szavazók voksaival is meglett volna ugyanennyi szavazat, ha nem több. Félreértés ne essék: nem azért írom le mindezt, hogy az őszi vereség után a süllyedő hajó elhagyására biztassak bárkit is. A hajó különben sem süllyed. Semmi baj az MSZP-vel, hiszen a demokratikus és alkotmányos normáknak megfelelően politizál. Ami legnagyobb riválisáról nem mindig mondható el. Az is érthető, hogy a kormánytöbbség érdekében a koalícióra szükség volt/van (nem úgy, mint 1994-ben). De nem szabad belenyugodni, hogy az emberek összekeverjék a liberális pártot az MSZP (nem is létező) fiókszervezetével.
Ha nemcsak az értelmiséggel törődnénk, ha az őstermelőknek, a szakmunkásoknak is lenne üzenetünk; ha el is tudnánk nekik magyarázni azt az üzenetet, máris tisztább lenne a kép előttük is, és a választásokon tudnák, hogy ez a párt nem az a párt, és az ő voksaikon is múlik, hogy kis- vagy középpárt lesz-e, és milyen körben lehet koalícióképes. De ezért sokat kell dolgozni, mindenkivel együtt, aki liberális értékeket vall. Kovács Kálmán sok beszélgetéssel szeretné megoldani a problémákat. Sokat beszélgetni valóban kell, de dolgozni is.
Bársony Atilla vidéki SZDSZ-tag, Monor
