Dr. Feldmájer Péter Mazsihisz elnök beszéde, mely elhangzott a Magyarországi zsidó Hitközségek Szövetsége Síp utcai székházának dísztermében a jelenkori antiszemitizmust kutató tudományos konferencia ünnepélyes megnyitó fogadásán
Hölgyeim és Uraim !
Kedves vendégeink !
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt köszönthetem Önöket a magyar zsidóság székházában.
Magyarország és a zsidóság az elmúlt két évszázadban egymástól elválaszthatatlan, csakúgy mint a magyar zsidóság és az antiszemitizmus.
A modernizáció megjelenésével a zsidóság mindinkább magyarrá vált, a középkori antijudaizmus, pedig modern antiszemitizmussá. Az aranykorban az 1800-as évek második felében, a huszadik század elején az antiszemita párt köznevetség tárgya volt, de az első világháború után gyakorlatilag ők határozták meg a politikát, csak azon folyt a vita, hogy ki jobban, ki kevésbé korlátozná a zsidók jogait, megszülettek a modern Európa első zsidóellenes törvényei, majd következett a holacaust utolsó nagy tömeggyilkossága , a magyar zsidóság példátlanul gyors deportálása.
A visszatérőknek döbbenten kellett tapasztalniuk, hogy vagyonukat elvették és újrakezdődtek a pogromok.
A kommunista rendszer elfedni látszott a fajgyűlöletet, de az 1990-es demokratikus választások után újrakezdődött a zsidók elleni uszítás, sokszor éppen a kormánypártok köreiből.
Van tehát mit kutatni Magyarországon, hiába múlt el majd 63 év a deportálások óta, a rasszizmus vírusa továbbra is mélyen benne gyökeredzik a magyar társadalomban.
A Tel Aviv-i Egyetem intézete annak a Stephen J. Rothnak a nevét viseli, aki itt született és mindig magyar zsidónak tekintette magát, bárhová vitte is élet. Aktív zsidóként, lelkes cionistaként nem maradhatott szülőföldjén, mert a börtön várt rá, sőt élete sem volt biztonságban abban a kommunista országban, ahol zsidók szították az antiszemitizmust, szervezték a zsidók elleni pereket.
Londonból is figyelemmel kísérte az itteni helyzetet és mihelyt tehette ide látogatott és nem csak azért, hogy megnézze ifjúsága városát, találkozzon a régi barátaival, hanem azért is segítsen .
A jelentős korkülönbség ellenére jóbarátként fogadott el és mélyen átérezte problémáinkat.
Kevéssé ismert, hogy milyen sokat segített, rendszeresen leveleztünk, telefonáltunk egymásnak.
Külön bizottságot állított fel, hogy segítse a magyarországi zsidó élet újraélesztését, a feléledő antiszemitizmus elleni harcot. Tárgyalt a Magyarországot kormányzó személyekkel, a parlament tagjaival, diplomatákkal.
Kérésünkre jogi tanulmányokat írt a kárpótlásról, a holocaust tagadásának nemzetközi szabályozásáról és még sok minden másról. Még ma is ezek a tanulmányok képezik tudásunk alapját.
Örökké emlékezetes marad számomra az 1994-es londoni út, ahol kitüntetett vendégszerettel fogadott és kalauzolt.
A magyarországi zsidóság kiváló tagját, igaz barátját vesztette el, amikor elment közülünk, azóta és érezzük hiányát.
Stehpen J. Roth vagy ahogy ifjúkorában nevezték Róth Sigfried ma este nagyon büszke lenne, ha itt lehetne közöttünk, és láthatná, hogy milyen sok kiváló tudós jött Budapestre kutatni azt ami ellen harcolnunk kell, és megismerni azt ami megmaradt itt a régiek glóriájából, abból amit őseink hoztak létre, és amit újraépíteni szent kötelességünk.
Mazsihisz news
