Bodolai László ügyvéd azon gondolkodott el, illendőbb-e piros-fehér csíkos zászlóval menetelni, mint usankában feszíteni november negyedikén a Corvin közben.
A sarkos politikai adok-kapokon túl az egyik jogi blogon is élénk vita alakult ki az árpádsávos zászlók megítélésével kapcsolatban. A felvezető bejegyzés írója mélyen sérelmezi, hogy az egyik politikai oldalon lefasisztázzák a tüntetéseken árpádsávos zászlókat lóbálókat, és állítólag október 23-án a csíkos lobogót csupán nyaksálként alkalmazó tüntetők is jobban vonzották a gumilövedékeket. Miért éppen ez a zászló? – teszi fel félig önmagának is a kérdést a bejegyzés írója, és rögvest válaszol is rá: „Valóban, miért nem valamelyik másik szép történelmi zászlót lengetjük, hordjuk köpenyként, sálként, ha már a trikolór nem elég? Válasszunk egy másikat! Talán ez az Anjou? Nem tökéletes, annak is a fele sávos. Akkor a Mátyás-féle? Sajna, ugyanaz a helyzet, jelentős része sávozott. Esetleg ez a szép Rákóczi-zászló? Hiszen az egész zászló csupa sáv! És már meg is találtuk a választ! Ha még egy futó pillantást vetünk esetleg a magyar falvak, városok címereire, egészen meglepő megállapítást tehetünk. Ezek a piros-fehér sávok végigkísérik történelmünket. Sajnos, Szálasiék figyelmét is felkeltette ez a tény.”
A zászlóval kapcsolatos rövid történelmi áttekintést egy velős jogi okfejtés is követi: „Bízva a jogalkotóban, feltételezem, hogy ez esetben bekerült volna a tiltott önkényuralmi jelképek sorába (Btk. 269/B). De nem került. Ellenben bekerült egy egészen másik sorba, a történelmi zászlósorba (2004. évi CV. törvény a honvédelemről és a Magyar Honvédségről). Ezért láthatjuk nemzeti ünnepek állami rendezvényein, legutóbb épp 23-án a zárt körben tartott zászlófelvonásnál… Sokan fasisztáztak az elmúlt hetekben az árpádsávos zászlók miatt… Ennyire kell egy gyűlölhető ellenség? És pont én legyek az? Én nem szeretnék tovább fasiszta lenni! Bántó és sértő a szakadatlan fasisztázás, de nem ez az igazi probléma. Hogy ez uszítás, vagy „csak” gyalázkodás, nem tudom (Btk. 269). Feltételezem, jogilag gyalázkodás, de gondolatilag uszítás.”
Nincs okom kételkedni abban, hogy a bejegyzést író komolyan gondolja azt, amit leírt. Nincs okom kételkedni abban sem, hogy a felvetéseit jó szándékúan, cinizmus nélkül tette meg. Miként senki sem veheti el a megütközés jogát attól a néhány százezer zsidó származású állampolgártól, akinek összeszorul a gyomra, ha árpádsávos zászlót lengető demonstrálókat lát, főként ha az árpádsáv fekete egyenruhára emlékeztető öltözékkel, bakanccsal, esetleg Bocskai-sapkával párosul. Főként ha egy-két szalonzsidózásnak nemigen nevezhető rigmus is elhangzik a zsinagóga mellett, néhány röpködő sörösüveg kíséretében.
Az tökéletesen igaz, hogy a jogszabály nem sorolja a tiltott önkényuralmi jelképek közé az árpádsávos zászlót, mint ahogy a nyilaskeresztes karszalagot, a horogkereszt nélküli halálfejes SS tányérsapkát sem. Mi több, a lófarkas zászló és a kétfejű sasos címer, a Batu kán hordája által hordott csúcsos páncélsisak és párducbőr kacagány is elkerülte a jogalkotó figyelmét. Még szerencse, mert nehéz helyzetben lennének a honfoglalás kori jelképeket magukénak érző hagyományőrzők. És szintén nem tiltott önkényuralmi jelkép még a harmincas években rendszeresített, olcsón előállítható steppelt vattabéléses kabát, közismert nevén pufajka.
Mindig érdekesnek találom azt a gondolati játékot, amikor ellentétes irányból kezdenek el visszafejteni jogszabályokat, főként egy átgondolatlanul, nyilvánvalóan politikai célzatból meghozott, a világon egyedülálló elemeket is tartalmazó büntetőjogi paragrafust. A jog formálisan soha nem jelentette azt, hogy ami nem tiltott, azt bátran lehet csinálni, bárhol, bármikor. Ha ne adj” isten az árpádsáv is bekerült volna a tiltott jelképek közé, akkor a tüntetők találnak valami mást, amivel kellően bosszanthatják azt, akit valójában akarnak. Miként egyes neonáci csoportosulások is megtalálták a horogkereszt helyett a fekete fogaskereket vagy a keresztbe állított kalapácsot, persze vörös alapon, fehér kör alakú mezőben, hogy azért mindenki pontosan értse, hogy miről van szó. Itt régen nem az a kérdés, hogy az árpádsáv ősi történelmi jelkép, amit a nyilasok öncélúan kisajátítottak, és egyértelműen fasiszta az, akinek valami miatt pont az ilyen mintázatú zászló lengetése jut eszébe egy bal-liberális kormány elleni tüntetésen. Ez kizárólag jó ízlés kérdése, és a jó ízlés kritériumait nem szokás jobb helyeken törvényi keretekbe foglalni. Nincs sehol jogszabályba fektetve, hogy vendégségben vacsora közben nem illik hangosan vagy akár diszkréten szellenteni, legtöbben mégsem tesszük. Mint ahogy nem poénkodunk az elhunyt félrelépésein az özvegy előtt a halotti toron. És ahogy nem lenget egy török turista sem lófarkas zászlót a Buda visszafoglalásra emlékező ünneplésen, valamint a legelvakultabb kommunisták sem feszítenek usankában és pufajkában, műanyag PPS géppisztollyal a vállukon a Corvin közben egyik november 4-én sem.
Bodolai László
